Bár a karácsonyi jelképek eredeti célja az volt, hogy Jézus személyének különleges és fontos voltát hangsúlyozzák, mégis inkább elterelik a figyelmet arról, amit ekkor ünnepel a keresztény világ.
Az agnosztikusok, de még az ateisták is a názáreti Jézust vallásalapítónak tekintik, a keresztények pedig születésével és életművének végével kapcsolatos természetfölötti eseményeket történelmi tényként kezelve Jézus megszületésében az üdvözítőnek és Krisztusnak – héberül Messiásnak – a világba jövetelét ünneplik karácsonykor.
Visszapogányosodunk?
Bár sokan az ünnep lényegének azt tartják, hogy szeretetben és békességben együtt lehessenek családjukal, szeretteikkel, az előtte lévő időszak, az ajándékhajkurászás, az előkészületetek sokak életét feszültséggel töltik el. Farkas Attila Márton kulturális antropológus, publicista szerint az ünnep tartalma egyre inkább a pénz, a karácsonyi őrület Jézus rendes megtagadása és visszapogányosodás:
„A karácsonyi ünneplés formalitása voltaképp archaizálódás. Mert míg a vallás lényege a hit, a benső, a magunkba szállás, addig a pogányság lényege a külső, a tett, a rítus. (…) Az évnek ebben az időszakában költenek legtöbbet az emberek. A néptömegek előre készülnek nemcsak magára az ünnepre, de az ünnepi költségek előteremtésére is. Sokan nyúlnak ilyenkor tartalékaikhoz, és gyorsan tűnik el a fizetés a plázák mélyén. Vannak, akik adósságba is verik magukat, hitelt vesznek fel, áruhitelt, gyorskölcsönt, személyi kölcsönt. (Bár ez pont a magyarokra kevéssé jellemző, de a jelenség létezik.) Vagyis áldozatot hoznak. Az áldozat lényege, hogy az ember egy magasabb célért odaadja, amije van. És minél értékesebbet ad, annál becsesebb az áldozat. Ez esetben is a legbecsesebbet áldoznak: pénzt.”
Még az ünnephez kötődő szokások, tradíciók, annak ellenére, hogy arra voltak hivatva, hogy magára Jézus születésére emlékeztessenek, inkább elhomályosítják az ünnep történelmi keretéül szolgáló történetet, ahogy ezt Dr. Flaisz Endre filozófus-teológus is megfogalmazza:
„A karácsonyi szokások, a háromkirályok, a betlehemes népszokások, az angyali üdvözlet olyan mesés hangulatot teremtettek a bibliai történet köré, amely elfedi Jézus születésének eredeti körülményeit, azt a vibráló, dinamikus, természetfeletti atmoszférát, amely akkor jött létre, amikor a Messiás belépett a természetfelettiből a látható világba, és egy zsidó faluban emberként meglátta a napvilágot. Fontos tehát, hogy erről az eseményről lehámozzuk a mesés hangulatot, és meglássuk, hogy Jézus születését számos természetfeletti erőmegnyilvánulás kísérte, amelynek következtében születésének híre nem maradt titokban az ország közvéleménye előtt, hanem éppen ellenkezőleg, szóbeszéd tárgya lett, és rendkívül felkavarta, megdöbbentette egész Izraelt.”
"A jászol sok ember szívében üres, vagy legfeljebb aranyos, kedves gondolatokkal van teli. Semmi természetfeletti, semmi komolyan vehető, semmi, amiről felnőtteknek beszélni érdemes. Csupán könnyed nosztalgia, családi hagyomány, a szülőfalu téli látképe feldereng, illatok, esti fények... Dajkamese egyszóval, amit a gyerekeinknek szívesen továbbadnánk: ez a nem keresztények karácsonya. Szép, de nem keresztény. "-olvasható egy katolikus blogban is. Nézzük meg azokat a bibliai tényeket, amelyek ennek az ünnepnek a keresztény jelentőségét adják.
Miért jött el Jézus?
Mert Isten megígérte az emberiségnek, hogy küld egy Szabadítót (görögül: Kriszthosz), aki a legnagyobb és legégetőbb problémát számolja fel az életükben: az Istentől való elszakítottságot. Érkezéséről ősi jövendölések sora szól az Ószövetségi szerzők könyveiben, ezért például Jézus megszületésekor az akkori zsidó társadalom Messiás-várási lázban égett. Már a Tórából kiderül származása, természetfeletti ereje; de a későbbi próféták is részletesen szóltak olyan körülményekről, mint a születési helye, ideje, földi szolgálata, csodái, erőszakos halála és feltámadása, azaz a pokolból való visszatérése.
Mikor született Jézus?
Lukács evangéliumából tudjuk, hogy Keresztelő János édesanyjának hatodik terhességi hónapjában Szűz Máriának angyal jelentette be, hogy ő is teherbe esik, és fiút hoz majd a világra. Ha innen számoljuk Jézus – az evangéliumok szerint férfi közreműködése nélkül megvalósult – megfoganását, akkor az éppen az egyik legnagyobb zsidó ünnep, a Hanukka, azaz a „fények ünnepén”, kiszlév hónapban, valamikor november közepe és december közepe között történt. Így születése az akkori ószövetségi naptár szerint Tisri hónap közepe táján, éppen a sátorok ünnepére (szeptember-október) esett.
