1893. március 16-án halt meg a távközlés magyar úttörője, akinek a nevéhez fűződik a világ első vezetékes hír- és műsorközlő szolgáltatása.

Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Budapesten. Már gyermekként kitűnt éles logikájával, ami különösen a matematikában mutatkozott meg. A bécsi Theresianumba, a Mária Terézia által alapított polgári reálgimnáziumba járt, majd a császárváros műegyetemén tanult tovább, de tanulmányait apja halála miatt nem fejezhette be. Rövid időre visszajött Pestre, azonban a hazai lehetőségeket szűknek érezte, így 1867-ben Angliába utazott. Egy londoni vasútépítő cégnél helyezkedett el, amely elnyerte az erdélyi vasút megépítésére kiírt pályázatot - a munkálatokban Puskás is részt vett.Pár évvel később Amerikába utazott, a Vadnyugaton kutatott arany után, volt robbantási szakértő, ezüstbányákat, földeket vásárolt, végül tönkrement és 1876-ban csalódottan tért vissza Európába. 1876-ban Brüsszelben létrehozta az első távíróközpontot: még Amerikában ötlött fel benne, hogy ha egy központban több vezetékes távíró-állomást kapcsolnának össze, a kapcsolatok lehetőségei lényegesen bővülnének.

Amikor a Bell által szabadalmaztatott telefonról olvasott, Puskás ismét Amerikába ment, ahol a feltalálóval és Edisonnal is megismerkedett, utóbbinak munkatársa lett. A városi legenda szerint amikor kettejük között végbement az első távolsági telefonbeszélgetés, Puskás a kagylót felvéve azt mondta: „hallom" – innen a világszerte elterjedt Halló kifejezés.

Edison Puskást bízta meg találmányainak európai értékesítésével, ő Londonban, majd Párizsban dolgozott, a párizsi világkiállításon mutatta be a fonográfot. A telefon ügye nehezebben haladt előre, de miután 1879-ben létrehozta az első párizsi központot, a jogot Európa számos országa megvette, a hálózat fejlesztését Magyarországon Ferenc nevű öccse irányította.

Puskás a francia fővárosban villanyvilágítással is foglalkozott, de a legnagyobb feltűnést 1881-ben a párizsi opera előadásának vezetékes közvetítésével keltette. E vállalkozásának folytatásaként a világon először Budapesten vezette be a „Beszélő Újságot", a vezetékes hír- és műsorközlő szolgáltatást. Ez 1882. február 4-én, a farsangi íróbálon mutatkozott be, amikor a Nemzeti Színházból odavezetett „sodronyokon" át a Vigadóban felállított fülkékben az érdeklődők ámulva hallgatták a Hunyadi László dallamainak közvetítését. Egy korabeli újságíró fültanú szerint „a zene és az ének olyan tisztán kivehető volt, mintha a színház csarnokában álltam volna".

A férfi ezután Magyarországon bányászattal foglalkozott, de e téren nem járt sikerrel, szabadalmaztatott viszont egy irányított robbantási módszert. 1887-től ismét a telefonüzletben működött: a közben az állam tulajdonába került vállalatát bérbe véve 1892. február 14-én a Bánk bán előadását közvetítette az Operaházból a Pesti Vigadóba. Ezután hozta létre a telefonhírmondót – sok tekintetben a rádió előfutárát –, amely 1893. február 15-én e szavakkal kezdte meg adását Budapesten: „Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul."

A szolgáltatásnak egy év múlva már 700, 1914-ben tízezer előfizetője volt, Puskás azonban ezt már nem érte meg. Egy hónappal a telefonhírmondó megindulása után, 1893. március 16-án halt meg Budapesten, a 49 éves feltaláló halálának hírét is elsőnek a telefonhírmondó közölte.




Forrás: MTI