Nagytotál, meg a nagyeszű sündisznócska
Akkor essünk neki kéjes gyönyörrel a közszolgálati Magyar Televíziónak. Persze bárki mondhatja, hogy az első, múlt heti médiakritika csak a bemelegítés volt, ráhangolódtunk a gyógyíthatatlan beteg, végső stádiumában vergődő köztévé kíméletlen darabokra szedésének. De mégsem így van. Mert ez így túl egyszerű lenne.
Például rögtön az elején rögzítsünk néhány nagyon nem mellékes dolgot az MTV védelmében. Nincs pénze, nincs pénze, ja és nincs pénze. Soha nem is volt elég, tavaly év végén meg elvontak tőle, vagy inkább nem adtak oda neki úgy 8 milliárdot, amiből 2 és felet áttoltak a Duna Tv-nek, ahol például a múlt héten említett Diplomatavadász című csodasorozatot is leforgatták belőle.
Szóval nehéz a dolga az MTV-nek. Nincs pénze, nincs – vagy inkább túl sok barátja van. Leszólnak a politikai szerkesztőknek, hogy kit hívjanak Az Estébe, Ma reggelbe, instruálják a riportereket, hogy mit kérdezzenek a magasságostól, meg hasonlók. Legalábbis ezek a minden bizonnyal alaptalan pletykák. Rájuk tenyerelt és tenyerel tehát a politika is, lenyomja a víz alá és csak nagyon ritkán, nagyon kis levegőket enged nekik. Úgy meg nehéz kreatívnak, látványosnak, figyelemfelkeltőnek, értékteremtőnek és megőrzőnek lenni. (Azért a Duna Tv-t e tekintetben sem hagynám ki: médiatörténelmet írtak, amikor a Hattól nyolcig című reggeli műsorukban debütáló Apáthi-Tóth Katát azért bízták meg azonnal az első szereplése után új feladattal, mert szerintük kínos kérdéseket tett fel Mesterházy Attilának és Szijjártó Péternek, akik ugyan ezt nem kifogásolták, de a Cselényi-vezetés közleménye szerint hozzájuk azért mennek a politikusok, hogy kellemesen érezzék magukat!!!)
Aztán: nincs pénze, de van méregdrága és nagyon szép székháza is az MTV-nek, amit nem tud fenntartani. Így aztán 21. századi díszletek szolgálják az erős jóindulattal 20. századinak mondható tartalmat. Kár, hogy a díszleteket csak az MTV dolgozói láthatják, mert a műsorokban nyomuk sincs. Könnyű lenne az Önök kérték-et, a Teadélutánt, régi?-új? Szempontot, vagy a megújult Kultúrházat – bocsánat - Aranymetszést említeni, de a hírműsorokat kivéve akár az összeset felsorolhatnánk. Nem tesszük.
Ahol viszont van díszlet, meg erős, szép főcím, meg SNG – élő bejelentkezés -, meg osztott képernyő, meg nagyon nagy totál, ott totál furcsák a párbeszédek. Például olyanokat mond a műsorvezető, hogy „...jó, hát ha nincs benne semmi, akkor nem kell beszélnünk róla.” Meg olyanokat is mond vagy kérdez, fene se tudja, hogy „ ami érdekes még és aztán átmennénk a külpolitikára, hogy olvastam egy statisztikát, hogy az elmúlt 20 évben nem volt olyan magas a munkavállalási kedv, mint most. Így is kb. 10%-kal elmaradunk az uniós átlagtól, de akkor is, sajátos magyar csúcs. És ehhez munkahelyteremtés kell, hogy tudniillik a munkavállalási kedv az szárba szökkenjen. Meg azt is felveti, hogy „ az ön bakui útja, az azeri gáz kézen fogása az nem lehet oka ennek, hogy kicsit durcásabbak az oroszok?” Eddig az önkényesen, a közelmúltból kiragadott példa-csokor. Szándékosan nem írunk nevet, mert az személyeskedésnek tűnne, pedig olyat mi nem teszünk, nem is gondolunk rá még gondolatban sem. Csak egy kicsit segítünk.
