A Saul fia lehet a második magyar nagyjátékfilm, amely elhozza az Oscar-díjat. Gratulálunk! Nemes Jeles László alkotása a kilencedik jelölésünk a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Nosztalgiázzunk!
A Pál utcai fiúk (1968)
Fábri Zoltán koprodukciós adaptációja 1969-ben szerepelt a jelöltek között, az esélyeseket a csodálatosan fiatal Jane Fonda olvasta fel. A háború és béke 427 perces szovjet változata diadalmaskodott végül.
Macskajáték (1974)
1975-ben szintén egy irodalmi remekmű mozgóképes verziója lehetett volna aranyszobros: Makk Károly filmjének nem volt sok esélye, hisz ott volt Fellini Amarcordja. Susan George színésznő a Szalmakutyákból és Jack Valenti, az amerikai filmszövetség egykori nagy hatalmú elnöke volt a kategória felelőse.
Magyarok (1978)
1979-ben járunk, Fábri Zoltán második jelölésénél. Ez az a film, amelyről viszonylag kevesen tudják, hogy Oscar-esélyes volt. Az átadók Natalie Wood és Yul Brynner, a nyertes az Elő zsebkendőkkel!, Bertrand Blier rendezése.
Bizalom (1980)
Oh, 1981! Brooke Shields milyen bájosan bakizgatott Franco Zeffirelli oldalán! Szabó István első jelölése. A legjobb idegen nyelvű film aranyszobrát kapja: Moszkva nem hisz a könnyeknek. A rendező: Vlagyimir Menysov.
Mephisto (1981)
A nagy pillanat. 1982. Szabó István és Klaus Maria Brandauer tánca. Az öröm. Az eddig egyetlen Oscarunk a kategóriában. Ezredszer is élmény visszanézni.
Jób lázadása (1983)
Gyöngyössy Imre és Kabay Barna szívszorító mozija akár még győzhetett is volna – de hát Bergman, az Bergman. Szép volt ez így is.
Redl ezredes (1985)
A hivatalos változat című remek argentin film Oscar-díját a rendre visszatérő Jack Valenti társaságában Norma Aleandro argentin színésznő adja át. Véletlen? Ki tudja. Mindenesetre Szabó István nem duplázhatott.
Hanussen (1988)
Hódító Pelle elhódította az Oscart is. Szabó trilógiájának befejező darabja se érte be a Mephisto sikerét. Ez volt eddig az utolsó alkalom, hogy a kategória jelöltjei között magyar film címét is beolvasták. 1989... Jaj, de fájdalmasan rég volt.
