Az amerikai filmsztár a legtöbb Oscar-díjjal kitüntetett színész: tizenkétszer jelölték, melyből négy alkalommal kapta meg a díjat. Katharine Hepburn 2003. június 29-én halt meg.

A diploma megszerzése után a Broadway-en és más helyeken kapott kisebb szerepeket. A közönség hamar felfigyelt rá, különösen az 1931-es Art and Mrs. Bottle című darabban. A következő évben filmszerepet kapott az A Warrior's Husband című kalandfilm hercegnő karaktere meghozta számára a hírnevet. Filmes ajánlatok egész sora következett és néhány próbafelvétel után kiválasztották a Búcsú a szerelemtől főszerepére. A film óriási kasszasiker volt és miután megállapodtak a fizetési igényekben, az RKO Pictures szerződést írt alá Hepburn-nel. Két év alatt öt filmet forgatott, a harmadikért, az 1933-as Morning Glory-ért elnyerte élete első Oscar-díját. A negyedik film, az 1933-as Fiatal asszonyok az 1930-as évek egyik legsikeresebb filmjévé vált.

A sikersorozat egy időre kihunyni látszott, ugyanis a színésznő nem volt hajlandó alkalmazkodni Hollywood formanyelvéhez, csillogó világához. Nem viselt sminket, nem adott interjúkat és gyűlölte ha fényképezik. Általában overált és teniszcipőt viselt. Ha mégis adott interjút valameliyk újságírónak, akkor alkalmanként élvezettel hazudott önmagáról. A szokottól eltérő viselkedése meglepte a közönséget és mikor 1934-ben visszatért a Broadway-re, a The Lake előadásaira, nem a várt sikert érte el. A kritikusok lehúzták a darabot és a belépőjegyek sem keltek el. Élete Hollywoodba visszatérvén sem fordult sokkal sikeresebbre. 1935-től 1938-ig csak két fontosabb filmszerepet kapott: az Alice Adams (1935), amelyért megkapta második Oscar-jelölését és a Stage Door című filmet 1937-ben.

Az éveken át tartó hullámvölgy miatt a közönség beskatulyázta, a kritikusok „kassza-gyilkosnak" bélyegezték. Elhatározta, hogy ismét visszatér a Broadway-re, ahol 1938-ban óriási sikert aratott A Philadelphiai történet című darabbal. Rögtön megvásárolta a filmkészítés jogait, így saját maga tárgyalhatott Hollywooddal a megfilmesítésről, ő választotta ki a színészeket és a rendezőt, George Cukort is. A film 1940-ben a színpadi verziónál is nagyobb sikert hozott, a színésznő megkapta harmadik Oscar-jelölését.

Következő, 1942-es filmje, Az év asszonya vezette be Spencer Tracy-t Katherine életébe, amely kapcsolat 25 éven és nyolc további filmen át tartott. Negyedik Oscar-jelölését is ennek a filmnek köszönhette. Közös filmjeik legsikeresebb darabjai az Ádám bordája (1949), a Pat és Mike (1952), és a Desk Set (1957). Hollywood a leghíresebb románcként tartotta őket nyilván. Kétségtelenül egy pár voltak, de nem éltek együtt folyamatosan, egészen Tracy utolsó pár évéig.

Az Afrika királynője című filmmel (1951) Humphrey Bogart partnereként az érett asszony szerepkörébe került és megkapta ötödik Oscar-jelölését. Az 1960-as években a rendezők elfelejtették egy időre, főleg azárt, mert ideje legnagyobb részét betegeskedő párjára, Spencer Tracy-re fordította. Az évtized egyik legsikeresebb filmje, az 1962-es Long Day's Journey Into Night már a kilencedik akadémiai jelölést hozta meg számára. Öt éves kihagyás után együtt forgatták kettejük és egyben Spencer Tracy legutolsó filmjét, a Találd ki, ki jön ma vacsorára? 1967-ben. Néhány héttel a színész halála után Katherine Hepburn a filmben nyújtott alakításáért elnyerte élete második Oscar-díját. A következő évben Az oroszlán télen című filmmel már a harmadik aranyszobrocskát tarthatta a kezében.


Az 1980-as években további TV-filmet forgatott és 1991-ben megírta önéletrajzi könyvét, „Me" (Én) címmel. Utolsó mozifilmje A sors útjai volt 1994-ben, amiben Warren Beatty-vel és Annette Bening-gel szerepelt a vásznon. Ugyanebben az évben készült el utolsó TV-filmje is, One Christmas címmel. Az 1990-es évek közepe felé emlékezetkiesései miatt végleg visszavonult a színművészettől és teljes magányban töltötte napjait. 96 éves korában, otthonában Old Saybrook-ban halt meg.

Forrás: Wikipedia