Talán nem volt mindenki számára érthető, mit is jelent a MásikMagyarország gondolata. Ami a lényeget illeti, egyik hozzászólónk remekül fogalmazta meg: „Ha jól értettem, akkor az átpolitizált sík mellett, alatt, felett létező hétköznapi – ’másik’ – Magyarországot keresni, hirdetni szándékozik a cikk, legyen az életstílus, művészet, életérzés, valami, amit hétköznap látunk, érzünk, élünk és megélünk.”
Nos, az ígért folyamat alapjai reményeink szerint azért már körvonalazódnak mind a megértő és türelmes ’bennfentesek’, mind pedig a türelmetlenebb kívülállók (de azért befelé tekintők) számára is (utcai megjelenések, sörsátor, a virtualitásból való kilépés egy őszi fesztivállal ésatöbbi ésatöbbi...). Mindezeken kívül azonban hangsúlyos szerepet szánunk annak a fajta iróniának és világlátásnak-láttatásnak is, amely egyfajta görbetükörben szemléltet tipikus magyar jelenségeket, a feltárás, a leleplezni-tudás, az önmagunkon való mosolygás képességével – egyszóval a derű, a jobbítás érdekében. Hogy a haza (jobb) kedvre derüljön.
Íme egy példa minderre, a heti üzenet tematikájához illeszkedve. Egy jelenség két tükörben. „Magyarországon egyre népszerűbb a cseh remek, a Kozel sör.” A hír tipikus: jól hangzik, senki sem tudja, mit is jelent, azt pedig végképp nem, hogy mi is áll mögötte. Pedig pofonegyszerű, csak tükörbe kell tartani. És ha már tükör, legyen rögvest kettő. Elvégre ez itt MásikMagyarország.
Mielőtt a globalizáció a cseh sörök hírnevét is végleg kikezdené, elmondok egy-két kevésbé ismert titkot – terjesszék csak nyugodtan!
Elsőként itt van a „cseh remek”, azaz a Velkopopovický Kozel, miszerint a Velké Popovicében készült komlólé. Nos, az a kisebbik baj, hogy a magyarok körében oly népszerű serfajta már hosszú évek óta folyamatosan veszít csehországi népszerűségéből, és hogy a világos sörök kategóriájában már alig jegyzik – mindezt némiképpen ellensúlyozza a tény, hogy a barnasörök mezőnyében viszont a legjobbak között van, aligha véletlen, hogy a Pilsner Urquellt csapoló sörözőkben csaknem mindenütt Kozelt kínálnak barnasörként. És az is igaz, hogy a prágai Fekete Ökörben (U Èerného vola) még mindig ízletes a remekül csapolt világos Kozel is...
Nem úgy a Magyarországon árult (elárult) Kozel! Az bizony úgy csapnivaló, ahogyan van, üvegestül-habostul-dobozostul! És ez nem véletlen – a csehül hagyott nevén kívül ugyanis nem sok köze van a cseh sörökhöz – sajnos. Magyarországon főzik, magyar a víz benne – ráadásul a bevezető ár után most még csak nem is olcsó. Igaz, nincs az az alacsony ár, amiért cseh sörként érdemes lenne megvenni. Úgyhogy vigyázzanak – ma még csak a Kozel, holnap pedig – ki tudja. Mindenesetre kósza hírek szólnak arról, hogy Magyarországon sok helyütt a Lengyelországban készített Pilsner Urquellt csapolják. Ha valahol e sörfajta viszonylag olcsó, és a habja kevés, széteső, akkor élhetünk a gyanúpörrel. Igaz, a magyarországi sergondozási és csapolási amatőrizmus képes az eredeti cseh pilzeniből is rémséges pancslevet kihozni...
Apropó, pilzeni – egy kellemesebb titok, amiről ugyancsak kevesen tudnak talán. A cseh üveges sörök többségét – a már említett sajnálatos kivételtől eltekintve – egyelőre Csehországban készítik és palackozzák. Ezek közé tartozik a 0.33-as Pilsner Urquell, amely a másnaposságok egyik legkiválóbb ellenszere! Cseh barátaimon kívül én is igazolni tudom e tételt, próbálják csak ki! A magyarázat pedig: a kisüveges pilzeniben másképpen érlelt sör van, mint a félliteres társak esetében. Részleteket itt és most nem érdemes leírni, a lényeg az, hogy az ízen is érezhető különbségnek köszönhetően ez a komlólé-elixír kiválóan alkalmas a másnaposság világfájdalmának életörömmé alakítására, azaz valójában egyfajta alkímiai csodaszerről van szó!
A lényeg: Pozor, nem minden cseh, ami annak látszik, a sörök világában sem – óvatosabban hát a cseh remekekkel, barátaim!
Most pedig ez a nem túl szívderítő Kozelkép MásikMagyarország optimista görbetükre elé tartva:
Magyar kézben a Pilsner Urquell!
„Megszereted e cseh remeket” – hangzott 2005 nyarán a világhirű Kozel sör magyarországi reklámszlogenje. A palackozott és dobozos formában árusított „cseh” sörök (amelyeket valójában Magyarországon gyártottak és palackoztak) azonban olyan lavinát indítottak el a világ sörpiacán, amilyenre aligha számíthatott bárki is. Kezdetben sokan attól tartottak, hogy a magyarországi gyártás a minőség romlásával jár: ennek azonban éppen az ellenkezője történt! De vegyük csak sorban az eseményeket.
Amikor a dél-afrikai óriáskonszern tulajdonában lévő Pilsner Urquell engedélyével elkezdődött Magyarországon a Kozel sörök gyártása, a cseh minőséget féltők azonnal akcióba léptek, mondván, hogy valójában hitelrontásról van szó, és a cseh sörök jóhíre forog kockán. A magyar Kozel azonban általános meglepetésre még ebben az évben elnyerte Az év legjobb söre kitüntetést a londoni sörvilágbajnokságon, és ezzel kezdetét vette a méltatlanul háttérbe szorított magyar sörök sikertörténete. Nemzetközi összefogás eredményeként hamarosan megvonták a gyártási jogot a cseh féltől, hiszen sem az ottani komló, sem pedig a helyi víz minősége nem érte el a magyarországiét, de ez csak az első lépés volt: angol nyomásra az évek óta romló minőségű Pilsner Urquell gyártási jogát is átadták a magyaroknak, abban a reményben, hogy az ismert komlónedű ismét világszínvonalra emelkedhet.
A magyar sörök rohamosan növekvő rajongótábora világszerte klubokat, lovagrendeket és egyéb szervezeteket alapított, és a magyar sörexport fellendülésének köszönhetően a hazai gazdasági mutatók minden eddiginél kedvezőbbé váltak. A Kozel és a Pilsner Urquell mellett magyar szakemberek vették át a gyártás irányítását a Staropramen és a Kru¹ovice sörgyáraknál, és az alapanyagokat is Magyarországról szállították a helyszínre. Az, hogy ezek a sörök mégis elmaradnak az immár legendássá vált és világszerte garanciát jelentő magyar minőségtől, kizárólag a csehországi víz gyenge paramétereinek köszönhető.
Mindenesetre a magyar beavatkozásnak köszönhetően legalább ismét exportálhattak sört a csehek is, a magyar technológia és alapanyag segítségével ugyanis sikerült legalább általánosan elfogadható szintre emelni a termékek színvonalát. De a magyar sörgyártás fellendülése nem csupán a közép-európai térséget érinti: sokak szerint hasonló sors vár más európai országok vezető sörgyáraira, és megkezdődtek a tárgyalások a Guinness vezetőivel is, akik önként ajánlották fel eddigi technológiájuk megreformálását a magyar szakembereknek.
Csehország gazdasága azonnal megérezte a súlyos veszteséget, és az Európai Unióhoz fordult segítségért, ahol azonban nem talált megértésre: a „minőség mindenek felett” szem előtt tartására hivatkozva nem engedélyezték, hogy a Cseh Köztársaság bármilyen mennyiségben is exportáljon söreiből. „Az uniós tagállamok gasztrokulturális színvonala nem engedi meg a Csehországban készített, gyakran elfogadhatatlan minőségű sörök árusítását egyik ország területén sem” – hangzott az egyértelmű indoklás. Ráadásul a cseh sörökre immár Európán kívül sincs kereslet, miután a magyar söripart elárasztották az öt földrészről érkező tömeges megrendelések. Csehország így minden sörét kénytelen az ország határain belül eladni (leszámítva a már említett, magyar technológiával és magyar alapanyagokkal gyártottakat), ami jelentős károkat okoz nem csupán a nemzetgazdaságnak, de a társadalom egészének is. Az egyetlen segítséget az jelenthetné, ha a Borsodi vagy a Kőbányai sörgyár leányvállalatokat nyitna a Cseh Köztársaság területén, erre azonban kevés az esély. „Egy ország nem élhet a múltjából, még ha sörgyártásról van is szó” – figyelmeztették a cseh érdeklődőket a magyar szakemberek, hozzátéve: jóllehet, egykor valóban minőségi sörök készültek az országban, ez azonban nem hivatkozási alap, és nem jelenti azt, hogy a magyar serfőzdék automatikusan segítenének a romok helyreállitásában...
A csehek segélykiáltása azonban nem talált mindenütt süket fülekre: a cseh sör- és kocsmakultúra gyors hanyatlásán próbálnak segíteni azok a román és bolgár szakemberek, akik tucatjával érkeznek az ország nagyobb városaiba, hogy részt vegyenek a már-már tragikus helyzet megoldásában. De nem lesz könnyű dolguk: hivatalos elemzők szerint csak egy olyan, hosszú távú program kidolgozása segíthetne igazán, amilyen a magyarországi bor- és borozókultúra gyors fejlődését és felvirágzását tette lehetővé a kétezres évek elején. Mindez azonban jelen pillanatban nem érdekli a kétségbeesett cseh polgárokat, akik végeláthatatlan sorokban várakoznak a bevásárlóközpontok pénztárainál és a közértek előtt a magyar sörökre, míg a tehetősebbek az egyre népszerűbb magyarországi sörtúrákra fizetnek be, hogy legalább nyaralásuk idején élvezzék az aranysárga komlólé igazi varázsát...
