Hiánypótló dokumentumfilm egy politikai hisztériában vergődő ország polgári áldozatairól, egy barátságról és egy családról, melyek azért hullottak szét, mert tagjaikat a politikusok identitáskrízisbe hajszolták, pusztán, hogy ezáltal politikai előnyökhöz jussanak.
A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció
magyar dokumentumfilm, 2008
rendező: Hajdú Eszter
forgatókönyvíró: Gát Balázs
zeneszerző: Mester Sándor
operatőr: Németh Viktor, Faragó Péter, Szandtner Dániel
producer: Vészi János
gyártásvezető: Solymosi Norbert, Mester Sándor
vágó: Féjja Balázs
hang: Borszéki Attila, Sípos Gábor, Ezer Zsolt, Bob Martini
A film egy mediátor segítségével kisérel meg közös hangot találni azon emberek között, akik valaha nagyon is együvé tartoztak, persze még mielőtt a politikai identitások napszámosaivá váltak. Nagy erénye a filmnek, hogy meg sem kisérel igazságot tenni az irracionális félelmektől hajtott felek közt, inkább az érzelmi feszültségek pszichés motívumaira koncentrál. Maximális empátiával és érzékenységgel közelít a szereplőkhöz, legyenek akár kirekesztőek, akár elszenvedői az őket ért irracionális elutasításoknak. A képkockák sokszor nagyon megindítóan tanúskodnak arról, milyen húsbavágóan szakítja szét az összetartozó életeket a politika érzéketlen szavazatszerző gépezete. A rendező, miközben a nézőre bízza az itélkezést, csupán nyitó és záró képkockáival ad jelzést mindarról az illúzióvesztésről, mely a rendszerváltás eufóriájától a polgárháború légköréig vezetett.
Ezt a filmet érdemes lenne minden parlamenti közvetítést megelőzően levetíteni, ahogy az egzotikus utazások előtt is szokás beadatni néhány oltást a veszedelmes betegségek ellen. A magyar politikának és kliensmédiájának azonban aligha lenne érdeke kifogni a szelet a politikai hisztéria vitorláiból. Bár nyilvánvaló, hogy tucatnyi dokumentumfilm sem lenne képes begyógyítani mindazokat a sebeket, melyeket a politikai garnitúra az elmúlt húsz évben vájt a magyar társadalom testébe, mégis úgy érzem, hogy Hajdú Eszter ezzel a fimmel máris többet tett a társadalmi békéért, és egymás megértő elfogadásáért, mint tizenkét műteremnyi kortárs művész Magyarországon.