Jackie Chan és a VHS akciócsoport
Ajtó be, kulcs a zárban, egy kattanás, még egy kattanás, rá a lánc, nehogy meglepjenek. Cipő le, nehogy nyomot hagyjunk, szinte lábujjhegyen végig a szűk előszobán, nehogy az alattunk vagy felettünk lakók ránk hozzák a yardot. Nagyszoba, vagy legalábbis annak hívjuk, szekrény - semmi. Fiókok - az összes, valahol meg kell lennie. Olyan nincs, hogy nem találjuk meg. Akkor végünk. Mostanra valószínűleg az őrök is észrevették, hogy leléptünk, riasztottak mindenkit, ha nincs meg, akkor nekünk lőttek. Szerencsére velünk van Aranykezű Johny, amit ő nem talál meg, azt tutira nem gyártották, forgatták még le. Akárhogy is lesz, végigcsináljuk, végignézzük. Nincs vaktöltény, nincs feltett kéz, no man left behind.
A küldetés kódja: VHS. Az akciócsoport fedőneve: Jackie Chan. A szupport team vezetői: Ropi és Vaníliás karika. Időpont: 1986. Helyszín: egy forrongó kelet-európai kommunista ország fővárosa.
Ajtó be, kulcs a zárban, egy kattanás, még egy kattanás, lánc nincs, kilenc pontos biztonsági acél van beleépítve, felesleges. Cipő le, táska, laptop le, egy pillantás a kisszobákra, mindenki alszik. Konyha, egy pohár könnyű vörös bor, át a nappaliba, távkapcsoló. 11 óra van, kezdődik a prime time utáni engedd el a hajam a digitális jövő 56 tér- és idősíkjában. A magányos végrehajtók korát éljük. Nincs már VHS, akciócsoport és nincs szupport team. Jackie Chan viszont két perc után megvan. Ugyanaz, mint 1986-ban, most a Hálózat tévén. Elképesztő ugró-pörgő technika, a motoros vadállatoknak esélyük nincs. Az én kezem is ökölbe szorul, ha nem lenne a vörösbor, segítenék neki, hiszen az IMF-ben – Impossible Mission Force – ezt gyakoroltuk hétről hétre 23 évvel ezelőtt.
Biztonsági kódsor: Machete doesn’t text, néző doesn’t count, programming doesn’t matter. Password: whatsoever. Időpont: 2010. Helyszín: egy forrongó kelet-európai furcsa ország fővárosa.
Rögzítsük a leszűrhető tanulságokat, egyértelműnek tűnő tényeket. A legfontosabb: éjszaka nem kell tévét nézni, éjszaka aludni kell. Ha viszont már, akkor. A Film+, Film +2, Hálózat Tv, Viasat 6, de sokszor az RTL, a TV2 vagy a Viasat3 is olyan filmeket ad le ebben az idősávban, amiket 20-30 éve láttunk először, de csak azért akkor, mert hozzánk néhány év késéssel érkeztek meg. Ennyi idő már egy jó vörösbornak sem biztos, hogy használ, hát még a celluloidnak. A technikai fejlődésnek, a fogyasztói passzivitásnak és a műsor szűkének köszönhetően mindenesetre az ifjú Jackie Chan és valószínűleg a kicsit idősebb Lorenzo Lamas és Kurt Russel vagy a halálos Anakonda tovább velünk maradnak majd, mint Zampano, Viridiana, a tizedes, meg a többiek.
Az igazi és többszörösen áttételes időutazás persze az, amikor éjfél után néhány perccel az M1-en a Ma Reggelt nézhetjük újra 06:38-as inzerttel, vagy a Hálózaton, Jackie Chan után a Nyitott Egyetem májusi adásából tanulhatunk így Mikulás tájékán. A csajban nagy FEM3 pedig halálosan komolyan promózza a 2003-as első Megasztár szériát, amiről akkor még csak sejteni lehetett, hogy legenda lesz, de ma már pontosan tudjuk, hogy 7 éve megnéztük és néhány éve újra megnézhettük, most viszont megint láthatjuk a TV2 szatellit bolygóján. A nyilván már jogdíj nélküli 1950-es években készült, stúdiós és már akkor sem Garry Cooper-es amerikai westernekről, a 100 százalékos aloe vera natúr juice-ról és a Cool-on vagy AXN-en soha nem szűnő újabb és újabb helyszínelőkről, soha véget nem érő napokat hajszoló Jack Bauerről nem beszélve.
A pozitivizmus jegyében azért egy üdítő és egy megromlott ellenpéldát is mondok. Előbb a romlandó: valószínűleg nem ismétlés az Animax föld-és univerzumpusztító rajzfilmhőseinek éjszakáról-éjszakára visszatérő, vicsorgó halálfeje, a Bleach. És egészen biztosan nem volt ismétlés az RTL-en szerdán éjszaka leadott magyar film, a Zuhanórepülés, amiben az exkrétakörös Nagy Zsolt bukott bele a drogokba és az orosz-ukrán maffiába. Miatta szerintem hajnali háromnegyed kettőig is érdemes tévét nézni, amit ő nem tud hitelesen eljátszani, azt nem is lehet.
Tudjuk, a 24 órás adáskényszer és a megmaradt reklámidő értékesítés nagyúr. A legnagyobb úr viszont én vagyok, amikor megnyomom a távkapcsolón a piros – off - gombot.
A küldetés kódja: VHS. Az akciócsoport fedőneve: Jackie Chan. A szupport team vezetői: Ropi és Vaníliás karika. Időpont: 1986. Helyszín: egy forrongó kelet-európai kommunista ország fővárosa.
Ajtó be, kulcs a zárban, egy kattanás, még egy kattanás, lánc nincs, kilenc pontos biztonsági acél van beleépítve, felesleges. Cipő le, táska, laptop le, egy pillantás a kisszobákra, mindenki alszik. Konyha, egy pohár könnyű vörös bor, át a nappaliba, távkapcsoló. 11 óra van, kezdődik a prime time utáni engedd el a hajam a digitális jövő 56 tér- és idősíkjában. A magányos végrehajtók korát éljük. Nincs már VHS, akciócsoport és nincs szupport team. Jackie Chan viszont két perc után megvan. Ugyanaz, mint 1986-ban, most a Hálózat tévén. Elképesztő ugró-pörgő technika, a motoros vadállatoknak esélyük nincs. Az én kezem is ökölbe szorul, ha nem lenne a vörösbor, segítenék neki, hiszen az IMF-ben – Impossible Mission Force – ezt gyakoroltuk hétről hétre 23 évvel ezelőtt.
Biztonsági kódsor: Machete doesn’t text, néző doesn’t count, programming doesn’t matter. Password: whatsoever. Időpont: 2010. Helyszín: egy forrongó kelet-európai furcsa ország fővárosa.
Rögzítsük a leszűrhető tanulságokat, egyértelműnek tűnő tényeket. A legfontosabb: éjszaka nem kell tévét nézni, éjszaka aludni kell. Ha viszont már, akkor. A Film+, Film +2, Hálózat Tv, Viasat 6, de sokszor az RTL, a TV2 vagy a Viasat3 is olyan filmeket ad le ebben az idősávban, amiket 20-30 éve láttunk először, de csak azért akkor, mert hozzánk néhány év késéssel érkeztek meg. Ennyi idő már egy jó vörösbornak sem biztos, hogy használ, hát még a celluloidnak. A technikai fejlődésnek, a fogyasztói passzivitásnak és a műsor szűkének köszönhetően mindenesetre az ifjú Jackie Chan és valószínűleg a kicsit idősebb Lorenzo Lamas és Kurt Russel vagy a halálos Anakonda tovább velünk maradnak majd, mint Zampano, Viridiana, a tizedes, meg a többiek.
Az igazi és többszörösen áttételes időutazás persze az, amikor éjfél után néhány perccel az M1-en a Ma Reggelt nézhetjük újra 06:38-as inzerttel, vagy a Hálózaton, Jackie Chan után a Nyitott Egyetem májusi adásából tanulhatunk így Mikulás tájékán. A csajban nagy FEM3 pedig halálosan komolyan promózza a 2003-as első Megasztár szériát, amiről akkor még csak sejteni lehetett, hogy legenda lesz, de ma már pontosan tudjuk, hogy 7 éve megnéztük és néhány éve újra megnézhettük, most viszont megint láthatjuk a TV2 szatellit bolygóján. A nyilván már jogdíj nélküli 1950-es években készült, stúdiós és már akkor sem Garry Cooper-es amerikai westernekről, a 100 százalékos aloe vera natúr juice-ról és a Cool-on vagy AXN-en soha nem szűnő újabb és újabb helyszínelőkről, soha véget nem érő napokat hajszoló Jack Bauerről nem beszélve.
A pozitivizmus jegyében azért egy üdítő és egy megromlott ellenpéldát is mondok. Előbb a romlandó: valószínűleg nem ismétlés az Animax föld-és univerzumpusztító rajzfilmhőseinek éjszakáról-éjszakára visszatérő, vicsorgó halálfeje, a Bleach. És egészen biztosan nem volt ismétlés az RTL-en szerdán éjszaka leadott magyar film, a Zuhanórepülés, amiben az exkrétakörös Nagy Zsolt bukott bele a drogokba és az orosz-ukrán maffiába. Miatta szerintem hajnali háromnegyed kettőig is érdemes tévét nézni, amit ő nem tud hitelesen eljátszani, azt nem is lehet.
Tudjuk, a 24 órás adáskényszer és a megmaradt reklámidő értékesítés nagyúr. A legnagyobb úr viszont én vagyok, amikor megnyomom a távkapcsolón a piros – off - gombot.