Magyarország rengeteg zseniális tudóst és művészt adott már a világnak. Nincs ez másként a bűvészekkel sem. Világhírű illuzionistáink bejárták a földet nevetést és csodálatot kiváltó előadásaikkal. A fiatal generációnak is komoly érdemei vannak ezen a területen. Hajnóczy Soma tavalyelőtt az egyik legelismertebb nemzetközi versenyen elnyerte a bűvész-világbajnoki címet.
Rodolfo 100 éve, 1911. május 16-án született. Édesapja eredetileg nyomdász, majd egy budapesti pálinkamérés tulajdonosa volt. A gyermek Rodolfóra csendes, visszahúzódó fiúként emlékeznek. Hogyan lép rá egy tizennégy éves inasfiú a mágia kalandos útjára? A varázslatos történetet Rodolfo lánya, Gálvölgyi Judit mesélte el nekünk.
Gálvölgyi Judit: „Apám amatőr bűvész szeretett volna lenni, amikor egy úridivat-üzletben dolgozott kifutó inasként. Mestere, Odry Zoárd mondta neki, hogy nem fogják felvenni az klubba, mert az egyik „méltóságos úr” azt mondta, hogy nem akar ugyanazzal a gyerekkel egy társaságban lenni, aki reggelente viszi neki az ingeit meg a gatyáit. Apám rettenetesen elkeseredett. Bátyja mondta neki, hogy „mutasd meg nekik! Tedd le az artista vizsgát!” És ezzel indult édesapám karrierje.”
Apja munkájából kifolyólag sokat utazott bel- és külföldre is. Hogy viselte ezt Ön gyerekként?
Édesapám legtöbb külföldi szereplése még születésem előtt történt, akkor édesanyám dolgozott vele asszisztensként. Később, amikor úgymond szabadúszó művész volt, akkor nem igen ment külföldre, inkább az országot járta. Amikor csatlakozott a Magyar Cirkusz és Varieté társulatához, kikötötte, hogy egy évben maximum kettőször egy hónapot hajlandó külföldön tölteni, ugyanis nem szívesen utazott egyedül. Ennek ellenére tényleg nagyon sokfelé járt. Például 1956-ban a Latabár brigáddal Debrecenben ragadt, amikor kitört a forradalom, és nem tudtunk egymással kommunikálni. Végül is tényleg rengeteg külföldi fellépése volt – volt a párizsi Olimpiában, az angol BBC televízióban, ahol egyszer én voltam vele, mint asszisztens.
Mi volt Ön kedvenc mutatványa, amit édesapjától látott?
Ez hihetetlen. Hogy lehet valakinek úgy lelopni a nyakáról a nyakkendőt, hogy az nem veszi észre?
Figyelemeltereléssel. A mostani zsebtolvajok is pontosan tudják, hogy el kell terelni az alany figyelmét, másik oldalról meglökni, megrántani, szóval, hogy másra figyeljen, mint arra, amit el akarnak tőle venni. Ezt apu magas fokon csinálta.
Mi az a gondolat, ami leginkább fennmaradt édesapja munkássága révén?
Egyrészt a „Figyeljék a kezemet, csalok!”, vagy a „Csalok, de jól csinálom.” Fontos, hogy ő nem akarta misztifikálni a tudományát. Sok bűvész esik most is abba a hibába, hogy természetfeletti lénynek, parafenoménnak adja ki magát. Ezekre apám rettenetesen mérges volt. Ő azt akarta, hogy megnevettesse az embereket, játsszon velük kedvesen, aranyosan, mulattassa őket, és arra hívta fel a figyelmet, hogy amit ő csinál, az nem emberfeletti, az nem csoda, hanem nagyon is emberi ügyesség. Az a célja, hogy az emberek jól érezzék magukat. Apámnak privát emberként is rengeteg bölcs mondása volt. Az egyik, hogy „ha nem tudsz valakinek adni egy darab kenyeret, legalább ne vedd el”, vagy „két ebédet nem tudok megenni, egyre meg megkeresem a pénzt.”
Édesapja születésének századik évfordulója alkalmából szerveződik egy összejövetel. Erről mit lehet tudni?
A flashmob 18 órakor lesz az Operettszínház előtt. A szervezők arra kérik a résztvevőket, hogy hozzanak magukkal egy franciakártya-lapot.
