A Botrány tőről metszett, de annál szórakoztatóbb Oscar-film, amelyben kicsit saját szellemessége szívja el a levegőt valódi témájától.

A 3 Oscarra jelölt Én, Tonya annyira szórakoztató film, hogy közben szinte észre sem venni, mennyire zavarba ejtő.

Hétfőre virradó reggel Oscar-díjat kapott Los Angelesben, a Dolby Theatre-ben zajló Oscar-gálán Deák Kristóf kisjátékfilmje, a Mindenki (Sing).

Kicsi összesítés a ránk váró gáláról. Szubjektíven, persze.

Lehetett volna belőle „egyszereplős”, bulvárfilm, ám a Jackie inkább arra vállalkozott, hogy egy összetört, tartását mégsem vesztő, valódi ember portréját rajzolja meg. Zseniálisan sikerült neki.

Arról, ahogy néz. Persze, igazából A számolás jogáról beszéljünk – melyben a főszereplők matematikus hölgyek. Övék az elsőbbség.

A katolikus egyház papjai által az Egyesült Államokban évtizedeken át elkövetett gyerekmolesztálási ügyekről egy helyi lap, a Boston Globe, számolt be először.

A moziból kifelé hallom, ahogy a srác azt mondja a lánynak: „Oké, szép volt, de ez most tényleg megint arról szólt, hogy normális ez a dolog?” A Carolt néztük persze.

A nagy dobás nem csak a legszórakoztatóbb mozi a legutóbbi gazdasági világválságról, de azért is nagy meglepetés, mert hiába hihetetlenül mókás, súlyosan ránehezedik a mellkasunkra.

Miközben Hollywood - és talán az egész világ - lélegzetvisszafojtva várja, vajon Leonardo DiCaprio megkapja-e idén végre az Oscart, idézzük fel a Filmakadémia tíz legmeglepőbb húzását.

Ez nem kritika, hanem rajongói nyílt levél Sly-nak címezve. Régen meg kellett volna írnom, de a Creed után már nem halogathatom tovább.

A Saul fia lehet a második magyar nagyjátékfilm, amely elhozza az Oscar-díjat. Gratulálunk! Nemes Jeles László alkotása a kilencedik jelölésünk a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Nosztalgiázzunk!