Lukács evangéliuma Jézus születésének időpontját Augustus császár (i.e. 27 - i.sz. 14) népszámlálási rendeletének idejére teszi. Ebből akkoriban három is volt: i.e. 28-ban, i.e. 8-ban és i.sz. 14-ben, halála évében. Mivel a Jézus születése utáni betlehemi gyermekgyilkosságokat az i.e. 37-4-ig uralkodó Nagy Heródes rendelte el, Jézusnak valamikor Augustus trónra lépése és Heródes halála között kellett születnie, vagyis az egyetlen valószínűsíthető évszám az i.e. 7/8.
A „világ megváltójaként” és a „zsidók királyaként” is várt újszülött Jézus születését természetfeletti jelenségek sorozata kísérte, amelyek közül a legmegdöbbentőbb a keletről érkező napkeleti bölcsek utazásának Máté evangéliumának olvasható beszámolója. A korábbi vámszedő leírása alapján egyértelmű, hogy a „babiloni mágusok” nagy létszámú karavánját két éven keresztül – otthonuktól egészen a betlehemi jászolig – egy közlekedő égitest, egy csillag vezette, amelyet vagy korabeli műszereikkel, vagy szabad szemmel figyeltek meg. A királynak kijáró tiszteletadás megdöbbentette a kisbaba szüleit.
Jézus küldetése
Az evangéliumok leírása szerint Jézus több, mint tízszer világosan megfogalmazta programját, hogy miért jött. Ezek a mondatok általában így kezdődnek: „Azért jött az Emberfia, hogy...” vagy „Én azért jöttem, hogy...”, illetve „Az Emberfia azért jött...” Ezek közül a programbejelentések közül néhányat nézzünk meg alaposabban.
„Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek”
János evangéliumában Jézus így nyilatkozik magáról: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek”. Ez az élet az Újszövetség tanítása szerint nem a biológiai létezésről szól, hanem annál egy sokkal magasabb rendű létformáról, amely egyébként az ember Istentől rendelt eredeti küldetése is. A Krisztus magát és Atyját nevezi az élet forrásának és értelmének, ám a Vele való közösség útjában egy olyan akadály áll, amelyet az ember nem képes egyedül eltávolítani: a halál. Jézus földi szolgálatáig a halál minden embert le tudott győzni, ám Ő ebben is változást hozott feltámadásával.
„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”
Mindazok az emberek, akik az életüket Isten nélkül élik, Lukács evangéliuma szerint a Teremtő számára feladatot jelentenek, mert nem hozzá tartoznak: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Egyetlen, konkrét történelmi időben és helyszínen megvalósított missziójával Jézus minden későbbi kor embere számára hozzáférhető megoldást adott az Isten nélküli élet megváltoztatására. A tőle megnyerhető isteni életről (görögül dzóé) a Biblia azt tanítja, hogy túlmutat a földi létezésen (görögül biosz), és egy másik létformában, és egy másik helyszínen, a Mennyben soha véget nem érő boldogságot és harmóniát biztosít a földi emberek számára.
„Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Az Emberfia név arra utal, hogy Jézus emberi nem képviselőjeként jött el, hogy küldetése is az emberi nem felé irányult, akiket a vérén váltott meg. Derek Prince Cambridge-ben végzett filozófus, ismert Bibliatanító Engesztelés című könyvének mondanivalója eköré, az egyetlen téma köré csoportosul, amit a fenti igeversben olvashatunk. Prince azt a kilenc „isteni cserét” tárja fel, amely az engesztelés által a kereszten végbement:
"Az orvostudomány általános szabálya, hogy ha egy orvos nem tud pontos diagnózist felállítani az esetről, kevés az esélye annak, hogy a megfelelő gyógymódot fogja alkalmazni. Ezért kiemelkedően fontos a helyes diagnózis felállítása az emberiség alapproblémájának kapcsán is. A bibliai diagnózist egyetlen rövidke szóval le lehet írni: bűn. Én mind a mai napig nem találtam, és nem is hallottam az egész világon olyan könyvről, amely helyesen diagnosztizálja a bűn problémáját – természetesen magát a Bibliát és az arra épülő írásokat leszámítva. Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy egyetlen filozófus sem jutott ilyen végkövetkeztetésre. Ez a diagnózis egyedül a Biblia sajátja. Ha ezen felül semmi mást nem kaptunk volna a Bibliából, akkor is örökre hálásaknak kellene lennünk az emberiség alapproblémájának helyes diagnózisáért. (...) Hála Istennek azonban a Biblia nem csupán a helyes diagnózist állítja fel, hanem rámutat a gyógymódra is, amely nem más, mint az engesztelés. Amikor én keresztről beszélek, nem azokra a fémből vagy fából készült tárgyakra gondolok, amelyeket emberek láncon a nyakukban hordanak, vagy amelyeket templomok falára szoktak fölerősíteni, bár nincs az ilyen tárgyak ellen semmi különösebb kifogásom. De amikor én keresztről beszélek, mindig arra az áldozatra gondolok, amelyet Jézus végzett el értünk a kereszten."
A többi meghatározás pedig itt található egy csokorban:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5,17)
„És egyszerre felkiáltottak /a démonok/: ’Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?’” (Mt 8,29)
„Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,13)
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.” (Mt 10,36)
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” (Mt 18,11)
„Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” (Mk 1,38)
„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mk 2,17)
„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5,32)
„Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk 9,56)
„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” (Lk 12,49)
„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem – mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást.” (Lk 12,51)
„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10)
„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.” (Jn 12,46)
„Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” (Jn 12,47)
„Pilátus ezt mondta neki: ’Akkor mégis király vagy te?’ Jézus így válaszolt: ’Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.’” (Jn 18,37)
„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” (1Tim 1,15)
„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3,8)
