Andrew Fekete expresszionista festőművész munkáit állítják ki a Nemzeti Táncszínházban. A kiállítást Oltai Kata művészettörténész nyitja meg január 16-án 18.30-kor.
A most nyíló kiállítás a művész halála után 27 évvel kerül megrendezésre, családja most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy Andrew hagyatékát a nagyközönségnek is megmutassa.
Közel 50 kép, valamint naplórészletek kerülnek bemutatásra, amelyek bevezetik a látogatót az alkotások keletkezésének izgalmas történetébe. A művész bravúros technikai tudását különféle technikákkal (szénnel, olajjal, tussal) készült festményein, rajzain érhetjük tetten.
„Munkássága határozott ívet ír le a korai, szigorúan geometrikus kompozícióktól a saját maga által lírai absztrakt expresszionizmusnak nevezett stílusig vezető úton" – írja Benkő Zsuzsanna, művészettörténész.
„Andrew Fekete számára az alkotás célja az álomkép „megérzékítése" volt. Művészetében a festői kép a látvány és az azon túlmutató élet két különböző szférájának partvonalán álló érzéki mű, mely természetével komoly ellentmondásba bonyolódva a láthatatlanba enged bepillantást, azaz a benső ember valóságáról közvetít" – méltatja a festőt Keserű Luca.
A Jung-féle alkímiát gyakorló Andrew Fekete transzban festett, álmai és intenzív látomásélményei által vezérelve. Tájképei egy arcokkal és alakzatokkal benépesített belső, lelki tájat jelenítenek meg, mellyel a művész a vallásos értékek magasabb tudatosságának megélését fejezi ki.
Bár az élete rövid volt, Andrew munkássága mégis több összefüggő fejlődési szakaszra osztható. Kubistaként indult, de már a kezdetektől intenzív belső élményei és látomásai irányították fejlődését. A festő emlékirataiban beszél a „hiányzó dimenzió" kereséséről, megtalálásáról Önmagában, továbbá arról, hogyan indította szakításra az absztrakcióval az, hogy engedte a tudatalattiját félig önállóan tevékenykedni művészetén keresztül. Ez vezette a lírai absztrakt expresszionizmus felfedezéséhez.
Páratlan széntechnikájával egyedülálló módon jelenítette meg az árnyalatok mélységét. Festményei, melyek többnyire úgy készültek, hogy először szénnel rajzolt a papírra, majd egy speciálisan kevert olajfestékkel dolgozott tovább, szintén sokoldalú festői tudásról tanúskodnak. Képei között számos rendkívül részletesen, és tökéletesen kidolgozott munkát találhatunk.
Andrew nemcsak festő, hanem költő is volt. Emellett naplójának köszönhetően nagy terjedelmű írott anyaga maradt ránk, melyek Az Utazás az Éjszakába (Voyage into Night) című kötetben jelentek meg. A naplóból megismerhetjük tragikus élettörténetét, és ehhez kapcsolódóan a tudatalattijának felfedezése közben átélt számos látomását is.
