Írók, költők, műfordítók és irodalomtörténészek vehették át a Déry Tibor Alapítvány díját pénteken Budapesten. A magyar irodalom műveléséért tüntették ki őket.
A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményéért Bán Zsófia író, esszéista, Demény Péter író, költő, Imre Flóra költő, műfordító és Szolláth Dávid irodalomtörténész vehette át a rangos irodalmi díjat.
A Déry Tibor-díjat, a legelső olyan irodalmi elismerést, amelyet magánvagyonból alapítottak, minden évben olyan alkotónak ítélik oda, akik a magyar irodalom művelésében kimagasló eredményeket értek el. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak. Az első Déry-díjat 1984-ben adták át, mára több százan részesültek ebben az elismerésben.
A jutalmakat és az okleveleket 27. alkalommal adták át 2012. október 19-én az Artisjus székházában. Az idei kitüntetést odaítélő kuratórium titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, elnöke Závada Pál, tagjai Ilia Mihály, Keresztesi József és Lator László voltak.
Bán Zsófia 1957-ben született Rio de Janeiróban. Az ELTE angol-francia szakán diplomázott, de tanult Lisszabonban, Minneapolisban, volt Fulbright-ösztöndíjas New Brunswickban, vendégtanár Szingapúrban. 1985-től az ELTÉ-n tanít az Angol majd az Amerikanisztika tanszéken. Prózájában és esszéiben gyakran foglalkozik kép és szöveg összefüggéseivel, a képek kultúra- és identitásformáló hatásával. Esszékötete Amerikáner címen 2000-ben, ill. Próbacsomagolás címmel 2008-ban jelent meg. Esti iskola – Olvasókönyv felnőtteknek (2007) című prózakötetét 2012-ben németül is kiadták Nádas Péter utószavával. Legutóbbi novelláskötete idén jelent meg Amikor még csak az állatok éltek címmel.
Demény Péter író, költő, szerkesztő, műfordító 1972-ben született Kolozsváron. A kolozsvári egyetem magyar-román szakán szerezte diplomáját, ahol ma a modern magyar irodalmat oktatja. Dolgozott kiadónál, napi- és hetilapnál (Krónika, Erdélyi Riport), jelenleg a Látó folyóirat esszérovatát szerkeszti. Az alkotót méltató Papp Sándor Zsigmond szerint költészete, prózája és esszéi a csöndes szemlélődés, a keserű bölcsesség mintadarabjai. Első verseskötete Ikarosz imája címmel 1994-ben jelent meg, ezt követte a Bolyongás 1997-ben, a Beszélgetés a tükörrel online kötet 2004-ben, majd A fél flakon 2007-ben. Az utóbbi években műveit a gyermekhez is írja: 2009-ben gyerekvers kötete (Ágóbágó naplója), 2011-ben meseregénye (Hóbucka Hugó a mókusoknál) jelent meg.
Imre Flóra 1961-ben született Budapesten, 1985-ben magyar-latin szakos tanári és ógörög filológusi diplomát szerzett, azóta gimnáziumi tanár. 2011-ben elvégezte az Ókortudományi Doktori Iskolát, jelenleg Horatius politikai költészetéről írja disszertációját. Elnöke a Latintanárok Egyesületének, tagja az Ókortudományi Társaságnak, elnöke a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztályának. Az 1980-as évek óta foglalkozik műfordítással, munkássága révén Horatius és Lucanus munkáit ismerhetjük meg magyarul. Versei 1982 óta jelennek meg folyóiratokban. A laudáló Lator László szerint Imre Flóra tudja, mit kell kihagyni és beletenni a versbe: a divatok nem érdeklik, csakis a maga útját járja. Első verseskötetét 1986-ban adták ki Az Akropoliszra néző terasz címmel. Ezt további hat követte, többek között a Merőleges idő (1992), a Rejtőzve élünk (1995) és A hegyről lefelé (2009). 2006-ban válogatta és szerkesztette Tóth Árpád verseit az Osiris Kiadó számára.
A jutalmakat és az okleveleket 27. alkalommal adták át 2012. október 19-én az Artisjus székházában. Az idei kitüntetést odaítélő kuratórium titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, elnöke Závada Pál, tagjai Ilia Mihály, Keresztesi József és Lator László voltak.
Az 1975-ös születésű Szolláth Dávid irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. Huszadik századi magyar irodalmat tanít a Pécsi Tudományegyetemen, ahol 2009-ben szerzett PhD-fokozatot. Tanulmányai, kritikái, fordításai többek között a BUKSZ, a Literatura, a Kalligram, a Jelenkor és a 2000 hasábjain és irodalomtudományi tanulmánykötetekben jelentek meg. Tagja volt a James Joyce Ulyssesének idén megjelent új fordítását készítő csapatnak. Főbb kutatási területe Mészöly Miklós munkássága, illetve a magyar irodalmi baloldal a két világháború között. 2011-ben jelent meg A kommunista aszketizmus esztétikája című kötete, amelyben a kommunista ízlésfegyelem mindennapi gyakorlatait vizsgálja. Keresztesi József a méltatás során elmondta: azok az életművek, amelyekről ebben a kötetben szó esik, többet érdemelnek a tapintatlan hallgatásnál.
