Honnan a vágy egy sziget után? Miért él az emberben romantikus vonzódás egy kis földdarab után, ahol csak ő az úr, ahol nem háborítja senki, ahol ledobhatja ruháit, és élhet, mint a bennszülöttek? Ahol nem üthet rajta az ellenség, mert a víz megvédi a külvilágtól? Ahol maga lehet?
Már kisgyerekként szinte mindenkit elkap a végzetes vonzódás a szigetek világa után, és amikor Thomas mozdony Sodorja után elérkezik A kincses szigethez, Robinsonhoz, vagy Arthur Ransome Fecskék és Fruskák sorozatához, akkor megérzi, hogy ennek ő is részesévé kell hogy váljon. Nem beszélve a Rejtelmes Sziget mélyén lakó Némó kapitányról!
Még mielőtt J.K. Rowling megnyitotta volna milliárdos bűvészboltját, az ifjúsági irodalom fejedelemasszonya Magyarországon Fehér Klára volt. Az ő hőse Kovács Zoli nyolcéves kisfiú, aki egy saját szigetre vágyik, akkorára, hogy barátai is elférjenek rajta, és a felnőttek se mászkáljanak át közben a tengeren. Apu pedig, akire Zoli annyira hasonlít, hogy messziről felismerik őket egymásról, segít előteremteni a szigetet: pálmafákkal, ősnövényekkel, oroszlánokkal és elefántokkal. Átalakítják a spájzot, sátrat vernek a közepén, és Kovács Zsolinak meglesz a saját szigete. 1952-ben. Mert szigetet mindenütt lehet játszani. Az egész világ tenger, és ha az ember leterít egy pokrócot a fűbe, akkor az a sziget. Ott eheti a hajótörött a vajas kenyerét és írhatja a blogját. Vagy kergetheti a szépséges félmeztelen lányokat, és eláshatja a kincset.
Nem tudom, kiadták-e Fehér Klárát külföldön, és Michael Oliver litván származású egykori nevadai telekspekuláns olvasta-e a Lesz nekem egy szigetem című alapművet, de gyanítható, hogy őt is érte „sziget-hatás”, mivel 1972. január 19-én kikiáltotta a Független Minervai Köztársaságot egy Tonga melletti zátonyon, melynek kormányzója barátja és harcostársa, Morris C. Bud Davis lett. Arra számítottak, hogy az atollok további feltöltésével némi szárazföldet, és egy körülbelül 60.000 fős nemzetet hozhatnak létre. Egy olyan törpeállamot, ahol nincsenek adók, és kolbászból van a kerítés.
A trükk az volt, hogy szigetnek csak az a földdarab tekinthető, amely minimum 30 cm-rel a tenger fölé emelkedik dagály idején. A Minerva zátony nem ütötte meg a mércét, ezért amikor Oliver egy teherhajónyi homokot szórt bele, jogilag új sziget keletkezett.
Sajnos az egyetlen államfő, amely némi figyelemre méltatta a Független Minervai Köztársaságot, maga Tonga uralkodója, IV. Taufa'ahau Tupou volt, aki ez alkalomból börtöntöltelékeket verbuvált, és felállította a tongai nemzeti gárdát. A király partra szállt, Dugovics Tituszként lerántotta a kék alapon arany fáklyát mintázó minervai zászlót, és kitűzte helyére a tongait. Így ért szomorú véget a szigetállam, csak a hivatalos weboldal őrzi emlékét, valamint a kétféle fém ötvözetéből készült, a szabadság nőalakját mintázó fizetőeszköz, a minervai dollár.
Ha valaki nem véres csatában szeretne szigethez jutni, akkor készpénzért is vehet egy darab földet a tengerben úgy harmincezer dollártól, de a közelben ennél olcsóbb szikla is akad. A Private Islands Online egyenesen a Plitvicei-tavak közepén kínál egy csöpp zöld foltot, de ide építési engedélyt azért nem adnak. Ellenben a Kornati Nemzeti Park határán egy kopár kilenchektáros zátony 460 ezer juróért már elvihető. Bár nem hemzseg cápáktól a tenger, és nem üt rajtunk kalózcsapat, azért a szigetérzés ennyiért már jár. Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy úgyszólván az egész emberiség szigetlakó, hisz a bolygónk kétharmada óceán. És ez az arány csak nő.
Úgyhogy jobb lesz áttérni a hegyekre.
