A legenda szerint a telefon tesztelésénél Puskás Tivadar használta elsőként a „hallo” kifejezést, amely a telefonálásnál az egész világon elterjedt.

Egy kedves olvasótól ez a roppant érdekes felvetés érkezett a napokban:

„Lehet, hogy hallottad azt a magyar nagyvárosi legendát, hogy a hello a magyar hallod szóból ered. Az Edisonnál dolgozó Puskás Tivadar és társai kérdeztek így bele a telefon kísérleti példányaiba? Van ennek igazsága?”

A válasz a kérdésre igen is, meg nem is. Ugyan a szó elterjedésének köze van a telefonok használatának elterjedéséhez, Edisonhoz, Bellhez, Puskás Tivadarhoz, ám mindezek ellenére – rengeteg kapcsolódó cikket elolvastam – úgy tűnik, a magyar nyelvhez egyetlen etimológus sem köti.

Jöjjön a hello szó története, az eredetéhez fűződő magyarázatok. Az Oxford nagyszótár szerint a hello szó a régi németből ered, ahol a halâ, holâ-t akkor használták, amikor valakit magukhoz akartak inteni, hívni (például a révészt) vagy ha valakit meg akartak kérni, hogy valamit hozzon oda nekik. A tudósok kapcsolatot feltételeznek a régi német szó és a francia holla szó között is, melyet üdvözlésre használtak a gallok.

Azonban, ha a valódi kezdetekre vagyunk kívánicsiak, akkor egészen az első angol nyelvű Biblia fordításokig (14. század) nyúlik vissza a szó eredete. Lukács 1:28 és Máté 27:14. Mind a két evangélista használja a „Hail, Thou”-ra, magyarul „Üdvözlet neked/Üdvözlégy!”-re fordított köszöntést, melyben a hail szó gyökere fedezhető fel, mely annyit jelent „biztonság, egészség”, ebből pedig egy másik angol szó, a whole szó származik, mely szintén „egész”-et, „egészség”-et, de „megszentelt”-et is jelent.

A hello szót ebben a formában, írott anyagban először 1833-ban használták Amerikában, a The Sketches and Eccentricities of Col. David Crockett, of West Tennessee című cikben, melyet még ugyanebben az évben Angliában is publikáltak. 1860-ra már elterjedt a hello használata.

1872-ben Mark Twain önéletrajzi ihletésű művében, a Roughing It című elbeszélésben is feltűnt, vagyis jóval előbb használták, mint a telefon felfedezése, mely 1876-ban történt.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a hello a telefonálás segédszava lett, hisz' emlékezzünk, mit is jelent az alapszó: „Állj, várj, figyelj!”. És hogy hogyan lett a hellóból, hallo? Egészen egyszerűen. A hello hívószót hagosan, a második tagot hosszan elnyújtva, szinte ráerősítve – hel-llllloooo – kiabálták, ami az első telefonoknál igencsak kellemetlen volt, hisz amúgyis kiabálni kellett. Az telefonszolgálatosok ráadásul eleinte férfiak voltak, akik bizony minden erőt beleadtak, minek hatására csak úgy röpültek az elhajított kagylók a másik oldalon. Ahogy egy cikk írta annak idején: „Ezek az urak híján vannak minden modornak és fegyelemnek. Civilizálni kell a telefonos társalgást!”. Így hamarosan a férfiakat finom, búgóhangú telefonos kisasszonyok váltották fel, akiket hello girl-öknek hívtak.


Mark Twain 1889-ben ezt írta az Egy jenki Artúr király udvarában című könyvében: „A mi egyszerű telefonoskisasszonyaink, a sok tízezer mérföldnyi drótjukkal, aminek a közepén ülnek, bízvást kioktathatnák türelemre, kedvességre, szerénységre és modorra Arthur országának legpompásabb hercegnőjét is.” (Fordította: Réz Ádám)

A telefonos kisasszonyok érdeme az is, hogy a durva hangzású, kiabálós hellóból, hallo lett. A mély magánhangzó, megrövidítette a szó végi o-t és az egész szó dallamosabb, halkabb lett.

A hello/hallo szó magyar eredete városi legenda, mely 1992 óta járja az országot egy Usenet üzenet által, mely helyesírási és fordítási hibát is tartalmaz, miszerint. „The word hello comes from the Hungarian word hellom which means »I hear you«.” (Lefordítva: „A hello a magyar hellom szóból ered, aminek a jelentése »Hallak téged«.”) Egy angol etimológus azt a megjegyzést fűzte az ötlethez, hogy amennyiben két tudós együtt dolgozik, bizonyára a közös nyelvet használja egy ilyen fontos történelmi pillanatban. Nem valószínű, hogy Puskás Tivadar magyarul szólt volna a telefonba az első alkalommal.

A Wikipédia szócikke ezt írja:



Forrás: A Tengerentúlról jelentem