Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Földanyácska illata

Földanyácska illata

Kenéz László a szerző friss bejegyzései 2008. 05. 24.
Hagymaszag a mennyországban
2011-03-16 10:09:00

Bent valaki feszült figyelemmel tekergette a mobil kamera irányítókarját. A képernyőn egymás után jelentek

Halálugrás a szakadékba
2009-03-01 07:12:00

Mindenki csak egy lépésre áll az akusztikus szeretők, borok, szivarok és egyéb tudatmódosítók kiegészítő

A hárem fura ura
2009-02-22 07:11:00

Hogyan is festhet egy hárem őre? Legalább egyszerre két nézőpontból kell látnunk: egyrészt a hárem női

Eltűnt mesterek
2009-02-13 07:01:00

A szemünk és a fülünk között anatómiailag néhány centi a távolság, érzéki értelemben a látást és a

további bejegyzések a szerzőtől »

Sztravinszkij szerint a zene nem fejez ki semmit. Bármekkora is a kísértés hát, hogy a Dumbarton Oaks Concerto-t programzenének tekintsük, ez nem járható út. S valóban, ez a zene nem utánoz, hanem előírást ad, vagy ha úgy tetszik, nem leírja a mintát, hanem adja. S hogy mire?

A kamarazenekarra írott concerto, amelyet több szempontból is a Brandenburgi versenyek ihlettek, egy Washington környéki birtokról kapta címét. A birtok, a Dumbarton Oaks tulajdonosai, egy vagyonos házaspár, harmincadik házassági évfordulójuk alkalmából, támogatásképpen, zeneművet rendeltek az akkor igen nehéz anyagi helyzetben lévő zeneszerzőtől. A tervezett bemutató helyszíne az óriási parkban elhelyezkedő vidéki ház lett volna, vagyis a Dumbarton-tölgyes, innen tehát a cím.

Sztravinszkij, akit a mecénás pár vendégül látott a házban, több sétát is tett a birtokon s a kert, vagy inkább az a fél erdőség, a tölgyes, amely igen változatosan lett kiképezve, parkká alakítva, mély benyomást tett rá. Nemcsak arról van azonban szó, hogy a zenei és a természeti kompozíció édestestvérei egymásnak. Állítólag Sztravinszkij maga is rajongott a kertészetért, márpedig ha így áll a dolog, akkor nem egyszerűen élvezte a látványt, hanem egészen másként viszonyult hozzá.


Igor Sztravinszkij

Hogy hogyan? Hallgassuk csak meg a concerto második tételét! Itt indul a kerti séta a brácsákon, frissen, ahogyan a természetben mindig elfogja az embert valami egyszerű, könnyelmű, ugrándozásra késztető vidámság. A hegedűk veszik át a dallamot, a klarinét is belép s utána, bármennyire idegen is ez Sztravinszkijtól, egyszerre megszólal egy énekesmadár, a fuvola.

Ez a hangfestés azonban nem programzene, célja nem az ábrázolás, hanem éppen a kontraszt megteremtése. Aki csak sétál, s olykor megáll, még ha le is hajol vagy leguggol, csak látja és hallja a kertet, de nem ér el az alaptalajhoz. Márpedig minden ezen múlik. A kertésznek ugyanis bele kell hatolnia a földbe, követnie a gyökereket a mélybe. A talaj mindennek a kulcsa. Mivel azonban a földmélyi sötétben nincs mit látni és hallani, ehhez egy másik érzékszervét kell munkára fognia.

Az orrát.

A kert vizuális és akusztikus felderítése itt ér véget, s itt lépünk be a misztérium kapuján. Rövid vonós kiállás jelenti be a határt. Azután megmozdul valami, valahonnan nagyon mélyről, ám nem a fülnek vagy a szemnek, hanem már az orrnak. Maga a telített, nehéz levegő, amilyen a fekete föld illata, tömör, ízes, az ember sajnálja, hogy elemeznie kell, összetevőkre bontania, legszívesebben csak elmerülne benne, az anyaölben, a kehelyben, megmerítkezne minden élet forrásában, ebben a leírhatatlan illatban, hiszen egy rögben ott az organikus egész, a romlástól a bomláson át egészen az új élet fakadásáig.