Na tehát az MTV-t még az ág is húzza, de a múlt hétvégi M2-es mesénél valami bennem is eltörött. Egy ránézésre 1960-as bábfilmet adtak, a Nagyeszű sündisznócskát. Lehet azon gúnyosan nevetni, hogy Minimax, Jetix, Disney Channell, Kidsco, Boomerang, meg még vagy 10 opcionális mese- és gyerekcsatorna mellett a közszolgálati magyar televízióban még mindig a rendszerváltás előtt kitalált tévémaci mossa ugyanazzal a piros fogkefével a fogát, fogja ugyanazt a paprikajancsit és kapcsolja be ugyanazt a 20 éve is 20 évesnek tűnő tévét, hogy megnézze az esti mesét. Nem nevetünk. Lehet azon is gúnyosan nevetni, hogy az elmúlt 20 évben nem készült olyan értékelhető magyar mesedarab – rövid vagy hosszú – ami letaszíthatná a trónról a Magyar Népmeséket, Mirr-murr, a kandúrt, Pom pom meséit, Süsü a sárkányt és a többieket. Ezen sem nevetünk. Lehet átkozni a 24 órás mesecsatornákat, amelyek egyébként 80 százalékban ontják a szemetet a gyerekeinknek és filozófiailag is lehet boncolgatni, hogy azok bezzeg milyen lélekrombolók ellentétben Süsüvel. Nem átkozzuk őket, nem boncolgatunk. Lehet mindezzel ellentétben azon sajnálkozni, hogy például a BBC Prime-on minden áldott reggel 3 órán keresztül megy a láthatóan kitalált, komoly csapattal és komoly pénzből összerakott gyerekműsor-folyam. Nem sajnálkozunk. Egyet nem lehet: az én pénzemből, meg a tietekből programming címszóval az archívumból válogatás nélkül előrángatott műsorokat kontroll nélkül adásba tolni. Nemcsak a kettesen és nemcsak a mesékre vonatkozólag. A Nagyeszű sündisznócskát végignéztük az M2-es csatornán. Mert megvillantott valamit az egész közszolgálati Magyar Televízióból. A 4 éves kisfiam azt kérdezte: Apa, ez mi volt? Nem tudtam neki választ adni.
Ezek után eheti, múlt heti és jövő évi találós kérdésünk: de tényleg, mégis kinek gyárt, akarom mondani, tesz adásba műsorokat az MTV?
Ja és persze a mai kritika alapja is csak az irigység volt, hogy az egész MTV-t nem mi csináljuk. Amíg viszont ez így van, műsorkészítés és csúfos kudarc helyett marad a médiakritika. Folytatás egy hét múlva…
Például rögtön az elején rögzítsünk néhány nagyon nem mellékes dolgot az MTV védelmében. Nincs pénze, nincs pénze, ja és nincs pénze. Soha nem is volt elég, tavaly év végén meg elvontak tőle, vagy inkább nem adtak oda neki úgy 8 milliárdot, amiből 2 és felet áttoltak a Duna Tv-nek, ahol például a múlt héten említett Diplomatavadász című csodasorozatot is leforgatták belőle.
Szóval nehéz a dolga az MTV-nek. Nincs pénze, nincs – vagy inkább túl sok barátja van. Leszólnak a politikai szerkesztőknek, hogy kit hívjanak Az Estébe, Ma reggelbe, instruálják a riportereket, hogy mit kérdezzenek a magasságostól, meg hasonlók. Legalábbis ezek a minden bizonnyal alaptalan pletykák. Rájuk tenyerelt és tenyerel tehát a politika is, lenyomja a víz alá és csak nagyon ritkán, nagyon kis levegőket enged nekik. Úgy meg nehéz kreatívnak, látványosnak, figyelemfelkeltőnek, értékteremtőnek és megőrzőnek lenni. (Azért a Duna Tv-t e tekintetben sem hagynám ki: médiatörténelmet írtak, amikor a Hattól nyolcig című reggeli műsorukban debütáló Apáthi-Tóth Katát azért bízták meg azonnal az első szereplése után új feladattal, mert szerintük kínos kérdéseket tett fel Mesterházy Attilának és Szijjártó Péternek, akik ugyan ezt nem kifogásolták, de a Cselényi-vezetés közleménye szerint hozzájuk azért mennek a politikusok, hogy kellemesen érezzék magukat!!!)
