Az idei Berlinalén debütált a Heiner Carow Díjat elnyert B-Movie: Nyugat-Berlin hangjai, 1979-1989 című német dokumentumfilm az idei Szemrevaló Filmfesztivál egyik legkülönlegesebb darabja.

Mark Reeder zenészt és producert annyira magával ragadta a német alternatív zene, hogy hátat fordított Manchesternek és a Joy Division köré épült brit szcénának, és 1979-ben átköltözött Nyugat-Berlinbe, ahol mindent megörökített. A fiatal Blixa Bargeld, Nick Cave, a Die Tödliche Doris, Jörg Buttgereit, az Ärzte, a Toten Hosen, Nena, Westbam mind felbukkannak Jörg A. Hoppe, Heiko Lange és Klaus Maeck dokumentumfilmjében, akik közül az utóbbival Nagy István Steve, zenei újságíró két alkalommal is beszélget a fesztiválon.

Ez a film a kazettás magnók, a Polaroid fényképezőgépek, a Super8-as filmfelvevők, az utcai telefonfülkék korában játszódik, mikor a szórakozóhelyeken még lehetett dohányozni, és a férfiak dauerolták a hajukat és sminkelték magukat. A húszéves Mark Reeder Manchesterben nőtt föl, egy kis Virgin lemezboltban dolgozott, és szülei bosszantására gyakran viselt náci egyenruhát. Annyira lenyűgözte az akkor formálódó Neue Deutsche Welle zenei világa, hogy 1979-ben végül úgy döntött, hogy Nyugat-Berlinbe költözik. Ő vezeti végig a nézőt a háború nyomait még erőteljesen magán viselő, mégis kötöttségektől mentes, szinte szürreális Nyugat-Berlinen, ahol olyan művészek éltek akkoriban ideig-óráig, mint Tilda Swinton, Thierry Noir, Keith Harring, Eric Burdon vagy Martin Kippenberger. Mark olyan, akkoriban népszerű klubokba is elviszi minket, mint az SO 36, a LOFT, a Risiko vagy a Dschungle.

Jörg A. Hoppe, Heiko Lange és Klaus Maeck munkája Nyugat-Berlin 10 évét mutatja be, zenei íve a Die Toten Hosentől indul és David Hasselhof felvillantásán keresztül egy új kor, az elektronikus zene, a techno és a rave megszületésével, Westbammal zárul. A korabeli felvételeket felsorakoztató dokumentumfilmben láthatjuk többek között a Die Tödliche Doris-t, a Die Ärzte-t, a Die Toten Hosent és Nenát. Megjelenik a berlini standardokhoz képest is kissé unorthodox fiatal Blixa Bargeld, először önálló előadóként, később az Einstürzende Neubauten frontembereként, majd a Bad Seeds-ben Nick Cave-vel, aki vagy három évig maga is Nyugat-Berlinben élt, s egy ideig épp Mark Reedernél pecózott. Belehallgathatunk David Bowie 1987. június 6-án a Reichstag előtt rendezett koncertjébe, amit a Fal tövében több százan élveztek a keleti oldalon is. Végül ott vagyunk 1989. július 1-jén az első Love Parade-en, mely talán az első olyan demonstráció volt, amely a Béke, Boldogság és Palacsinta mottóval nem valami ellen, hanem valamiért szerveződött.

Mark Reeder 1989-ig élt Nyugat-Berlinben. Ő szervezte meg a Joy Division egyetlen berlini koncertjét négy hónappal Ian Curtis tragikus halála előtt, később a Die Toten Hosen első titkos koncertjét Kelet-Berlinben – mindezekbe szintén bepillanthat a néző. Több együttes, köztük a Mania D nevű női együttes menedzsere volt, egy ideig a legendás angol tv-műsor, a The Tube berlini tudósítójaként dolgozott, végül ő alapította meg az első független kelet-német trance zenei kiadót, az MFS–t is.

A B-MOVIE német nyelven, angol felirattal, magyar hangalámondással látható a Szemrevalón a Művész moziban szeptember 29-én 18 órakor, október 1-jén pedig 20.30-tól. A vetítések után a közönség találkozhat Klaus Maeck forgatókönyvíró-rendezővel, a film társproducerével, akinek a zenei kötődései is erősek, hiszen anno ő nyitotta meg Hamburg első punk-hanglemezboltját, 1988-ban pedig a Freibank nevű független zenekiadó társalapítója volt.