Dobó Kata a magyar vígjátékok legrosszabb reflexeit idéző, bugyuta filmet hozott össze a Kölcsönlakással.
A néhai Andy Vajna azt tűzte ki a Filmalap egyik céljául , hogy újra megszerettesse a hazai filmet a közönséggel, de természetesen ezt nem a Saul fia, és a Testről és lélekről típusú darabokkal (bár az említettek is bőven erőn felül teljesítettek), hanem hamisítatlan „közönségfilmekkel” képzelte el. Regnálásának utolsó két évében már egészen szépen ki is rajzolódott, hogy ez a gyakorlatban hogyan is nézne ki, 2017-ben és 2018-ban is elérte a magyar produkciók nézettsége az egymilliót, féltucat nagyobb sikernek hála. Ugyanakkor a vérmesebb filmrajongók számára elfogadhatatlan áron: a Pappa pia, a Valami Amerika 3., de még akár a Kincsem színvonalán is az látszott, hogy a minőségre máskülönben felettébb ügyelő testület komoly kompromisszumokat is hajlandó kötni néhány százezer nézőért.
A Kölcsönlakással sem feltétlenül a korrupciógyanús háttér (a néhai filmbiztos ex-barátnője rendezői tapasztalat nélkül ötször akkora összeget kaphatott, mint az Inkubátor Program elsőfilmesei, ráadásul Vajna Tímea barátnője, Sárosi Mónika cége gyárthatta a produkciót) vagy a közönségbarát jelleg („Az év legszexibb vígjátéka!” - hirdeti a plakát) lenne a baj, hanem hogy a szórakoztatás az igénytelenséggel egyenértékű benne. Már a bemutató időzítése is öngól, hiszen ha hasonló élményt keresünk, sokkal inkább megéri Goda Krisztina a mozikban még mindig nagy sikerrel futó BÚÉK-jának bizalmat szavazni, amely lényegesen viccesebben és érettebben képes a hűtlenség, a párkapcsolati krízisek témáját feldolgozni. Ez pedig természetesen rettentő rossz fényben tünteti fel, hogy Dobó Katáék csak bugyuta vicceket akarnak gyártani a megcsalás motívumára.
Vagyis nem is feltétlenül arra, ugyanis a film szereplői közül csak egy házaspár, Henrik és Linda (Klem Viktor, Martinovics Dorina) kacérkodik a hűtlenséggel, a további bonyodalmakat pedig az okozza, hogy ehhez mindketten Linda nővérének (Balla Eszter) felújítás alatt álló lakását szemelik ki, ahol aztán még féltucat másik karakter tűnik fel a lehető legfélreérthetőbb helyzetekben. Hiszen a Kölcsönlakás (és az alapját képező Ray Cooney-színdarab) klasszikus "félreértések komédiája", ahol a lényeg az, hogy a szereplők kamuzása minél abszurdabb szituációkat eredményezzen, és minél nevetségesebb tettekre sarkallja hőseinket. (Ha ez valahonnan ismerős: A miniszter félrelép is Cooney műve alapján készült.)
Ebben pedig nincs is hiba, a Kölcsönlakás jó nagy kavarodást hoz össze, csakhogy mindezt a lehető legegyszerűbb módon kívánja elérni: azzal, hogy szereplői mindent egy ötéves érzelmi és értelmi szintjén próbálnak megoldani. Ezzel a bugyutasággal nemcsak annak az esélye veszik el, hogy a film valódi élethelyzetekre reflektáljon és esetleg valamiféle tanulságot is levonjon a látottakból, de a jelenetek túlnyomó része éppen azért nem vicces, mert a szereplők erőltetett hülyesége nélkül egyszerűen nem működnének. És mivel a forgatókönyv mindig a legkönnyebb utat választja a helyzetkomikumhoz, a „poénokat” már jó előre fogja sejteni mindenki, aki látott már legalább egy hasonló művet.
Azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy a Kölcsönlakás néha már olyan szintre emeli az abszurditást, hogy az valóban vicces, de az összkép a közönség néhány őszinte kacaja ellenére is erősen az ezredfordulós hazai komédiák legrosszabb reflexeit idézi. Az eleve sastamásian mű hangulatnak (ahol ugye egy házasság válságában is az a legnagyobb probléma, hogy ki hol tud dugni a szeretőjével) és az autentikus figurák hiányának köszönhetően az élményt még kínos szövegek és ripacs alakítások is fűszerezik. Minden tiszteletem Klem Viktoré, aki legalább időnként villant valamennyi egyéniséget, és az is beszédes, hogy Ganxsta Zolee már egy rövid cameóval is összehozza a második legjobb színészi teljesítményt, amiben szokás szerint csak magát adja. (Pedig Dobó Katának feltehetőleg csak a színészvezetésre kellett volna ügyelnie, hiszen jó eséllyel a "technikai rendező" szerepében feltüntetett Gulyás Buda operatőr végezte el a rendezői munka oroszlánrészét.) A kellemetlenül nosztalgikus atmoszférát pedig az irritálóan tolakodó zene koronázza meg, amely ugyanazt az egy témát erőlteti gyakorlatilag minden egyes jelenetben, hangulattól függetlenül. De a stáblista alatt felcsendülő, Geszti-kínrímekről hemzsegő, jópofi popsláger a hűtlenségről az egész addigi zenei élményt képes alulmúlni. (Mert természetesen magyar vígjátékhoz jópofi popsláger is dukál, pont, mint 2004-ben!)
De a Kölcsönlakást a legjobban az jellemzi, hogy miközben a legtöbb hazai műnek már az előzetese is fedetlen keblek tömkelegét tartalmazza, "az év legszexibb vígjátékában" az erotikát mindössze néhány fehérneműben mutogatott színésznő, egy alsógatyás Szabó Simon, meg Fehér Tibor pucér feneke jelentik, és még beszélni is jórészt virágnyelven beszélnek a szexről. Pedig azt gondolhatnánk, hogy a szereplőket levetkőztetni igazán nem nagy kihívás, ha már a lehető legrosszabb értelemben vett "közönségfilmet" készít valaki, de úgy tűnik, Dobó Kata debütáló alkotása annyira minden ízében elbaltázott, hogy még ezt a pofonegyszerű vállalását sem sikerül teljesíteni.
