Film készül a Naprendszerről, méghozzá mindenfajta számítógépes trükk nélkül. Az Accretion rendezőjével, Kalotás Csabával az anyag eredetéről is beszélgettünk.
Az elmúlt tíz évben rengeteg filmzenét írtam. Közben volt egy zenekarom, a Realistic Crew...
Volt?
Az a fura helyzet állt elő, hogy sokkal többet játszottunk külföldön, mint itthon, nem ritkán nagy tömegek előtt. Viszont az itthoni sikertelenségbe lassan belefáradtunk és abbahagytuk. Részemről, ez életem egyik legjobb döntése volt. Aztán, hogy vége lett a zenekarnak, nem volt lehetőségem az önálló művészi kiteljesedésre. Nagyon szeretek együtt dolgozni filmrendezőkkel, de arra is szükségem van, hogy magamnak csináljak olyasvalamit, amit én találok ki.
Nem tanultál filmkészítést, most mégis zenés dokumentumfilmet forgatsz a Naprendszerről.
Én alapvetően zeneszerző vagyok. De mivel az apám nagynevű természetfotós, a fényképezés mindig is ott volt az életemben. Mégis, kamaszkoromtól kezdve a zene érdekelt jobban. Ami végleg eldöntötte, hogy zeneszerzéssel akarok foglalkozni, az a Fekete kefe (r.: Vranik Roland című film volt, amihez a Realistic Crew egyik tagjával, Vranik Krisztiánnal együtt írtuk a zenét. Így kerültem közel a filmezéshez. Sokkal jobban érdekel az a zene, ami valamit kiszolgál.
Vissza a saját filmed előzményeihez...
Minden év májusában van egy Ligeti György-emlékest - nekem ő az egyik nagy példaképem. Ott ültem egy ilyen koncerten, és azon gondolkodtam, hogy Gyuri bácsi milyen kurva jó darabokat írt, nekem is kéne csinálni egyet, aminek felvonásai vannak. „De mi legyen a témája? Természetesen a Naprendszer!" Ezek a gondolatok igazából már ott sorakoztak a fejemben, de Ligeti György zenéje kinyitotta a kapukat. Az input és az output alapvetően fontos. Kijöttem a koncertről, és végtelenül boldog voltam, hogy összeállt a fejemben ennek a zenei projektnek az ötlete.
Hogyan teremtetted meg a forgatás anyagi feltételeit?
Egy barátom, aki tudott a filmötletemről, talált egy izlandi pályázatot. Gondoltam, miért ne próbálnám meg? Megírtam a szinopszist, összevágtam hozzá egy videót, írtam egy zenét, elküldtem és megnyertem. Ami azért is nagy dolog, mert Izland a művészetek szempontjából igen frekventált ország, nagyon sokan szeretnének odamenni filmet készíteni. Az izlandi állam egyébként erősen támogatja a művészeteket, ott szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren. Aztán az első kiutazáskor forgatásra alkalmatlan idő volt, melyre én nem voltam rendesen felkészülve. Viszont úgy jöttem haza, hogy tudtam: a hely tökéletes arra, hogy megcsináljuk a filmet. Nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy minden földi körülmények között van rögzítve, és semmilyen számítógépes trükköt, 3D-s animációt nem használunk. Ez a film ideológiai gerince. Az egyik alapmondat, hogy az anyag eredete egy.
AKKRÉCIÓ – A csillagászatban olyan folyamat neve, amelynek során egy égitest - elsősorban egy kettős csillagrendszer kifejlődött törpecsillaga vagy egy bolygó - a gravitáció hatására ráhulló külső eredetű anyag miatt megnövekszik.Mennyire kezeled ezt a témát spirituális, illetve mennyire tudományos alapon?
Teljesen tudományos szemszögből nézem. Sőt egy kicsit arra is próbálom rávezetni az embereket, hogy azért ez nem olyan egyszerű, hogy „volt a Teremtő, aki létrehozott mindent", hanem ha utánanézünk ezeknek a dolgoknak, látjuk, hogy egy iszonyú komplex, ugyanakkor nagyon egyszerű rendszerben élünk. Ezek után mindenkinek a saját interpretációja, hogyan fogja ezt föl.
Az Accretion-nek lesz egy mozi- és egy ismeretterjesztő változata is. Nyilván két különböző cél vezérli ezeket, de a kettő akár együtt is működhetne.
Teljesen egyszerű oka van annak, hogy ismeretterjesztő vágat is lesz: a finanszírozás. Nem szeretek panaszkodni, de nagyon nehezen találunk támogatót a projekthez. A filmesek félnek tőle, mert itt nincs cselekmény, nincsenek szereplők. Nekik nem eléggé film, a képzőművészeknek meg túlságosan is az. A tudósoknak pedig nincs pénzük. Nem mondanám, hogy ez a film műfajteremtő, de mindenképpen újdonság.
Mikorra tervezed a bemutatót?
Ehhez Izland a kulcs. A tervek szerint augusztusban megyünk vissza forgatni még egy hónapot. A film elkészítését egyébként olyan dolgok is akadályozzák, hogy a Jupiter a nyári égboltról elköszön tőlünk, és ősszel jön vissza újra. Így ezzel a bolygóval kapcsolatban a teleszkópos forgatás is őszre tolódik. Itt szeretnék köszönetet mondani a Polaris Csillagvizsgálóban dolgozóknak. A kőzetbolygók felvételénél pedig olyan geológiájú tájat kell keresnünk, amire rámondhatjuk, hogy az a Mars, a Vénusz vagy a Szaturnusz holdja, a Titan. Izland azért tökéletes helyszín, mert száz négyzetkilométeren belül az összes kőzetbolygót le tudjuk forgatni. A gázbolygókkal sokkal nehezebb dolgunk van, azokat háromféle technikával, stúdióban is rögzítjük.
Mi a terved, ha kész lesz a film?
A bemutatót decemberre tervezem, a Toldiban. Vannak külföldi fesztiválok is, amiken mint kísérleti filmmel, egész nyugodtan indulhatunk, és hát miért is ne lehetne egy ilyen film műsoron a mozikban?
Nézze meg a film előzetesét, ha pedig kíváncsi Csaba többi munkájára, kattintson ide!