Tulajdonképpen rettenetesen szar az életem, a feleségemmel nem tudok beszélgetni, a gyerekeim tesznek rám, barátaim nincsenek... egye fene, kiadom magam!
Körülbelül így lehetne összefoglalni a Családkölcsönző (Rent a Family Inc.) című dám dokumentumfilmet. Kaspar Astrup Schröder mozija egy japán férfi hétköznapjait követi nyomon, aki egy felvirágzóban lévő iparág egyik jeles képviselője – és teszi mindezt titokban. Azaz a családja mit sem tud arról, hogy apu napközben férj, nagybácsi, apa, főnök – teljesen idegen emberek életében.Igen, nyilván, ez is csak egy ennyire különös társadalomban valósulhat meg, mint a japán, ahol ennyire adnak a tradícióra, a hagyományra és a konzervatív családmodellre. A férfi kliensei között jószerivel csak olyan embereket találunk, akik szégyellik, hogy nincs családjuk, vagy egyedülálló nőként nem érzik biztosnak a tárgyalópozíciójukat. A cégét on-line, a nappalijából intéző férfi pedig minderre csak annyit mond: ő csak boldoggá szeretné tenni az embereket.
A csavar a dologban annyi, hogy ő viszont roppant boldogtalan. Egyedül érzi magát, nem igazán talál örömet semmiben, de ha esküvőre hívják álrokonnak, képes a meghatottságtól telebőgni a zsebkendőjét.
A dokumentumfilm egészen egyedi, megható és bensőséges pillanatokat örökít meg erről a furcsa és nagyon intim bizniszről, amit a japán társadalom képes teljesen távolságtartóan, üzletszerűen intézni. Megdöbbentő, megkapó és őszintén álságos az egész rendszer, amibe a Családkölcsönzőt bele kell illesztenünk. A főszereplő annyira közel engedi magához a stábot és ezáltal a nézőt is, hogy helyenként az az érzésünk, hogy csak egy kis figyelmességre vágyik, kapja azt akárkitől.
A dán rendező kifejezetten bravúrosan vesz filmre olyan jeleneteket, amelyek visszafogottan egyszerűnek tűnnek ugyan (a japánok nem igazán szeretnek nyíltan hisztizni), de olyan sorsfordító pillanatokat jelentenek egyes emberek életében, mint az összeköltözés, a házasságkötés vagy a volt férjjel való tárgyalás. A beugró partner pedig fapofával és teljes meggyőződéssel hazudja a szerepét. Oscart neki egyébként, hogy rezzenéstelen arccal tudja kiszolgálni a megrendelői igényét.
A Családkölcsönző egy igen érdekes és tanulságos film több szempontból is, ami abszolút a nézőre bízza az érzelmeket, nem akar mindenáron letömni valami morálkapszulát a torkunkon, és egy igen merev távolságtartással gyalogol be egy család nappalijába. Nem véletlen, hogy a film helyet kapott az idei, 10. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon. A november 5-től 10-ig tartó fesztiválon több belvárosi moziban mutatnak be filmeket a világ majd' minden tájáról, kifejezetten emberi sorsokat, helyzeteket állítva a középpontba.
A fesztivál ünnepélyes megnyitójára november 5-én, este 7 órakor kerül sor a Toldi Moziban, ahol a megnyitó beszédet Térey János író, költő mondja. A nyitófilm Alan Berliner Unokabátyám című filmje lesz, ami után Barabás Lőrinc zenél majd.