Kiderült, pontosan mikor tartják Magyarország legnagyobb fesztiváljait. Pihenésre nincs sok idő, a jegyek picit drágultak.

Sohasem volt még ilyen gyönyörű idő a kis szigeten. A tenger nyugodt, néma csöndben játszadozott a parti homokszemekkel, a köveken rákok és madarak hancúroztak, a nap sugarai fényesen cikáztak mindenfelé. Egy kicsit beljebb, a szárazföldön zöld levelek integettek egymásnak, az ezerszínű virágok tarka lepkéket és fényes bogarakat csaltak magukhoz bódító illatukkal. Olyan harmónia uralkodott az egész szigeten, mintha az maga lenne a Paradicsom.

Ha tudnánk és értenénk, mit jelent „utazni”, bizonyára óvatosabban bánnánk mindazzal, ami e szóhoz kapcsolható. Ha tudnánk és értenénk, mit jelent „megpihenni”, bizonyára megváltozna életünk, mi több, felsejlene bennünk a lét maga. Ha tudnánk és értenénk, mit jelent „visszatérni”, bizonyára újra megtalálnánk a zűrzavarban a dolgok igazi helyét és értékét és szerepét.

Egy őszinte kérdés. Volt már olyan pillanatod, amikor két rohanás között a momentum ezredrésze alatt elővetted láthatatlan távirányítódat, megnyomtad a 325-ös csatorna gombját, felolvadtál egy kétszárnyú gondolatban, s egy lakatlan szigetre repültél?

Honnan a vágy egy sziget után? Miért él az emberben romantikus vonzódás egy kis földdarab után, ahol csak ő az úr, ahol nem háborítja senki, ahol ledobhatja ruháit, és élhet, mint a bennszülöttek? Ahol nem üthet rajta az ellenség, mert a víz megvédi a külvilágtól? Ahol maga lehet?

Van egy őrült jó karakter a Rettenthetetlenben. Steven vagy Stephen a neve, ír származású, egész Írországot a magáénak tekinti. Senki se tudja ki ő, van-e hatalma, avagy sem. Eltűnik, visszatér, majd a csatamezőn szembekerülnek a skótok az angolokkal, akiket az írek kísérnek.

S hogy milyen a világ? Olyan gyönyörű, hogy elképzelni nem is lehet. Olyan, amilyennek akkor látszana, ha nem olyan emberek néznék, akiknek állandóan hiányzik valami belőle.

Sziget-mániás vagyok. Ha tehetem, elmegyek minden évben, úgy tizenöt esztendeje. Kell a feltöltődés a téli hónapokra. Azt nem mondom, hogy a változatos programokat szeretem – nagyjából minden évben ugyanazokra a helyszínekre megyek el.