A selyemút egykor virágzó városát tárja fel egy nemzetközi régészcsapat Afganisztánban, a Kabultól negyven kilométerre lévő Mesz Ajnak falucska közelében.
Az expedíció, amelynek tagja Paluch Tibor, a szegedi Móra Ferenc Múzeum archeológusa, versenyt fut az idővel, ugyanis 2014-ben, az ásatások végeztével a helyszínen megindul a réztermelés, és a lelőhely megsemmisül. "Az ősi buddhista város a világ egyik legnagyobb rézlelőhelyére épült, ahol már kétezer évvel ezelőtt is bányászták az értékes nyersanyagot" - mondta Paluch Tibor, aki csütörtökön ismertette egyéves afganisztáni ásatásai eredményeit a Kossuth Klubban.
A tengerszint felett 2500-3000 méterrel lévő romvárost 1963-ban fedezte fel a kelet-afganisztáni Logar tartományban egy francia geológiai expedíció, amelyet Mesz Ajnak dári nyelven "kis rézkutat" jelentő neve csábított a helyszínre. A próbafúrások eredményeként megtalálták a világ második legnagyobb ismert rézlelőhelyét, és egyúttal nyomára bukkantak egy feledésbe merült város maradványainak is. A romváros ezerhektáros területén négy kolostorerőd, egy zoroasztriánus tűztemplom, sztúpák, továbbá Buddha-szobrok sokasága, gazdag szaszánida és kusán érmeleletek, bányák és műhelyek kerültek napvilágra.
Paluch Tibor tájékoztatása szerint a terület adottságait, a könnyen kibányászható rézércet valószínűleg már a bronzkorban felfedezték. A város, amelyet a feltételezések szerint a Kr. e. 1. században alapítottak, idővel a Kusán Birodalom fontos központjává vált. Fénykorát a Kr. u. 3-5. században élhette, de a település a szászánida hódítás után is jelentős szerepet töltött be. Lakói az 5. század végén, a 6. század elején hagyhatták sorsára a várost.
"Virágzó gazdasági központ volt, 40-50 ezres lakossal, amely a rézbányászaton kívül a kereskedelemnek köszönhette gazdagságát, hiszen kikerülhetetlen csomópont volt a Kínát, Közép-Ázsiát, Indiát, Perzsiát és Európát összekötő kereskedelmi hálózatban. Ugyanakkor fontos buddhista központ is lehetett, erre utal a nagyszámú kolostor és sztúpa" - magyarázta a régész.
Hozzátette: a város különlegessége, hogy láthatóvá teszi a selyemút összetett működését. Életére ugyanis egyaránt rányomta bélyegét a korai buddhizmus spirituális, valamint a világokat összekötő kereskedelmi útvonalak és az intenzív rézbányászat gazdasági hatása.
A feltárásokat ismertetve Paluch Tibor elmondta, hogy a területet 2007-ben vásárolta meg a kínai állami bányavállalat, amely eredetileg 2012 nyarán kezdte volna a kitermelést, a munkálatokat azonban 2014 végéig elhalasztották. A romvárosban jelenleg hatszáz helyi munkás és 60 szakember vesz részt, a projekt finanszírozását a kínai beruházó, a Világbank és az afgán kormány vállalta. A tervek szerint a megóvás egyik módja a költöztetés lesz, minden fontos épületelemet megpróbálnak elszállítani és egy másik helyszínen összerakni, hasonlóan II. Ramszesz fáraó Abu Szimbel-i templomához.
A magyar szakember, aki 2012 májusa és 2013 júliusa között dolgozott Afganisztánban, viszonylag nagy területért felelt. Ez alatt az idő alatt az általa irányított harmincfős csoport három épületet tárt fel: egy templomot, amelyben Buddha-szobrok kerültek napvilágra, egy hombárt a gabona tárolására szolgáló edényekkel, valamint megtalálhatták a térség pénzverdéjét is. Utóbbi helyszínen 1400 bronz és ezüst pénzérme került napvilágra.
Forrás: Hirado.hu
