Praznovszky Mihály urat már régebb óta van szerencsém ismerni, mi több, megfordult már nem egyszer „mifelénk”, Èeský Krumlovban is. Beszélgetéseink mindig feledhetetlen élményt jelentenek, és most, legutolsó krumlovi látogatásakor megint sikerült meglepnie valamivel: ezen a héten, pontosabban 2008. június 6-án mutatják ugyanis be azt az irodalmi folyóiratot, amelynek főszerkesztője és legfőbb szellemi atyja.

Így aztán magától értetődik, hogy az U báby kiskocsmában a szokásos csülökadag elfogyasztása után miről volt szó a sörök között... De mielőtt az elhangzott beszélgetés lényegét megosztanám a Kultúrpart olvasóival, íme a megjelenő folyóirat főszerkesztői utószava.


Amint látják, ráadásul a Kultúrpart két szerzője is szerepel a mutatványszámban: Szálinger Balázs, valamint e sorok írója. Nem árt tudni, hogy Jókai Mór első balatoni írása viselte a Magyar Tempevölgy címet. Ókori elnevezés, a görög mitológiában a múzsák, az értékek helye. Ez lett tehát a lap címe, utalva arra, hogy ez a táj a múzsák, az értékek, a hagyományőrzés, a szellemi értékteremtés maradandó helyszíne. A cím emellett egyfajta földrajziságot is kifejez, mint a többi magyar lapcím, pl. Tiszatáj, Alföld, Dunatáj, Somogy stb. És most az ígért beszélgetés.


Hogyan került kapcsolatba Balatonfüreddel, a város kulturális-szellemi életével, mióta vesz részt ennek alakításában?

1987-ben kerültem Veszprém megyébe, megyei múzeumigazgatónak. Salgótarjánból jöttem, s mit tesz Isten, éppen akkor két évig én voltam a főszerkesztője a Palócföldnek. Előtte végigjártam a szokásos létrát: voltam recenziók írója, majd jöttek a tanulmányok, aztán rovatvezető s egy interregnum pillanatában két évig főszerkesztő. Balatonfüreddel, mint múzeumigazgató találkoztam, hiszen a Jókai villa akkoriban a múzeumi szervezet része volt. S akkor készítettük azt az enteriőr kiállítást, amely még ma is látható, igaz, már csak ebben az évben. Jókai és Füred: csodálatos élmény volt így együtt. S persze Füred reformkori múltja: akkor még nem tudtam, milyen jó és fontos városimázst lehet erre ráhúzni. Még annál is sokkal több lehetőséggel, mint ami jelenleg is van. 1993-ban talán vagy 1992-ben kitaláltam, amit nem kellett kitalálni. Nógrádból hozott öltetem volt. Ott ugyanis 1983-tól Csesztvén Madách kúriájában minden év októberében szerveztük a Madách napot. Kiállítás, könyvbemutató, filmvetítés, szaktárlatvezetés ésatöbbi, ésatöbbi. Mondtam, legyen Jókai nap. A születésnapot elkerültem, hiszen az februárban van, hideg és hó és halál – az nem jó. Legyen akkor a gyász napja a megemlékezésé. Kicsit frivol, da ma már nem is gondulnk arra, hogy mi is történt ezen a napon. Így aztán minden év május 5-én vagy ahhoz közeli szombaton elkezdtük a Jókai napokat szervezni. Egyre gazdagodott a program, egyre több város kapcsolódott be az eseményekbe. Vannak a hagyományos rendezvények: irodalmi előadás, képzőművészeti kiállítás, könyvbemutató, kamaraszínházi produkció, és kísérő programok. Kirándulás az Aranyember ösvényén a Jókai kilátóig, hajókázás a Jókai hajóval, a fürediek busszal elmentek Révkomáromba. Meghívtunk „Jókai-helyeket”: Pápa, Kiskőrös, Budapest, Révkomárom, s most éppen Nógrád, azaz Mikszáth. Ők is hoztak saját, sajátos műsort. A gasztronómia mindig is a program része volt, megtartottuk a Jókai ebédet, kimondottan a család receptjei alapján, benne a Jókai serleg köszöntővel. Mígnem öt évvel ezelőtt nem javasoltam, hogy csináljunk Jókai babelves-főző versenyt. Akkortájt már az országban számos helyen dúlt a gasztro-bemutatók divatja. Jókai és a bableves, együvé tartoznak, mint a borsó meg a héja. Az első még a móló mellett volt, vagy hat csapattal, s csak magunk voltunk. De látva a közönséget mellettünk, tudtuk, hogy ebben nagy lehetőség van. Így ebben az évben már 60 csapat és több ezer fős közönség, egész napos füst, pálinka és bor folyamok, műsorok és békebeli, idilli hangulat. Ahogyan az kell. A helyszín a Koloska völgy, Jókai kedvenc kirándulóhelye. Ám közben sokat dolgoztam Füredre is. Kiskönyveket szerkesztettem, foglalkoztam Déry Tibor füredi életével, Krúdy füredi írásait adtam ki kötetben, és hasonlók. Irodalmi programokon vettem részt, itt előadást szerveztem, amott bemutatót vezettem, uram bocsá egyszer-kétszer még színészként is szerepeltem. Mára mindez odáig fajult, hogy Füred hatalmas léptékű városfejlesztésbe kezdett. Mégpedig elsősorban annak köszönhetően, hogy van egy kitűnő polgármester, aki rá tudta venni a képviselő testületet, hogy a városban nem a politika, hanem a közös gondolkodás és a közös cselekvés a fontos. Isten bizony, én magam sem tudom, melyik képviselő milyen színű. Csak azt látom, hogy mindannyian érdemben vitáznak és érdemben döntenek. Meg is lett az eredmény. Füred sikeresen pályázik, nagy programokat valósítanak meg, a városlakók érzik, hogy jó dolog történik és részesei lesznek a megvalósításnak. Sorra jönnek a civil szervezetek, amelyek ezt a reformkori élményt akarják újra átélni. Hihetetetlenül jó dolog most Füreden élni és dolgozni. Így aztán a Balatonpart ékköve 2. nevű programba engem is bevontak. Ennek keretében egy szép régi villát teljesen felújítunk, s abban lesz egy nagyszerű városi múzeum. A Jókai villát is teljesen felújítjuk, s lesz benne egy új kiállítás. A volt Vaszary Kolos villát is felújítjuk, lesz benne egy hatalmas képzőművészeti galéria, európai rangú kiállításokkal. Javában dolgozunk, ősszel indulnak a műszaki munkák, a tartalmi tervek készen állnak, nyitás jövőre és azután. Közben pedig már tervezik a Balatonpart ékköve 3. programot….Hát így vagyok én Füreddel. Jó csapatban, jó szellemű emberekkel, egy közösségért dolgozni a legszebb. S ezt a közösséget, a füredieket nem befolyásolják döntéseikben napi aktuálpolitikai szörnyűségek.


Mesélne nekünk valamit az új lap születéséről? Nem könnyű feladat manapság irodalmi folyóiratot indítani: a mennyiség riasztóan bekebelezi manapság a minőséget. Hogyan jött létre ez a bátor vállalkozás, kié volt az ötlet és kik támogatják - a tartalmat szolgáltató irodalmárokon kívül - a megvalósítást?

