Nincs jobb nagykövet, mint a jó műfordító, nincs jobb sajtó, mint a jól lefordított remekmű. Mi meg majdnem bezártuk magunkat, ahogy a legsötétebb években is.
Szerencsére nem csak az a jó pár ember, az a rengeteg műfordító, aki a Magyar Fordítóház létének fontosságát érti és/vagy már személyesen is megtapasztalta, hanem a közvélemény, a sajtó, és a döntéshozók is egyaránt fontosnak tartották, hogy az ügyben lépjenek, méghozzá sürgősen. Rácz Péter, a Magyar Fordítóház vezetője megkeresésemre elmondta, hogy „a fordítóház támogatásának fűnyíró elv szerinti drasztikus megvágására sokan, és jól reagáltak: magánemberek és intézmények bel- és külföldön előbb értetlenül álltak a pénzügyi kurtítás híre előtt, majd ki-ki a maga módján cselekedni kezdett. Sokan szolidaritásukról biztosítottak minket, mások felajánlották segítségüket, megint mások minden követ megmozgattak, amit csak tudtak annak érdekében, hogy a 15 éve működő Fordítóház nehogy bezárni kényszerüljön." Rácz Péter kérdésemre, hogy szerinte mi volt a legfontosabb az elmúlt hónapokban a Fordítóházzal kapcsolatban, hangsúlyozta, hogy az összefogás: „Nagyon hálás vagyok ezért az összefogásért. Külön kiemelném a sajtó szerepét, sok értő, segítőkész ember állt mellénk. A balatonfürediek közül is sokan aggódtak az általuk közelről ismert házért, s aki csak tudott, mindent megtett a továbbélés érdekében. Végül is meglett az eredménye az összefogásnak (ez az összefogás a fordítóház létrehozásakor is működött már), és a támogatásról dönteni tudók belátták: az egész magyar irodalom, kultúránk érdeke, ha a ház működik."
A hír bejárta a sajtót, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere „hatmillió forint működési támogatást biztosít miniszteri tartalékkeretből a kiemelten fontos feladatot ellátó balatonfüredi Magyar Fordítóház részére". Az indoklásban szerepelt, hogy „a Magyar Fordítóház működése különösen jelentős, hiszen fő feladata a magyar irodalom megismertetése nemzetközi szinten, s ez az egyetlen fordítóház a kelet-közép európai régióban. Az emberi erőforrások minisztere éppen ezért miniszteri tartalékkeretből biztosítja a Fordítóház működéséhez feltétlenül szükséges forrást, bízva abban, hogy a fordítók számára megmarad az a hely, ahol továbbra is dolgozhatnak, tanulhatnak, s továbbadhatják tudásukat a következő fordító-generáció számára."
Ez a támogatás és ez a belátás, és különösen ez az összefogás példaértékű számomra. Azt mutatja, hogy pártállástól függetlenül a nemes ügyek érdekében igenis, bármennyire is mást próbálnak hangsúlyozni bárhol: össze tudunk fogni. A magyar irodalom más nyelvekre és a más irodalmak magyarra történő fordítása, amellett, hogy a kulturált létezés elengedhetetlen része: a legfontosabb külpolitikai tettek egyike. Nincs jobb nagykövet, mint a jó műfordító, nincs jobb sajtó, mint a jól lefordított remekmű. Meg kell érteni, hogy a világtól való leszakadás és elzárkózás nem csak politikailag és gazdaságilag alakulhat ki, hanem irodalmilag is. Az egyébként is nagyon nehezen fordítható magyar költészet jobb valuta, mint a forint, és jobb nagykövet, mint bárki.
A támogatások megítélése csak egy lépés volt. 2013-ban a Janus Pannoninus díjat a Magyar Fordítóház kapja, s ezzel olyan elismerés kerül a házhoz, mely remélhetőleg a jövőbeni nehézségekkel szemben is védőpajzsként szolgálhat. Az elmúlt és az idei év műfordítói díjait egy este adják át 2013 január 21-én, hatkor. A Magyar Fordítóházat – számomra megtisztelő módon – én méltathatom, s én ezt az összefogást fogom kiemelni, pontosabban, hogy képesek vagyunk jó dolgokra közösen. A másik három díjazott olyan műfordítók, akik egyenként is érdemesek az értő közönség figyelmére, munkásságuk külön tanulmányokat érdemelne. Itamár Jáoz-Keszt Izraelben élő magyar költő – évtizedek óta héberre fordítja irodalmunk legjavát. Jávorzsky Béla az északi (finn és skandináv) irodalom méltán neves fordítója, és a másik 2013-as díjazott, Márton László pedig nem csak, mint író ismert, hanem mint műfordító is. Legújabb munkájával az ős-Tristan fordításával érdemelte ki a Janus Pannonius műfordítói díjat.
Érdemes lesz január 21-én a Magyar Kultúra Napja előtt egy nappal eljönni és megünnepelni őket.
A Janus Pannonius műfordítói díj díjazottjai 2012-ben: Itamár Jáoz Keszt és Jávorszky Béla. 2013-ban: Márton László és a Magyar Fordítóház Alapítvány. HELYSZÍN: Petőfi Irodalmi Múzeum (1053, Budapest Károlyi Mihály utca 16.) IDŐPONT: 2013. január 21. hétfő 18:00. A Magyar PEN Club minden évben kioszt két Janus Pannonius műfordítói díjat. 2012-ben magyar költői alkotások más nyelvre történő fordításáért az egyik műfordítói díjat ITAMÁR JÁOZ-KESZT Izraelben élő költő kapta, XX. századi magyar költők újhéber nyelvű fordításaiért. Az idős szerző nevében ILAN MOR, Izrael magyarországi nagykövete veszi át a díjat. A nemzetközi líra magyar tolmácsolásáért, és a „Fölmagasodik hirtelen" (Tizenkét finn költő, 2012.) című kötetéért JÁVORSZKY BÉLA budapesti műfordító részesült Janus Pannonius műfordítói díjban, aki a skandináviai lírikusok műveinek tolmácsolója már évtizedek óta. A 2013-as Janus Pannonius műfordítói díjat idegen nyelvről magyarra történő fordításért, Gottfried von Strassburg „Tristan" című verses regényéért MÁRTON LÁSZLÓ Budapesten élő író kapta. Janus Pannonius-díjat kap 2013-ban továbbá a balatonfüredi MAGYAR FORDÍTÓHÁZ ALAPÍTVÁNY tevékenysége elismeréseként. A rendezvényen beszédet mond a Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza, továbbá részleteket hallhatnak a díjazottak munkáiból, és rövid laudációkat. Közreműködnek a Radikális Szabadidő Színház színészei és Karasszon Dénes, az Operaház csellistája.
