Ha nem is hatolunk annyira transz-át az egeken, itt a földön szemléljük-e úgy a dolgokat, mint egyfajta leképezését az egeken túliaknak, vagy a természet csodáinak? Transzcendens érzések fognak el egy naplemente szépségétől, vagy a szomszéd kertjében sokkal jobban zöldellő hegytől? Észrevesszük-e, ha nem csak a párom, feleségem, hanem a szomszédom is járkáló csoda?
Ha valaki elolvassa Kocsis Péter kollégám igazán kiváló cikkét, kezdetben a transzcendencia etimológiájába nyer bepillantást. Igen, megint egy idegen szó, amit oly gyakran használunk s már be is épült a nyelvünkbe, köztudatunkba. Egyébként a latin trans azt jelenti, át, keresztül, a túlsó oldalon. S ez tényleg terekhez kötődik, fizikai, földrajzi és szellemi megtapasztaláshoz, felfogáshoz, az emberi értelemmel fel nem foghatóságig. Valahogyan én is így voltam s vagyok a munkám és a tanulmányaim alapján, ez aztán egy olyan dolog, amelyen tényleg át kell hatolni, és sokszor át kell préselődni, attól függően, hogy mennyire van tudásszomja, vagy egyszerűen csak a kíváncsiság bolygójára akar elutazni az ember.
Ha földrajzilag tekintjük, itt van Transylvania, az erdőkön túli terület, a modern transzferál, pénzt átutal, transzformálás a feszültség átalakítása, vagy egyszerűen átalakít valamit elméletileg, egészen a transzcendencia - a felsőbb, magasabbrendű dolgokkal - szakralitással - való megéléséig. Bár úgy gondolom, át kell lépnünk ahhoz, hogy nyakon csípjük ezt a fogalmat. Tény az, hogy a modern ember életvitelében van valami kilátástalanság, a jövőkép-nélküliség, az eszmenélküliség, már elfelejtettünk harcolni dolgokért. Ismerőseim között a legtöbben a transzcendenciát valami szakrális dologhoz kötik inkább. Igen, ez is itt van a fogyasztói társadalom „nesze, nesze egyed ezt is” kihasználva azt, hogy a modern ember szellemileg is éhes, és mondjuk ki - naiv és becsapható. De melyik hiteles? Novák Eszter egyszer már megpendítette ezt a húrt, Holnapután című cikkében.
„Tudom, hogy divatos dolog újjászületni, még inkább beszélni róla. Az elmúlt húsz év vívmánya ez is: mint váratlan vihar, zúdult ránk töménytelen új, addig titkolt ismeret, s most állunk a parton bőrig ázva, és nincs száraz ruhánk. Kapkodunk fűhöz-fához. Reiki tanfolyam, talpmasszázs, horoszkóp és Tarot, bioenergetika, auralátók (hogy megszaporodtak, vajon hol bujkáltak eddig?), keleti vallásfilozófiák. Azt hiszem az agykontrollal kezdődött minden, az valahogy már a vasfüggöny résein is beszivárgott.” Igen, de hol van ahol a megéltségem, a tapasztalatom s akár tetszik akár nem, a hitem működik? Tényleg van-e olyan hitvilág, vagy Isten(ek) akikkel élő kapcsolatom lehet? Talán a megismerés egyszer felismeréssé válik-e? Olyan dolog vagy Mester, amiből vagy akiből tényleg meríthetek. Mit kezdek olyan dolgokkal, amire azt mondom, „hát az eszem megáll, ilyet nem pipáltam még”. Olyan „kézzel fogható” történésekből, amikből tanulhatok s tudom, hogy van, létezik, itt van előttem, mert megtörtént, én nem értem, de van, fogalmam sincs, de mégis működik? Mégis igaz s nem hamis, hogy nem csapnak be, s egyáltalán tiszta forrásból jön?
Például amikor szeretett ismerősöd elmondta, meggyógyult a rákból, mi volt első gondolatod? Hiszi a piszi, vagy tamásként, „Muti meg!”, látni akarom a röntgeneget, vagy meghallod, hogy imádkoztak érte, no kemo és bizonyítéka van orvostól, mert a doki is azt mondta: Én nem tudom ki és hogyan, s mikor csinált magával valamit, de hogy maga egészséges, rákos daganatok nélkül, az szent!” Vagy azt mondod, vannak még csodák, s továbbállsz, nem változik meg benned semmi. Információ semmi több. Mert ehhez át kell hatolni, oda feljebb, hogy ehhez transzformálódni kell egy egész gondolkodásnak. Bár azt hiszem, az ilyen embereknek lenne szükség transzplantációra, szervátültetésre - szívből. Vagy amikor egy öreg kéreg nélküli facsonkot otthagytak az erdő szélén, s eldöntötték a fa kivágását, mert már nem nőtt rajta semmi, néhány nappal az „ítélet végrehajtása előtt, a „hóhérok” egy kis új, zöldecske ágat vettek észre rajta. Puff! S a fa maradt ahol volt! Hogy a „növények érző lények”, s hogyan nem tudom, de vizsgálatok alapján jobban nőnek a komolyzenére, a halk muzsikára, ez tény.
Tévedés ne essék, Novák Eszternek igaza van. Az ember könnyen becsapható s összezavarható. Igazából a transzcendenssel való találkozásunk fog megváltoztatni, vagy valami más, már ha valaki akar változni? Jó, megint egy bibliai példa, ha már a Biblia éve van. „(elmétek) gondolkodásmódotok megújulásával alakuljatok át (metamorfózis) úgy, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten akarata, mi az ami jó, kedves és tökéletes.”- mondja Pál apostol. Miért kellene az én gondolkodásmódomnak átalakulni, az eredeti szöveg alapján - metamorfózison átesni? Sokat gondolkodtam arról, miért hangsúlyozza ezt? Hát nem elég másképpen gondolkodni? Lehet, hogy ha nem transzformálódott metamorfózisos gondolkodásmódom van, nem tudom megkülönböztetni a hamis természetfelettit az igazitól? Ha Isten létezik, van számomra jó, kedves és tökéletes? Akarata? És tényleg lehet, hogy van egy másfajta Valóság, ami túlmegy az értelmem határain?
De ha nem is hatolunk annyira transz-át az egeken, itt a földön szemléljük-e úgy a dolgokat, mint egyfajta leképezését az egeken túliaknak, vagy a természet csodáinak? Transzcendens érzések fognak el egy naplemente szépségétől, vagy a szomszéd kertjében sokkal jobban zöldellő hegytől? Észrevesszük-e, ha nem csak a párom, feleségem, hanem a szomszédom is járkáló csoda? Egy picinyke gyermek önkéntelen rángatózásában, ami mondjuk ki - tánc? Hiszen ez is a megismerés határain túli, érzék feletti s nem anyagi - transzcendencia. Az emberi kapcsolatainkban felfedezünk-e ilyen dolgokat? Ezzel élünk együtt, itt van melletünk, bennünk s mégis nekünk kell a világot átformálni, valahogyan jobbá és szebben működővé. Az ember is egy ilyen lépegető transzcendencia, fel kellene fedezni egymás világát is. Én optimista fickó vagyok, s hiszem egyszer lekerül a láthatatlan „napszemüveg”, hogy úgy lássuk meg a dolgokat, ahogy azok vannak.