Aztán: nincs pénze, de van méregdrága és nagyon szép székháza is az MTV-nek, amit nem tud fenntartani. Így aztán 21. századi díszletek szolgálják az erős jóindulattal 20. századinak mondható tartalmat. Kár, hogy a díszleteket csak az MTV dolgozói láthatják, mert a műsorokban nyomuk sincs. Könnyű lenne az Önök kérték-et, a Teadélutánt, régi?-új? Szempontot, vagy a megújult Kultúrházat – bocsánat - Aranymetszést említeni, de a hírműsorokat kivéve akár az összeset felsorolhatnánk. Nem tesszük.
Ahol viszont van díszlet, meg erős, szép főcím, meg SNG – élő bejelentkezés -, meg osztott képernyő, meg nagyon nagy totál, ott totál furcsák a párbeszédek. Például olyanokat mond a műsorvezető, hogy „...jó, hát ha nincs benne semmi, akkor nem kell beszélnünk róla.” Meg olyanokat is mond vagy kérdez, fene se tudja, hogy „ ami érdekes még és aztán átmennénk a külpolitikára, hogy olvastam egy statisztikát, hogy az elmúlt 20 évben nem volt olyan magas a munkavállalási kedv, mint most. Így is kb. 10%-kal elmaradunk az uniós átlagtól, de akkor is, sajátos magyar csúcs. És ehhez munkahelyteremtés kell, hogy tudniillik a munkavállalási kedv az szárba szökkenjen. Meg azt is felveti, hogy „ az ön bakui útja, az azeri gáz kézen fogása az nem lehet oka ennek, hogy kicsit durcásabbak az oroszok?” Eddig az önkényesen, a közelmúltból kiragadott példa-csokor. Szándékosan nem írunk nevet, mert az személyeskedésnek tűnne, pedig olyat mi nem teszünk, nem is gondolunk rá még gondolatban sem. Csak egy kicsit segítünk.
Na tehát az MTV-t még az ág is húzza, de a múlt hétvégi M2-es mesénél valami bennem is eltörött. Egy ránézésre 1960-as bábfilmet adtak, a Nagyeszű sündisznócskát. Lehet azon gúnyosan nevetni, hogy Minimax, Jetix, Disney Channell, Kidsco, Boomerang, meg még vagy 10 opcionális mese- és gyerekcsatorna mellett a közszolgálati magyar televízióban még mindig a rendszerváltás előtt kitalált tévémaci mossa ugyanazzal a piros fogkefével a fogát, fogja ugyanazt a paprikajancsit és kapcsolja be ugyanazt a 20 éve is 20 évesnek tűnő tévét, hogy megnézze az esti mesét. Nem nevetünk. Lehet azon is gúnyosan nevetni, hogy az elmúlt 20 évben nem készült olyan értékelhető magyar mesedarab – rövid vagy hosszú – ami letaszíthatná a trónról a Magyar Népmeséket, Mirr-murr, a kandúrt, Pom pom meséit, Süsü a sárkányt és a többieket. Ezen sem nevetünk. Lehet átkozni a 24 órás mesecsatornákat, amelyek egyébként 80 százalékban ontják a szemetet a gyerekeinknek és filozófiailag is lehet boncolgatni, hogy azok bezzeg milyen lélekrombolók ellentétben Süsüvel. Nem átkozzuk őket, nem boncolgatunk. Lehet mindezzel ellentétben azon sajnálkozni, hogy például a BBC Prime-on minden áldott reggel 3 órán keresztül megy a láthatóan kitalált, komoly csapattal és komoly pénzből összerakott gyerekműsor-folyam. Nem sajnálkozunk. Egyet nem lehet: az én pénzemből, meg a tietekből programming címszóval az archívumból válogatás nélkül előrángatott műsorokat kontroll nélkül adásba tolni. Nemcsak a kettesen és nemcsak a mesékre vonatkozólag. A Nagyeszű sündisznócskát végignéztük az M2-es csatornán. Mert megvillantott valamit az egész közszolgálati Magyar Televízióból. A 4 éves kisfiam azt kérdezte: Apa, ez mi volt? Nem tudtam neki választ adni.
Ezek után eheti, múlt heti és jövő évi találós kérdésünk: de tényleg, mégis kinek gyárt, akarom mondani, tesz adásba műsorokat az MTV?
Ja és persze a mai kritika alapja is csak az irigység volt, hogy az egész MTV-t nem mi csináljuk. Amíg viszont ez így van, műsorkészítés és csúfos kudarc helyett marad a médiakritika. Folytatás egy hét múlva…