A Nagyi Projekt látszólag három fiatalról és nagymamáikról szól, valójában azonban egész Európa történelméről, más nemzetekről és jelenünkről is tanulhatunk belőle.
Révész Bálint, Merredith Colchester és Ruben Woodin-Deschamps élete alig különbözik: mindhárman európai, kozmopolita fiatalok, akik tökéletesen megértik egymást. Nagymamáik, Lívia, Zan és Gudrun azonban még radikálisan eltérő világokban nőttek fel és élték életüket. A három fiatal elhatározza, hogy először külön-külön, majd együtt is meginterjúvolják a nagyikat, hadd meséljenek a múltról, és az általuk megélt borzalmas korszakokról, amelyeknek néhány évtizeden belül szemtanúja sem marad. Nem mellesleg pedig ez kiváló lehetőség arra is, hogy az unokák lelkiismeret-furdalás nélkül bolondozzanak nagymamáikkal a kamerák előtt.
A Nagyi Projekt a profizmus látszatát szándékosan mellőző, személyes film, amelyben ugyan vannak művészien komponált snittek, de az alkotókat az sem zavarja, ha egyik-másik operatőr belóg a képbe, vagy ha földön fekve/ülve kérdezgetik a nagyikat. A trió sokszor csak elindítja a felvételt, amikor éppen beszélgetnek vezetés közben, vagy ötletszerűen bolondoznak a kamera előtt. Révész Bálinték nem akarnak egyetlen pillanatot sem elszalasztani, sőt kifejezetten keresik azokat a momentumokat, amik nem egyértelmű interjúhelyzetek, és amikor a nagyik már nem érzik feszélyezve magukat a kamerák kereszttüzében. Ez lehet, hogy sokszor esetlenül csapódik le, főleg, ami a sokszor fókuszt váltó, szálakba bele-belekapó szerkesztést illeti (amire a produkció hét évig tartó készülése is lehet magyarázat), ugyanakkor ezt mindvégig felülírja a film szerethetősége, és az, hogy a szereplők közül senki nem fél kitárulkozni.
Ugyanis az alkotás legalább annyira szól készítőiről, mint alanyairól. Egyaránt fontos, hogy a feltárt múlt, örökségek hogyan hatnak az unokákra, az alkotók pedig nem félnek saját lelkük mélyére ásni, miközben számunkra és maguk számára is folyamatosan értelmezik viszonyukat nagyanyáikkal, nemzetiségükkel, neveltetésükkel. Ebből következik az is, hogy a mű első kétharmadát nem a családi múlttal, halállal kapcsolatos motívumok, hanem a második világháborús élmények feltárása határozza meg. A három nagyi ugyanis drasztikusan különböző nézőpontokat szolgáltat a világégéssel kapcsolatban: Zan ugyan kémként harcolt a nácik ellen, azonban burokban, valódi traumák híján vészelte át a konfliktust; Gudrun a kollektív német bűntudat és édesapja halála miatt nem szívesen emlékszik vissza életének erre a szeletére; a Dachaut is megjárt Líviának pedig egész életét meghatározták a borzalmak - de saját bevallása szerint pozitív értelemben is.
Felettébb érdekes látni, hogy a mai szemmel nézve fekete-fehéren felfogott kérdések mennyire mást jelentettek az adott korban: Zan beszámol arról, amikor Hitler még megnyerő mosolyú politikusként lépett fel; Gudrun arról, ahogyan gyerekként a horogkeresztes zászló büszkeséggel töltötte el; de magyar szemmel valószínűleg Líviának az a vallomása a legérdekesebb, hogy ő egészen csak az utolsó pillanatban ábrándult ki a kommunizmusból. Tematikailag tehát rendkívül sokrétű és gondolatébresztő beszélgetéseket tár elénk a Nagyi Projekt, miközben megállja, hogy megpróbáljon nagy következtetéseket levonni. Hiszen ezek az érzések (akár tudattalanul is) még az unokák generációjára is visszahatnak, és kicsit a mai napig feldolgozatlanok, hiába ülnek ma már a három náció tagjai békében, egy asztalnál. (Vagy éppen próbálják hülyéskedve újrajátszani nagyszüleik traumáit, és kibogozni titkaikat.)
Valamennyire szemrehányás is tehető a filmnek azért, mert nincs egyértelmű, határozott konklúziója, de tegyük hozzá, hogy dokumentumfilmet készíteni egy alkotó számára mindig fejesugrás a mélybe, abban a reményben, hogy onnan egy filmmel tér vissza. A Nagyi Projektben pedig éppen az a legjobb, hogy mindenki azt ragad meg belőle, ami neki fontos: a történelmi tablót (vagy annak egy részletét), a nagyszülő-unoka viszony átalakulását az idő múlásával, vagy a nagymamák életbölcsességeit. Vagy csak egyszerűen hagyjuk, hogy a generációk önfeledt, közös játszadozásának jókedve átragadjon ránk is.
