Halvány, anyagában mintás abrosz, rajta kis fehér tál, benne túró, villával széttörve, tejföllel egyengetve, apróra vágott hagyma, pirospaprikával meghintve. Paradicsom. Mellette tegnapi a kenyér ugyan, de szépen szelve, amott meg só és egy csupor tej. Az egész lefedve foltos esti fénnyel, ahogy a nap még utoljára átjátszik a lombok között. S zene, ahogy csak Haydn tud derűt varázsolni, még a gyomrunkba is.

Hajlamosak vagyunk elsiklani a vonósnégyesek harmadik tétele felett, hiszen a Menüettek zenei anyaga többnyire valóban jóval szerényebb a többi tételénél. Nincs ez másként a B-dúr kvartett esetében sem. Érdemes azonban figyelmesen odafülelni, hiszen a koncentráció és a dús képzelet kincseket találhat a diszkrét megjelenés leple mögött.

Hallgassuk meg először a tétel expozícióját, Poco Allegretto, az előírt ismétlések nélkül.



Vidéken vagyunk, minden nagyszerű. Már nem izzadunk annyira, hazafelé tartunk a poros úton, estebédre. Ott balra a mező még mindig illatozik, de hogy. Kicsit megbillen egy tehén, ahogy lustán egy lukba lép. Egy ház, még egy, otthon vagyunk, besétálunk a kapun. Mindenki éhes, mint a farkas. Hurrá, már meg is van terítve, jöhet a vacsora. Szerény ugyan, de épp olyan, amilyen egy nyári szerda estéhez illik.

Jöjjön a tétel Trio-jának expozíciója. A triók többnyire szerények, de hogy ennyire, nos, az figyelemre méltó.



Halvány, anyagában mintás abrosz, rajta kis fehér tál, benne túró, villával széttörve, tejföllel egyengetve, apróra vágott hagyma, pirospaprikával meghintve. Paradicsom. Mellette tegnapi a kenyér ugyan, de szépen szelve, amott meg só és egy csupor tej. Az egész lefedve foltos esti fénnyel, ahogy a nap még utoljára átjátszik a lombok között. Ránézésre azt érezni, a vendéglátó kezét a puritán ízeszmény vezette, de hát hétköznap van, még ha nyaralunk is, jólesik beérni ezzel. A trió elejét előírás szerint, ismételve halljuk, hogy megmaradjon emlékül a látvány.

Ám lássunk végre neki. Egy falat kenyér, illendően, de azért jócskán púpozva túróval. Bekapni egybe, gyorsan. A trió kidolgozási szakasza jön.



De most jön a meglepetés: a pirospaprika olyan erős, hogy az ember úgy érzi, tűzbe nyalt. Dermedt pillanat. Csak nem köpjük ki, szégyenszemre. Tűrjük és várunk, újból megizzadó homlokkal. Hm, egyre jobb, az utóíz nem is rossz, sőt, egyenesen kellemes, mi több, csodás! Most már egyértelműen a kenyér íze dominál, ami egészen más arcát mutatja az erőspaprikától megborzolt ínynek, mint amúgy. A triótéma visszatérését halljuk.



Gyerünk, még egy falatot. Egy korty tej és most lássunk neki istenigazából, míg hanyatt nem dőlünk, teli hassal, hogy végre egyben is meghallgassuk az egészet.



Milyen jó is nyaralni!