Az értelmes gépek hajnalán átmenetelek az életemen, a gépek meg elbarangolnak a ki tudja hová. Mi értelme az Értelmek Iskolájának? Az Érzékek Iskoláját remélhetőleg láttuk elegen, így tudjuk, hogy szép, szép, csak kár, hogy szomorú a vége. Kicsit visszatérve Menyhárt Jenőhöz: a jövő itt hever előttünk, ott meg egy fa, amiről lejöttünk – hogy jobb legyen!

Egyáltalán mi az az Értelmek Iskolája, mi legyen, túl a Novák pihent szójátékán?

Ha már Kiadó, akkor legyen mondjuk könyv. Nagy Könyv.

Múlt héten kicsit elábrándoztam az általános iskolai napsütötte órákról – fura, visszagondolva minden napsütöttének tűnik… - Zárójelbe zárva címszóval, és a bevezetőben azt találtam mondani, hogy Ottlik Iskola a határon című regénye nem is olyan jó. Értettem ez alatt, hogy én magam nem ezt a könyvet írnám le Esterházy tette nyomán egyetlen lapra. Kaptam is érte egy kis szeretetcsomagot „kritikus”-tól, és egy kis finoman erőltetett belémmagyarázást „fehér tigristől”. De ez most mellékes. A lényeg, hogy – rajongásának tárgyához nem méltó formában bár – ilyen még van. Hogy valaki szerelmes egy könyvbe. És kiáll érte. Ez tetszik. Magam is így vagyok vele.

Azt hiszem, elég sok kamasz úgy van vele.

Már rossz.

Szóval valószínűleg korra és nemre való tekintet nélkül sokan úgy vagyunk vele, hogy könnyebb lenne a másikkal, vagy a másiknak, ha ezt vagy azt a kedvencünket elolvasná, meghallgatná, megnézné, megkóstolná – a megfognát most kihagynám, mert félreérthető, bár abban az esetben kétségtelenül máris sokkal előrébb tartanánk az illetővel.

Én a dalok mellett a könyveket érzem ilyen kapocsnak. Fájdalom, csajozni így sosem sikerült – vagy csak én nem vettem észre, hogy lehetett volna - , meghatározó barátságok, ismeretségek viszont a mai napig születnek a sorok mentén. Meg a sörök, meg a borok mentén. Pontosabban csajozni a dalokkal lehetett, barátkozni meg a könyvekkel.

Van egy könyv, ami az én életemben az abszolút Értelmek Iskolája. Ez az én Férfibibliám, nőknek. A férfilélektan összes árnyalata ott viháncol a lapokon. Mindig azt gondoltam, ha ezt egy nő elolvasná, akkor még inkább hatalma lenne a világon, de legalábbis a férfiakon. Viszont a férfiaknak is könnyebb lenne, mert talán kicsit jobban értenék egymást a Nővel. Már hogy a Nő őt. Ez végülis már fél siker. Kedves Barátommal kesernyésen elhagyott, magányos estéken gyakran idézgettük Turner bácsi szállóigéjét: jegyezd meg, fiam, ezt a világot a nők kormányozzák – Isten minden adut a lábuk közé dugott!


Mielőtt „tigrisek” tépnének darabokra és „kritikusok” fojtanának a Palatinus vizébe, hangsúlyozom, hogy nem ez a könyv lényege, nem ettől az, ami, ez pusztán egy nagyon pontosan megfogalmazott pillanatfelvétel egy férfi életéből.

Kedves Lányok, azt hiszem, most sem sikerült kedvet csinálnom az egyik legjobb II. világháború alatt játszódó regényhez, a Most és mindörökké-hez. Bárhogy próbálkozom évek óta, eddig még egyetlen nőt sem bírtam rádumálni arra, hogy elolvassa, hiába magyaráztam, hogy röpke 1100 oldalon ott van minden rólam és az összes többiről. Én azért olvasom helyettük is. Minden évben van egy olyan nap, amikor 2x200 forintos áron meglátom egy antikváriumban, megveszem, mert úgyis elajándékozom majd egy kiválasztott férfitársamnak, abban a reményben, hogy legalább mi élvezzük a sorsközösséget a világirodalom valamely remekében.
Szóval az én Értelmem Iskolája a könyv (és még nagyon elsős vagyok). Vagy a Mindennapom a könyv. Mindegy. Évekig dolgoztam egy könyvesboltban, aztán évekig színházban. Sosem tudtam megszokni azt a Csodát, hogy emberek olvasni, színházba járni vágynak. Hogy estéről estére megtelt a nézőtér, hogy nap mint nap vették a könyvet. Felemelő szembesülni a kultúréhséggel. Amikor azt látod, hogy valaki kitartóan keres egy könyvet, nem elég neki átmenetileg a könyvtárból, birtokolni akarja. A lehetőséget akarja, hogy bármikor beülhessen ebbe a Gutenberg-galaxisnak nevezett iskolába. Tudom, drága. De akad antikvárium, van könyvtár. Tanulni, tanulni, tanulni? Pénz, pénz, pénz? Olvasni, olvasni, olvasni! Leülni régi vagy eljövendő korok alakjaival egy asztalhoz, és átszűrni magunkon ezt vagy azt a világot. Én mostanság Fjodor Mihajloviccsal borozgatok. A Karamazov-testvérek már kikászálódtak az ágyamból, most épp valami félkegyelmű Miskin herceg tanyázik a párnámnál.

Ez az eddigi legkényelmesebb iskolapadom. Jó, hogy ide vettek fel.