A Tescós zacsi nem csak a környezetet szennyezi, hanem testünket is. A bőrünkön át, az étellel, az itallal, sőt az orrunkon keresztül is műanyag jut szervezetünkbe.

Többek között ez is kiderül abból a dokumentumfilmből, melynek magyarországi bemutatóját a Föld napján tartották a Corvinus Egyetemen.

A filmvetítés része a volt a Hallgatók a Közösség Szolgálatában (HaKöSz) által szervezett egy egyhetes önkéntes akciónak. A programot „A fenntartható (szellemi) fejlődés filozófiája” nevű projekt keretében, a Szívlapát alapítvány által létrehozott előadás zárta.

A „Plastic Planet”, vagyis „Földünk, a műanyag bolygó” című film bejárta már a világot és most – Werner Boote rendező kíséretében – hozzánk is megérkezett. A film nem szokásos dokumentumfilm. Nem csak a tényeket közli arról, hogy milyen káros a műanyag. A kifejezetten szórakoztató alkotás hátterében komoly munka és kutatás zajlott, mondta lapunknak a rendező.



„Az egész még 1999-ben kezdődött, amikor egy cikket írtam arról, hogy az egyik angol folyóban szaporodásképtelenné váltak a halak a műanyagszennyezés miatt. Akkor még nem érdekelt annyira a téma, de nem sokkal később olvastam egy másik cikket is a műanyagokkal kapcsolatban és akkor a téma már felizgatta a fantáziámat.” – mesélte Boote.

„A film készítése során 25 országban folytattam kutatást és 14 országban forgattunk. A legdrágább dolog mégsem az utazás volt. Amikor meghallottam, hogy a műanyagok az emberi testben, nevezetesen a vérben is megtalálhatóak, nem akartam elhinni, ezért úgy döntöttem, megvizsgáltatom a véremet. A 9.000 dolláros (1,6 millió ft.) elemzés megerősítette ezt a hírt. Ekkor még mindig nem hittem el igazán, mert a nagyapám egy műanyaggyárban dolgozott, azt hittem, talán ez befolyásolhatta az eredményt, így leteszteltettem az egész forgatócsoportot. Mindenkinél megtalálták a műanyagok nyomait” – mondta a rendező.

A filmben amellett, hogy bizonyos tárgyak használatának egészségügyi hatásait vizsgálják, azt is megnézhetjük, mi lenne, ha egy házból kiraknánk mindent, amiben műanyag van. Nem sok tárgy maradna.

„A film első bemutatója után megkeresett egy család, hogy ki akarják próbálni egy hónapig, milyen az, ha az ember műanyagok nélkül él. Első hangzásra nem tűnik olyan bonyolultnak, hiszen kedvenc fürdőzős gumikacsájától mindenki meg tud válni egy hónapra. De belegondoltunk, hogy a fogkefe is műanyag? Sőt, a wc papírt is műanyagba csomagolva árulják. Így már nem is olyan egyszerű. Nem szeretnék totális háborút indítani a plasztik termékek ellen, hiszen nekem is van fogkefém, mobiltelefonom, focilabdám stb. Az ilyen szélsőséges próbálkozások arra jók, hogy a mindennapi emberek figyelmét felkeltsük és ha már csak egy picit jobban odafigyelnek ennek hatására, már sokat elértünk.” – Zárta a beszélgetést Werner Boote.

A hosszú előkészületekbe fektetett fáradtságos munka megtérült. A film amellett, hogy nagy sikert aratott több országban, elérte azt is, hogy vetítése után pár nappal az Egyesült Arab Emirátusokban - 2013-tól - betiltották a műanyag zacskók használatát.



A fenntartható fejlődésről szóló programban résztvevő hallgatók a filmvetítést követő beszélgetés után hivatalosak voltak Novák Péter gondolatébresztő, zenés előadására. Itt már nem csak a műanyagokról volt szó, hanem földünket szorongató globális problémákról is, melyeknek „van lokális megoldása”.

Érdekes és hatásos eleme volt az előadásnak az „időjárás jelentés a jövőből”. A 2050 szeptemberében készült felvételen a kipusztult szőlő helyett ültetett datolya-szüret kezdetéről értesülhettünk és a megtudhattuk azt is, hogy a 12 cm vízmélységű Balatont katonák őrzik. Nem lövöm le az összes poént, nézzék meg Önök is!

Az este konklúziója tehát: ha tudatos fogyasztókká válunk és odafigyelünk választásainkra, minden döntéssel megmenthetünk egy kis darab földet az utókornak.