Több mint száz, külföldre vándorolt magyarok által beküldött videóból vágta össze Geszti Péter és csapata a most elkészült, első hazai közösségi klipet, Sting Englishman in New York című dalának átiratára.

A Hungarian in Europe című dal zenei átdolgozását Erdélyi Péter, szövegét Geszti Péter jegyzi. „Ébren tart egy álom. Túl vagy száz határon. / Elfogyott a regiment, és kész. Berlin, Párizs, London, hol nem vagyunk otthon? / Menni vagy épp maradni nehéz?" - szól az első magyar közösségi klip refrénje.

„Egy közösségi videoklipet készítünk, amiben külföldre vándorolt magyarok szerepelnek. Kérlek, küldj magadról egy kis videót, legyünk együtt egy klipben, ami rólunk szól, bárhol lakunk is éppen!” – tett közzé felhívást néhány hónapja Geszti Péter, és hamarosan több száz videó gyűlt össze, hogy egy közös klippé formálódjon. Gesztit 2013 ősze óta foglalkoztatja a gondolat, hogy a videóklip „valós”, forgatott anyagból készüljön, olyanok készítsék, akik kint élnek, dolgoznak vagy tanulnak akár ideiglenesen, akár állandóan, hiszen ők élik át igazán azt a dilemmát, ami a dal üzenete. „Menni vagy maradni nehéz? A dal a külföldi lét nehézségeiről, szépségeiről és dilemmáiról szól” - tette hozzá Geszti.

A felhívásra több száz videó és a project Facebook oldalára ezernyi komment érkezett, alig pár hét alatt. „Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ennyire sokan úgy érzik, hogy meg kell osztaniuk velünk a történetüket, rengetegen voltak, akik csak megírták, hogyan vándoroltak ki, még ha videót nem is küldtek. A beküldött filmeket, ugyan hatalmas munka, de nagy élvezet is válogatni, rendkívül jó, ötletes és technikailag jól kivitelezett anyag érkezett” – nyilatkozta a szövegíró, reklámszakember. „Ez egyrészt öröm, és igazolása annak, hogy fontos témát feszegetünk, másrészt egy komoly feladat is, hogy ennyi különböző anyagból egységes dalfilmet formáljunk” – mondta Geszti, aki reméli, hogy egy-két héten belül elő tudnak rukkolni ez első közösségi klippel.

A beérkezett nyersanyagok különböző, olyakor megrázó, néha megmosolyogtató, máskor bátorító életutakat mutatnak be: „Én Londonban élek, 2 éve azok a szerencsések közé tartozom, akik édesanyjukkal érkeztek” - írta az egyik kommentelő. „A szüleim elváltak, majd édesapám Németországba, a nagyobbik testvérem Ukrajnába költözött, mi pedig ide. A család szétszakadásának oka nem más, mint a pénztelenség volt. (...) Hátrahagytam a nagyszüleimet, akik nagyon betegek. A testvéremet. A családi házunkat, amit a szüleim két keze épített. Mára már sikerült annyira fejleszteni az angolom, hogy beiratkoztam egy iskolába, hogy betudjam pótolni az éveimet, amit otthon soha nem tudtam volna. Minden este vacsora van az asztalon, semmiben nem érzünk hiányt. Ezt az érzést nem tudom önnek elmondani. De azt igen, milyen érzés távol lenni a családtól és egy monitoron keresztül látni őket” – írja a levélíró.

„Szeretettel küldöm ezt a rövid felvételt a gyermekeimről, akiket Brazíliában, Niteróiban nevelek. Édesapjuk brazil, és többet beszélnek magyarul, mint portugálul, de Bóbita, Kippkopp, Sicc és Boribon társaságában nőnek fel” – érkezett egy másik üzenet.

A menni vagy maradni téma mostanában egyre több művészeti ág alkotóit ihleti meg. Június elején a Menjek/Maradjak címre hallgató, Speak Easy Project hazai produkcióban készülő dokumentumfilm-sorozatának londoni részét mutatták be a Trafóban. Márciusban pedig Magyar színházi fesztivált tartottak Berlinben független társulatok részvételével Menni vagy maradni - aktuális művészi állásfoglalások Magyarországról címmel.