Valamikor volt Veszprémben egy folyóirat, amely a Horizont nevet viselte. Afféle pedagógiai szaklap volt, azt hiszem. 1989-ben egy évig én is szerkesztettem, aztán átadtam Raffai Istvánnak, aki Új Horizont néven fenntartotta talán tavalyig, tavaly előttig. Persze pénz nélkül, pályázatokkal, ahogyan az manapság ezen a területen szokás. Pista úgy gondolta: elég, s bedobta a törülközőt. Sajnos messzire hajította, mert nem csak a lapfenntartó alapítványt dobta el, de a lapot is megszüntette. Így Veszprém megye lett az egyetlen a megyék között, amelynek nincs kulturális folyóirata. Talán megértik, hogy ezt én sem hagyhattam annyiban, s elkezdtem mozgolódni. Arra gondoltam, ne legyen minden Veszprémben, ha már regionalizmus, legyen regionalizmus. Szóltam a füredi kulturális osztály vezetőjének, Cserép Lászlónak, indítsunk lapot. Ő maga is írogató ember, jó tollú, nagy Hamvas rajongó, ő szervezi a Quasimodo költői versenyt, a versünnep nagy támogatója, ráadásul filozófus is. Első szóra ráállt a dologra. Mentünk a polgármesterhez. Mi a normális reakció ma Magyarországon? Páros lábbal segítenek ki ilyen kérés hallatán. Bóka István meghallgatott minket, megkérdezte, milyen periodicitású lapra gondoltunk. Azt mondtuk: negyedéves. Azt válszolta: szó sem lehet róla, legyen kéthavi. Ez egy kicsit zavarba ejtett, mert innen már nem volt visszaút. Megyei lapnak, régiósnak, országosnak gondoltam s gondolom a lapot. Hatalmas lehetőségünk van: Füred, a Balaton-felvidék volt és valamennyire ma is a térség szellemi életének centruma. Aki „számít”, ide jár hetekre, hónapikra, itt van háza stb. Óriási hagyomány, óriási jelen s így reményteljes jövő is. Nem véletlen a lap címe: Tempevölgy. Sajnos nem én találtam ki, hanem Cserép Laci, de nagyon jó ötlet. Az értékek, a művek, az alkotók, a szellem otthona ez a táj. El is kezdtük hamar az első szám szerkesztését. Kineveztem magam főszerkesztőnek, Laci szerényen valami titkári feladatot vállalt, de szerintem bele fog szólni mindenbe. Nem is nagyon néztünk szét szerzők után, fiókja tele volt már beérkezett irásokkal, elsősorban azokból válogattunk, persze kértünk mást, másoktól is. És mostanra elkészült a mutatványszám. A kiadással egy kis baj támadt, mert a megyei kulturális bizottság, amelynek én is tagja vagyok amúgy, leszavazott engem, hogy ez füredi lap, adjon hozzá pénzt Füred. Furcsa szemlélet, mondhatom. Mondták, előbb bizonyítsuk be, milyen lap, utána támogatnak. Ez is érdekes megközelítés, én biztosan fordítva tettem volna. De hát nem én vagyok a döntést hozó. Így aztán berágtam, s azt mondtam, hogy akkor is megjelenik a lap, a mutatványszám mindenképpen.


Ez a lap mind tartalmilag, mint küllemét tekintve csinos kkis példány, reméljük, a folytatás is hasonló lesz. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkozna: bízik a jövőjében? Vannak "távlati terveik"?

Valóban, a Hogyan tovább? kérdésre nem könnyű válaszolni, az ember legfeljebb reményeiről beszélhet és arról, hogy megvan benne a kellő eltökéltség. Lesz egy bemutató június 6-án 16 órakor Füreden, a Hotel Silver Resort a helyszín, és természetesen elküldjük ezt a lapszámot minden jelenlegi és számba jöhető szerzőnek, barátunknak. A szerkesztőség és a szerkesztő-bizottság leül, kitaláljuk magunkat. Keresünk támogatókat. Januárban jön a hivatalos első szám. Szervezünk folyóirat támogató alapítványt, megoldjuk az internetes megjelentést, megszervezzük az előfizetést, megtervezzük egy Tempevölgy kiskönyvtár jövőjét, díjalapításra is gondolunk. Isteni dolog folyóiratot szerkeszteni. Mikszáth írja: „Mert aki ezt az élvezetet nem ismeri, amit egy lap megcsinálása okoz, az nem élt e gyönyörök völgyében.”

Akkor hát – gratulálok, gratulálunk, és egészségünkre! Reméljük, legközelebbi krumlovi útján újabb jó hírekkel ülhetünk le testvérserezgetni...