Az avatatlan befogja az orrát, a panteista elmerül, a kertész azonban józan marad s elemezve szagol, hisz ez a dolga. S miből is áll e talaj tömény párája? A három hegedű és a három brácsa mindegyike más szólamot játszik, de a szólamok lényegében ugyanazt a motívumot szólaltatják meg, de különböző ritmikai egységekből felépítve, harminckettedből, tizenhatodból és nyolcadból. Ám ez még nem minden, hiszen a textúra más metszetben más szerkezetet mutat: hangpárokból áll, hármas osztásban, a mélyebb hangról indulva, illetve a magasabbról indulva. Ehhez jön még a basszus, két cselló, az egyik vonóval, a másik pizzicatoval ugyanazt a hangot játszva, s a két bőgő ugyanígy. Egyazon matériából összeszövődő fonadék az egész tehát, valóságos mátrix, élő hús, amely örökösen ismétli és szervezi önmagát a mikroszkópikus szinttől a makroszkópikusig. A termőtalaj szaga.

S mennyire másképp szól a madár ezzel az illattal az orrunkban, mennyire más is a további séta azután, hogy telve vagyunk Földanyácska szagával! A kertész már tudja, miből mennyi, milyen arányban, merre és milyen mélységig. Tudja hol, mi kell, ideje tehát munkához látnia. Már csak az áldozatot kell bemutatni előtte.

A váltást megint egy rövid vonós kiállás jelzi, majd ismét megkordul a mélység gyomra, ezúttal a fúvósokon. Megszólal egy ima utolsó sora, egyházi zárlat, gyönyörű tiszta mély tónus, amelyben a klarinét és a fagott hangterjedelmük legmélyebb hangjait játsszák. Ennél valóban nincs már lejjebb, a szentség sötétje mindig csak sejteti az élet titkát, de az áldással már megkezdődhet a munka: a vonósok minderre egyszerűen csak rábólintanak.

Az első és a második tétel mozgalmassága nélkül a kert persze nem hat akként, ahogyan. A természet számunkra éppígy, csak keretek között adott: beton között zöldell a fű. De lehet egyáltalán egy lepedőnyi zöld is maga a természet? Nos, igen, de csakis olyan attitűddel, amelyre a mintát Sztravinszkij adja. Légy alázatos, mert a természet minden egyes rögben megmutatkozik. Gondozz csak egyetlen növényt egyetlen maroknyi földön s nap mint nap megborzongsz a növényi élet rejtélyes születésének és növekedésének titkától.

2008. május 29. csütörtök 19:45
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Budapesti Fesztiválzenekar

Közreműködik: Schiff András (zongora)
Vezényel: Fischer Iván

Műsor:
Sztravinszkij: Esz-dúr (Dumbarton Oaks) concerto kamarazenekarra
Dvoøák: g-moll zongoraverseny, op. 33,
Dvoøák: b-moll legenda, op. 59/10,
Dvoøák: H-dúr notturno, op. 40
Dvoøák: A-dúr szláv tánc, op. 46/5
Sztravinszkij: A tűzmadár

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Zene Komolyzene Kenéz László

Ajánlott bejegyzések:

  • Concerto Mesteriskola Albrecht Mayer oboaművésszel Concerto Mesteriskola Albrecht Mayer oboaművésszel
  • Újra Veszprém lesz az operett fővárosa Újra Veszprém lesz az operett fővárosa
  • TITOK évad a Pannon Filharmonikusokkal TITOK évad a Pannon Filharmonikusokkal
  • Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében
  • Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr287828172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard