Testvérem hét eleji cikkének ingerlő címet adott: Orbán vagy Gyurcsány? A címet az írás mondandója ironikus jelentéssel ruházza fel, de ez sem menti meg attól, hogy kiváló reklámfogássá váljon. Az olvasottság nyilván soha nem látott méretű, a hozzászólók, akik szintén igen sokan vannak, fittyet hányva a témának, előrehozott választást tartanak: elkezdtek szavazni. (Tisztelet a kivételnek, és hála szigetnek, aki a vagyra szavazott!)

Az össznemzeti elvonókúrán, ahol a gondolkodásról szoktatnak le bennünket, suttyomban és alattomban a humorérzékünket is kezdjük elveszíteni.

Na mindegy, gondoltam, én is megpróbálom: felteszek egy kérdést, hátha erre is szavazunk. Imádom a népszavazást. Angyal vagy ördög?

Eltűnődtem, hogy kerül az ördög a részletekbe. Nem csak eltűnődtem, megpróbáltam utánanézni, de egyelőre nem akadtam nyomára. Közben rekkenő hőségben olvasgattam társaim írásait, elmerültem az angyali részletekben, és a vonatkozó linkekben. Kalmár felfedezése a szökőkutakról nagy aha élményt jelentett, bár megállapítottam, hogy önző vagyok, nem feszít a városépítés felelőssége, és én mindjárt ide az ágyam végébe szeretnék egyet. Ki is rohantam ötéves ördögi angyal barátnőmmel, Rozival, slagból szökőkutat és szivárványt csinálni. Térjek már a lényegre!

Mit jelent az, hogy az ördög a részletekben van? Hogy ott a lényeg, a dolgok sava borsa? Netán ott lapul az igazság? Vagyis a részletek megértése nélkül nem biztos, hogy jól látjuk az egészet. Ha azt mondjuk, ördöge van valakinek, akkor marha nagy mázlija van, mert ráhibázott valamire. Az is lehet, hogy épp összeállt neki az egész. A Tarot kártya XV. lapja az Ördög, a legmagasabb szintű alkotó energia szimbóluma. A mesékben, akiknek ördöge vagy ördögei vannak, gyorsabban, ügyesebben végzik el a dolgukat. A hiedelem szerint a tudósoknak is ördögeik voltak. Nos én se bánnám, ha erre járna legalább egy ördögöcske, aki rendet tenne a szekrényben, vagy a gondolataimban. Egy szó, mint száz, nem nagyon akaródzik nekem őkelmét szembeállítani az angyallal. Akármelyik is van a részletekben, nem megyünk nélkülük semmire.

Körülbelül itt tartottam a tűnődésben, amikor elolvastam Lengyel Péter szép írását, és mégiscsak felfedeztem egy különbséget. Az ördögnek tán több a humora, kaján és gyanakvásra késztet. Így lapul részletekben.

L.P. megkapóan meséli el Akiane, a földre szállt tizennégy éves angyal történetét, és idézi ars poeticáját. Csodagyerek ide-oda, ettől valahogy mégis nevethetnékem támadt. Belém bújt a kisördög, és komolyan vettem felszólítását, elmerültem a részletekben. Mármint az Akiane web site-on. Csodagyerek, művész és költő, hirdeti az írás. Nem kétlem, valóban lenyűgöző és meghökkentő teljesítmény ez egy gyermektől. De kénytelen vagyok leszögezni, hogy Akiane festményei rettenetesek. Ő is négy és öt évesen volt a legtehetségesebb (mint mindannyian, mi emberek), művészetének az idő óta kialakult esztétikája azonban elborzasztó. Egy giccslélek vásári giccsképei. A legolcsóbbat már 1800 dollárért bárki megvásárolhatja – limited edition – bár ne tenné. Költészetében sajna nem lehet elmélyülni, (remélem az sokkal jobb) gondolom azért, hogy kitöltsem az űrlapot, ahol műveit megrendelhetem, dedikációval felárért. Fényképekben viszont gazdag az oldal, Akiane, testvéreivel, születésnapján, ellenszenves anyukájával, szimpatikus nagymamival, imádkozás közben és hableánynak öltözve. A nagy csodagyerek biznissz, Istentől megáldva. Nos, mielőtt teljesen elvesznék a részletekben, a magam részéről a legjobbakat kívánom neki: szép, felnőtt életet, festészeti tanulmányokat, szerelmet, nagy konyhát, ahol főzhet, és sajtónyilvánosság nélküli csendet is, ahol rájöhet, ki is ő valójában.

Hogy hogyan kerültem a lecsó receptekhez, miközben flangáltam a KultúrParton, szinte magam sem tudom. Igaz, elolvastam Szántó Péternek köszönhetően a Kulináris Chartát, szívemből szól. A Bűvös Szakács receptjeit régóta olvasgatom, de hitvallásuk eddig elkerülte a figyelmemet. Ugye, a fránya részletek! A gasztronómia művészetében kiváltképp fontosak.

Édesanyánk, aki nem volt csodagyerek, csak Kossuth-díjas koreográfus, és negyvenöt éve minden áldott nap meleg ételt tesz a családjának az asztalra, nem is akármilyet, tegnap éppen lecsót főzött. A selymes, puha, könnyű, de mégis sűrű szaftban lágyan omlott a paradicsom, és ressegett a sültpaprika a számban. Angyalok a részletekben és az egészben egyaránt.

A világ legegyszerűbb ételét vajon miért rontják el annyian, miért ettem én már annyi rettenetes lecsónak nevezett valamit? Halványpiros vagy túlpaprikázott lében úszó péppé és héjra vált, vízízű főtt paprikát. Miért? Feltételezem ennek a horror vacui élménynek a kiküszöbölésére találtuk fel, mi magyarok, a tojásos, illetve a rizses lecsót. Ez az állagon némiképp valóban segít, no de a látvány? Nem részletezem, mihez hasonlít. Lényeg, a lényeg, e felkavaró és zaklató gondolatok arra késztettek (hoppá! Így kerültünk a lecsóhoz!), hogy utána járjak az ügynek. A megdöbbenésemnek alig tudok hangot adni! Úgy érzem egy nemzetközi összeesküvés áldozatai vagyunk, mi magyarok. Az elemek, az összetevők valahogy stimmelnek, de a részleteket összekuszálták valakik, nyilván szándékosan. Egyetlen olyan lecsó receptet sem találtam, amiből bármi jó kisülhet. Kisülhet – ez a szó most nagy jelentőséggel bír.

Sorolom az alapvető vétségeket: kevés a hagyma, sok a zsír, sok a pirospaprika és azt néha a hagymára szórják, és mindig egyszerre teszik bele a paprikát és a paradicsomot! és a legjobb esetben is fedő alatt párolják puhára, vagy ami végképp megengedhetetlen: főzik.

Dodó nagymamám, Foltin Ida, 1943 augusztusában, nyolc hónapos terhesen, Szabadkáról Budapestre gyalogolt, egyetlen élő rokona, a testvére után. Magával hozta a tudást. Kórházban dolgozott éjt nappallá téve, hogy mindent megadhasson lányának. Felnevelte édesanyámat: emberségre, tisztességre, ízlésre tanította. És átadta nekünk a konyhai alkímia titkos és mesés tanait. Úgy döntöttem a lecsót továbbadom. Ha kipróbálják, ígérem angyalok énekelnek és ördögök táncolnak majd az asztal körül.

Lecsó

Széles edényben, vagy serpenyőben, nagy tűzön sül a lecsó. Gyorsan készül, teljesen soha nem hagyjuk magára. Kevés olajon, 5-10dkg vékony csíkokra vágott füstölt szalonnát üvegesre olvasztunk. (Elhagyható, akkor picit több olaj kell.) 4-5 fej hagymát vékony félhold alakúra vágva rádobunk a zsiradékra, kevergetjük, néhány perc múlva kicsit megsózzuk. A dinsztelt hagyma így képezi a szaft alapját. Közben a paprikát (1-1,5kg) megmossuk, mindig egészben, mert a már felvágott paprika túl sok vizet szívna magába, és a jó lecsó gyűlöli a vizet. Lecsóhoz a kisméretű, lehetőleg többszínű, vékony húsú és vékony héjú paprika a legjobb. Kicsumázzuk, de nem esünk pánikba, ha egy kevés paprikamag az ételbe kerül. (A csumázáshoz nem kell kés, hüvelykujjunkkal két-három helyen benyomkodjuk a csuma körül, és egy mozdulattal kihúzzuk.) Ujjnyi vastag (soha nem vékonyabb!) karikákra vágjuk, aki a karika ellenzője, vagy ha túl nagy a paprika, az vágja nagyobb darabokra. Rádobjuk a hagymára, és most igazán fontos a magas hőfok. Állandó forgatással, jóval inkább sütjük a paprikát, mintsem pároljuk. Sózni most is később kell egy kicsit, nehogy rögtön túl sok vizet kieresszen magából. Csak úgy, mintha pörkölt lenne. Végtére rokonok. A cikkekre vágott paradicsomot (5-7 szem, aki nem bírja a héját, vagy mert vendégeknek úgy illik, az pár másodpercre forrásban lévő vízbe mártva, könnyen lehúzhatja szeletelés előtt) csak akkor, és csakis akkor keverjük bele, amikor a paprika már jól esik a szájban. Puhára sült, de azért kicsit roppan is.

A paradicsommal összeforgatjuk az egészet, lehet, hogy kell még egy kis só, jót tesz egy csipet cukor is a léleknek. Jöhet a pirospaprika is, sűrítőnek és az esztétikai élmény kedvéért is, hogy szép legyen a színe. De ne sokat! A lecsónak nem lehet pirospaprika íze. A tűz még mindig nagy. Ez már igazán kevés idő, 5-6 perc tán. Nem várjuk meg, amíg eltűnnek a paradicsom darabok, és a paprika paradicsomlében úszik, vétek volna. És sose teszünk rá födelet! Ha jól figyelünk, látszik az a mágikus pillanat, amikor az elemek megadják magukat egymásnak, eggyé olvadnak és már nem hagyma, paprika és paradicsom többé, hanem LECSÓ.

UI: A lecsónak számtalan bővített változata létezik, lehet bele zsenge cukkinit, vagy/és tököt, padlizsánt is tenni. Az arányok kedv szerint változtathatóak. A paradicsom mindig a végén kerüljön bele. Sütőben is össze lehet sütni, ha több minden van benne, olyankor célszerű az alkotóelemeket külön sütve-párolni serpenyőben, nem teljesen készre, tepsiben összekeverni, a paradicsomszeleteket nyersen beletenni. Fokhagymagerezdek sem ártanak bele, sőt. Persze ezek a változatok is isteniek, de csak az ősanya leszármazottai, vagy távoli rokonai.