Turisztikai szakújságíró? Amegmi? Olyan, mint az ügyvéd – mindent tud helyettem, és ha én is hajlandó lettem volna ugyanazt megtanulni, akkor nem lenne rá szükség. Azért néhány praktikus intelem elfér így a nyár közepén. Sose tudni, milyen ajánlat esik be a postaládába az utolsó pillanatban. Nekünk évente pár kiemelt nap, Németh Andinak ezek a hétköznapjai.
Már lassan hat éve dolgozom turisztikai szakújságíróként, de a foglalkozásomat még ma is csak akkor említem meg – fodrásznál, orvosnál, privát ügyintézések alkalmával stb. - , ha nagyon muszáj. Részben az újságírókkal szembeni általános rossz vélemény miatt (s valóban, mentséget én sem találok a hozzá nem értő, szaftos, vagy alaptalan pletykákat kiteregető, mindenben a rosszat kereső kollégák hozzáállására), részben pedig azért, mert ha kiderül, turizmusról írok, a többség rögtön olcsó repülőjegyre vagy szállásra vár tőlem tuti tippeket.
Utálok többség lenni, de ha tudsz, akkor szerezz nekem is!
Azt szoktam mondani, ilyet csípőből nem tudok, de azt igen, hol kell keresni. Hiszen rendszeresen írunk új fürdőkről, budapesti és vidéki szállodafejlesztésekről, új programokról és rendezvény-, illetve konferenciahelyszínekről, jól prosperáló vagy épp nehézségekkel küszködő utazási irodákról, turisztikai marketingről (kiadványok, honlap, akciók stb.), így arról is elsőként értesülünk, ha átadnak mondjuk egy új kerékpárutat, vagy egy új medencét, wellness-részleggel bővül egy hotel, új étterem nyílik, vagy nyerteseket hirdetnek valamelyik pályázaton.
És ez mért jó nekem?
Ezek az újdonságok azt is érdekelhetik, aki laikusként a hosszú hétvégéjét vagy a családi nyaralását készül megszervezni. Aki viszont a turizmus kulisszatitkaira is kíváncsi, olyan témákból csemegézhet, mint például az elektronikus repülőjegy és az online foglalás jellemzői vagy buktatói, az erős forint hatása a hazai szállodák működésére, energia és költségcsökkentő tippek a hoteleknek, mit hoz az egységes uniós szabályozás az utaztatók számára, s milyen egyéb megoldandó gondokkal küzdenek, hogyan alakul a nyári és a téli charterek piaca, milyen ellenőrzéseknek vetik alá rendszeresen a turizmusban tevékenykedőket. Az is kiderül az olvasó számára, hogy a szakmai szervezetek nem felesleges sóhivatalok, sőt, aktív munkájuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az idegenforgalmi vállalkozók képesek legyenek fejlődni, ha pedig ennek révén jobb minőséget adnak, azt már a vendég is a saját bőrén érzi.
Ezt tanítják, vagy olyan mint, a színházban egy csomó minden – vagy érted, vagy nem?
A turizmus világában eligazodni nem ördöngösség. Amikor én kezdtem, friss diplomás színháztörténészként (!), idegenforgalom iránti amatőr vonzalommal megáldva, főszerkesztőm azzal biztatott, csak pici szorgalom kell hozzá, s hogy valóban érdekeljen az, amiről írok. És persze kapcsolatok, kapcsolatok, kapcsolatok, ami viszont jön magától az évek során, ahogy minden szakterületen.
Nehéz munka, vagy kényelmes pénzkereset?
A témák feldolgozásakor sok telefon és személyes beszélgetés előzi meg a cikk megírását, szaladgálunk sajtótájékoztatókra reggel, délben, este, aztán sokszor még késő este is a gép előtt ülünk, mert másnapra friss hírekkel kell megjelennünk újra és újra. A hajtásból szerencsére néha kiszakít minket egy-egy belföldi vagy külföldi tanulmányút a Kis-Balatontól Venezueláig és Észak-Magyarországtól Mauritius-ig, amikor az újságíró általában épp olyan kivételezett bánásmódban részesül, mint egy VIP vendég, de bekukkanthat a szakmai érdekességekbe, sajátosságokba is. Mindezt annak fejében, hogy hazatérve alapos tájékoztatást adjon egy terjedelmes cikk formájában. Naná, hogy ez a munka egyik legkellemesebb része.
A színházi példából kiindulva: Rómeó otthon is Rómeó?
Sok éjszakázás és lapzárta után idejével otthonosan kezd mozogni az ember a turizmusban. Valahol hátul a kisagyban ott van, hogy most épp hova érdemes tengerparti nyaralást szervezni és melyik irodákkal, s hogy a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatalnál utána lehet nézni, az iroda megbízható-e. Csodák nincsenek, így pontosan érezhető, mi még egy akciós, de reális ár egy útért, s hol az a határ, ahonnan már a bekerülési költség alá megy, így csak limitáltan várható el magas minőség azért a last minute-ért. Az ember megtanulja, melyik fapados légitársaságnál lehet hitelkártya nélkül is fizetni, és hogy a repülőjegynél időnként többe kerülnek az olyan egyéb költségek, mint az illeték, a plusz csomag pótdíja és a kerozin pótdíj. Ugyanígy a szállodákat is más szemmel kezdjük nézni, s tudjuk például, hogy a Magyar Szállodaszövetségnél (www.hah.hu) bármikor beszerezhető az osztályba sorolási rendelet, amely tételesen megmondja, hogy hány négyzetméteresnek kell minimum lennie egy négycsillagos szobának, a három csillag mitől három csillag (szolgáltatások, infrastruktúra, méretek stb.). S aki biztosra akar menni, annak a Q jellel ellátott Magyar Turizmus Díjas hoteleket is jó szívvel lehet ajánlani (a lista megtalálható a www.oib.gov.hu honlapon). Egyébként az információkra néhány fős csapatunk nem egymaga tesz szert, akadnak lelkes, turizmusban dolgozó segítőink, akiket az is motivál, hogy minél több szakmabelihez eljuttassák híreiket. Tudni kell, hogy a turisztikai ágazat az egyik leginkább összetartó, már-már családias ágazat. Igazán szimpatikus társaság, sok jó szakemberrel, akik rendszeresen kiállnak közös ügyeikért.
Köszönöm a szempontokat, nem lettem sokkal okosabb, de legalább már tudom, kihez forduljak, ha OLCSÓ REPÜLŐJEGYET SZERETNÉK!!!
