Nincs megkötés, lehet tematikus, országos, közszolgálati vagy kereskedelmi csatorna, hír-, zenés, sport-, kulturális vagy szórakoztató műsor, bármi. December 25-ére összesítjük a legjobbakat, január 1-jére a legrosszabbakat. A végeredményből pedig leszűrjük a tanulságot, hogy mi is a kultúrpartra szorult elit ragadozók kedvenc médiatápláléka. Mindenek előtt azonban íme az utolsó javaslatom a top5-be, szerintem hamar kitaláljátok, hogy melyikbe:Ha politikai újságíró, szerkesztő vagy, miből szelektálsz? – költségvetés, jegybanki alapkamat-emelés, magánnyugdíj-pénztári törvény, uniós elnökségi előkészületek, médiatörvény, árvíz és belvíz, svéd robbantás, balesetek, WikiLeaks, koreai konfliktus, mittudomén.
Ha hírháttér műsor szerkesztője? – akkor a fentiek kifejtve, hozzá szakértő-portfolio.hu, kormánypárti vagy ellenzéki politikus, külügyi okos ember, szakszervezeti vezető, emellett esetleg szocioforgatás Nyírbátor felett, az északkeleti végeken, az mindig bejön, plusz ovikérdés, kötelezőbiztosító-váltás, ami éppen zajlik, kis kultúra a végén színesnek – forgatott vagy stúdióvendég, majdnem mindegy.
Ha portréműsor – akkor szabad a vásár, jöhet sportoló, színházigazgató, történész, matematikus, kutató, színész, tanár, üzletember, rendező, akárki, az aktív politikust kivéve.
Ha kicsit a közszolgálat, kicsit a szórakoztatás lebeg vagy lebegtetik a szemed előtt? – hírek a csatorna arcairól vagy promózandó műsorairól, playmate-választás, a háromlábú házi kedvenc hányattatásai, a Földet rolleren megkerülő kamasz vagy nyugdíjas magyar története és a többi.
Ha csak szórakoztatni kell, akkor is érzékelhető a mozgástér, meg a határsáv – jöhet a híres emberes, tehetségkutatós, táncos, revüs, beköltözős, sztendapos, másnapos. Például.
Ha viszont Duna TV, akkor nulladik típusú találkozások éjjel-nappal. Vagyis olyan műsorok, amiket nem lehet ép ésszel felfogni. Hogy mit gondolt a szerkesztő, amikor kitalálta, és mit, amikor a vágószobából kijött a végleges, 20 percre húzott változattal a kezében. Igen, most éppen a szombat esti prime time-ban, 9 óra körül a nagyérdemű elé tárt Lélekbúvár, bocsánat Lélek Boulevard című műsorra gondolok. És igen, éppen a legutóbbira, amikor az ex MDF-arc, amúgy számomra Spejbl-re vagy Hurvinekre emlékeztető Habsburg György mesélt olyan izgalmas dolgokról, kicsit tört magyarsággal, mint hogy neki nincsen hobbija, mert annyira fontos, sokat dolgozó ember ő. Ha viszont megpihen, akkor család, és ha a megpihent család után is még marad egy icike-picike szabadidő, akkor mozi, filmek, mert azt nagyon.
Habsburg Györggyel semmi bajom, nyilvánvalóan sokkal többet tett le az asztalra, mint én, például főhercegi sarj, meg Vöröskeresztes is, ráadásul kiderült, hogy ő nemcsak arcoskodik, de feladatot is mindig vállal a reprezentáció mellé. Egyszóval a Spejbl- és Hurvinek-hasonlat nem elegáns, csak a külsőségekre koncentráló, hatásvadász megjegyzés, csak az irigységemet mutatja, már-már kínos. A műsorvezető hölgy komolyan nagyon kedves és beleérző volt, én még többször elnéztem volna, ahogy egy-egy pillantással, fejmozdulattal még jobban belegondol, beleérez. Azt is érteni vélem, hogy azért Lélek Boulevard a címe a műsornak, mert az adott fontos, érdekes embert nem a primer célcsoportjának, hanem a szélesebb közönségnek akarja bemutatni. Ebbéli meggyőződésemben erősít a műsorvezető mottója is: „A lélek útján, a Lélek Boulevardon szívesen látom Önöket is, hogy találkozzanak vendégeimmel, és megismerhessék őket teljes valójukban.” Elvileg tehát olyanokat próbálnak kideríteni róla, róluk interjú közben, ami túlmegy az evidensen, a vendéghez kapcsolt általános képen. Nos, Habsburg György esetében én azért kíváncsi lettem volna, hogyan érezte magát Bokros Lajos mellett az MDF választási kampányában, vagy hogy mennyi pénzt, figyelmet ér valójában a sokat hangoztatott brüsszeli lobbi Magyarországért. Más érdekeset azonban az én trónfosztott agyam nem tudott elképzelni. Ezek a kérdések, témák nem kerültek szóba. Akkor viszont a műsor minek került adásba? Amúgy Habsburg György primer célcsoportjában sem igazán vagyok biztos. Mármint, hogy van ilyen tévénéző.
Aki az arcomba tolná, hogy például az RTL-en ugyanekkor futó Való Világ újra melegített beköltőzős reality-je sem a kultúra csúcsa, nem beszélve a Film+-on sokadszor leadott Ocean’s eleven-ről vagy a többiről, annak jelzem, hogy tudom. Viszont a villalakók vacsoráját legalább nem én fizetem. Ellentétben a szépen bevilágított, hangulatos és relevanciáját tekintve mindenképpen dekadens Habsburg milliővel a Dunán.
