Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Vigasz

Vigasz

Kocsis Péter a szerző friss bejegyzései 2008. 07. 21.
125 éve született Hamvas Béla
2022-03-22 22:45:40

Az író, filozófus, műfordító és esztéta művei csak a rendszerváltás után jelenhettek meg.  „Ebben

Kirándulások kisasszonyokkal
2011-12-31 13:49:00

A puszta hódítás nem éri meg, hiszen az ember ott, éppen a csúcson, oly keveset tehet: kitűzi zászlaját vagy

Kocsmatöltelékek karakterológiája
2011-07-14 10:56:00

A nemzeti sajátosságok meghatározásakor elkerülhetetlen, hogy megvizsgáljuk a kocsmai törzsvendégek

Ökumenikus sörtisztelet
2011-04-01 10:38:00

Theus úr, ahogyan kocsmabéli hívei szólítják, már a cím láttán azonnal intene és hosszas fejtegetésbe

további bejegyzések a szerzőtől »

– Bocsásson meg, fiatalember – szólalt meg egy érdes hang a háta mögött –, csak nem akarja a hullámok közé vetni magát, éppen teliholdkor?
A híd peremén könyöklő meglepetten fordult a hang irányába:
– Ugyan, honnan veszi ezt a szamárságot?

De a vénember hosszú, kopottas kabátjában, göcsörtös botjára támaszkodva, nem tágított:
– Higgye el, nem érdemes, hiszen oly fiatal még, az élet pedig egész tűrhető, helyenként még kellemes is lehet! Ne hallgasson a hirtelen érzelmekre, meglátja, idővel elmúlik ez a feszültség!
– Ne haragudjon, de eszem ágába sincs leugrani, túl mély az nekem, és egyáltalán! Miféle feszültségről beszél? – felelt nevetve a fiú, és végigmérte az idegent. „Biztosan valami részeg, aki társaságra vágyik... – gondolta –, és mert egészen kellemes ez a mai nap, miért ne hívhatnám meg egy sörre?”
– Tudja mit, itt van a híd végében egy remek söröző, jöjjön velem egy korsó pilzenire! – tett hangosan ajánlatot.
De az öreg csak ennyit válaszolt kesernyésen:
– Ejnye, ejnye, ifjú legényke...
– Hát most meg mi baja? Talán nem szomjas? Talán nincs kedve beszélgetni? Akkor meg mit akar tőlem?
– Látom, csak nem akar az öregebbre hallgatni... Most elszórná az utolsó pénzét is, mert arra gondol, hogy akkor majd végre itt hagyom, de én megvédem magát, nekem ez a kötelességem, no, ne legyen már ennyire meggyötört, jön még szerelem, a világ nem egyetlen nő mosolyán múlik...
– Nézze, öreg – szólt a fiú, immár türelmét veszítve –, nem tudom, mit akar valójában, de alighanem rossz partnert választott magának! Éppen most jövök a barátnőmtől, és semmi szükségem a maga ostoba és felesleges vigaszára...
– No, hát éppen ez az, ismerem ezt az érzést, amikor önmagának is hazudik az ember, de hát, úgy-e bár, az a leányka épp az imént maradt egyedül, még egy kicsit magán járnak a gondolatai, aztán megéhezik, és lemegy vásárolni, elég egy szembejövő férfi kíváncsi pillantása, de rá se rántson, megesik az ilyesmi, vannak még lányok a világon...
A fiú erre odament a vénemberhez, és úgy megrázta a vállát, hogy az majdnem a földre rogyott.
– Most már aztán elég legyen! Takarodjon innen, szórakoztasson másvalakit, de engem hagyjon békén!
Ám az idegen csak mosolygott tovább:
– Ez az, fiatalember, ilyennek kell lennie, erősnek és indulatosnak, hogy elviselje az élet csapásait! Hiszen éppen a maga korában éri az embert a legtöbb szörnyűség, a szülők lassan meghalnak, a nők megcsalják, és rájön, hogy egyedül van, képzelje csak el, egyszerre megválni a szülőktől és a kedvestől, és ki tudja, hiszen a barátságok is véget érnek egyszer, Isten meg, úgy-e bár, messze van, ha egyáltalán, na és ezek a háborúk...
A fiú megint hátralépett, leült a híd korlátjára. Szólni sem tudott.

– Tudja mit, a háború még csak nem is a legrosszabb – folytatta a vénember. – Ráadásul errefelé nincsenek is, mármint egyelőre. Persze, a gyermekkora, az bizonyára magának sem volt könnyű, emlékek, tudatalatti sérülések, kinek ne lennének... De tegyük fel, hogy szerencséje van, és egy asszony, még ha nem is igazán boldogok, ilyen ma már nem nagyon fordul elő, szóval, szül magának egy-két gyereket, de minek, de hová, kérdem én, amikor úgyis mindannyian elpusztulunk idejekorán, háború vagy ózonlyuk, AIDS vagy csak valami ostoba, véletlen baleset, bizony, erősnek kell lenni, éppen csak hogy az élet javára billen a serpenyő, szedje össze magát, ez a hajszál az, amibe mindig meg kell kapaszkodnia, tudom én, hogy nem sok, ma már szinte mindenki valamilyen végzetes betegséggel születik, vagy megkap valami kórságot, és ha nem, hát a szív vagy az agy mondja fel a szolgálatot idejekorán, ki tudhatja mindezt előre, ahhoz képest az a szerelmi csalódás szinte jelentéktelen semmiség, kitartás, fiatalúr, bátorság! Mindenre van megoldás! Most már magára merem hagyni, látom, erőt merített egy magamfajta vénember vigaszaiból, nem elveszett alak maga, ha tudná, mennyire örülök ennek, egy kicsit sápadt még, no, szedje össze magát, gyönyörködjön a teliholdban, ég önnel, vannak, akik még annyi évet sem éltek meg, mint maga, mondom, fel a fejjel, amíg még lehet...

Azzal sarkon fordult, és elsietett, a híd végénél álló remek kis söröző irányába, vissza sem nézett, amikor a test zuhanni kezdett, és a víz hatalmasat csobbant a híd alatt...

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Kocsis Péter Üzenet a Földről

Ajánlott bejegyzések:

  • Macifröccs-himnusz született: BÖBE és NEON LEON közös dala hódítja meg a nyarat Macifröccs-himnusz született: BÖBE és NEON LEON közös dala hódítja meg a nyarat
  • A Nagyvárosi bujdosó emléke – 71 éve született Kissferi A Nagyvárosi bujdosó emléke – 71 éve született Kissferi
  • Világsztárokkal és hazai ikonokkal búcsúzik a nyár Szegeden Világsztárokkal és hazai ikonokkal búcsúzik a nyár Szegeden
  • Erdélyi örökség: letöltve – Néprajz és digitalizáció egy térben Erdélyi örökség: letöltve – Néprajz és digitalizáció egy térben
  • A sztárok fotósa, a város fia – Szipál Márton előtt tiszteleg Debrecen A sztárok fotósa, a város fia – Szipál Márton előtt tiszteleg Debrecen

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr167831094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard