Az Oscar-díjas olasz filmrendező és forgatókönyvíró, Federico Fellini méltán vált a filmtörténet egyik legmeghatározóbb alakjává.
91 évvel ezelőtt, 1920. január 20-án született az olaszországi Rimini városában. Már kisgyerekként elbűvölte őt a cirkusz varázslatos világa, de még annál is jobban a mozi, és szívesen készített karikatúrákat a vásznon látott filmsztárokról.
Otthon bábszínházat játszott, melyhez maga varrta meg a jelmezeket, ő írta a dialógusokat, és játszotta a darab összes szerepét. Mindezek meghatározták későbbi filmes pályafutását.
Élelmiszerkereskedő apja „tisztességes szakmát" szánt neki, azt szerette volna, ha kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek áll. Édesanyja ezzel szemben papnak vagy jogásznak látta volna szívesen. Fellini azonban érettségi után újságíró lett.
Kiváló rajztehetségének köszönhetően előbb egy vicclapnál, majd egy római újságnál kapott állást, és éttermekben, kávéházakban készített portrékat. Képregényeket is rajzolt, dolgozott a rádiónak, és gegman volt a filmgyárban.
1943-ban ismerkedett meg Giulietta Masinával, aki rádiósorozatának egyik címszerepét kapta meg. 1943. október 23-án összeházasodtak, s – a rendező félrelépései ellenére – 50 éven át elválaszthatatlan házas- és alkotótársak maradtak.
Amikor 1944 júniusában az amerikaiak elfoglalták Rómát, nem volt munka a filmiparban, így Fellini néhány barátjával megnyitotta a Vidám Arcok Boltját: az amerikai katonákról rajzoltak képregénybe illő karikatúrákat, melyeket jó pénzért eladtak nekik.
1944-től maga is írt forgatókönyveket, és Roberto Rossellinivel is összebarátkozott, kinek 1944 és 1953 között csaknem minden filmjében közreműködött. A közös munka és barátságuk hatására döntött úgy, hogy ő maga is filmrendező lesz, és ekkor alakult ki a hétköznapi élet és az egyén problémái iránti érdeklődése is.
Első filmjét, A varieté fényeit 1950-ben Alberto Lattuadával együtt rendezte. A már egyedül készített A fehér sejk (1951) a szórakoztatóipar hamis mítoszát leplezte le, a sok önéletrajzi elemet tartalmazó A bikaborjak (1953) pedig a vidéki ifjak felszínes életformáját mutatta be, mély együttérzéssel. A film Arany Oroszlán-díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon.
A nemzetközi elismerést – Oscar-díj – azonban 1954-ben az Országúton című alkotás hozta meg számára.
A varieté fényei forgatásán figyelt fel Fellini egy különös artistapárra, és lejegyezte velük kapcsolatos gondolatait. Carlo Ponti producer vállalta el a film finanszírozását. Giulietta Masina szerepeltetését azonban csak úgy hagyta jóvá, ha a két férfi főszerepet amerikai színészek kapják. Fellini nem tiltakozott, mivel Anthony Quinn és Richard Basehart megfeleltek a figurákról alkotott elképzeléseinek.
Az ember megválthatóságába vetett hitet sugárzó trilógia (Országúton, Szélhámosok, Cabiria éjszakái) első darabjában az őszinteség és tisztaság poétikus megtestesítője Gelsomina, Giulietta Masina felejthetetlen alakításában. A Szélhámosok (1955) a lelkében lakozó jónak utat engedő öregedő bűnöző melodrámája. A Cabiria éjszakái (1956) főszereplője pedig egy naiv és őszinte utcalány. A kihasznált, kisemmizett Cabiria a legnagyobb csalódás után is visszanyeri szinte már naiv hitét az emberekben. Ez a film a második Oscart jelentette Fellininek. Kezdeti nagy sikereiben tehát osztozhatott felesége, Giulietta Masina is, aki mindkét produkció főszerepét játszotta.
A cikk itt folytatódik
Forrás: Mi van ma?
