A fenti mondat lehetne egy kortárs magyar dráma, vagy egy verseskötet címe is. De a kérdés korántsem költői, ugyanis a szitakötök tényleg vonzódnak a fekete sírkövekhez. Lerner Balázs interjú.

Az olomouc-i tudományos dokumentumfilm-fesztivál, avagy az AFO, a legrégebbi ismeretterjesztő filmes fesztivál Európában. Százával érkeznek a versenyfilmek, de van a fesztiválnak egy része, ahova mindössze 6 filmtervet válogatnak be, és dolgoznak meg egy héten keresztül neves európai producerekkel, forgatókönyvírókkal és más filmes szakemberekkel. Ez a Camp4Science, ahová két fiatal magyar alkotó, Lerner Balázs és Balázs Gergely filmtervét is meghívták idén.

Poláros Fényszennyezés – az meg mi?

A fizika Ig Nobel díjat – amit minden évben a legviccesebb témájú felfedezésnek ítélnek oda – 2016-ban egy magyar kutatócsoport kapta. A kutatók – Horváth Gábor, Blahó Miklós, Kriska György, Hegedüs Ramón, Gerics Balázs és Farkas Róbert - által megválaszolt kérdés elsőre viccesnek tűnhet: miért vonzódnak a szitakötők a fekete sírkövekhez? Valójában a kérdés világviszonylatban is igen komoly jelentőséggel bír, hisz egy eddig ismeretlen környezetszennyezés-fajtára hívja fel a figyelmet: a poláros fényszennyezésre.

Azt eddig is tudtuk, hogy érzékeny ökoszisztémánk már nem nagyon engedheti meg magának további rovarfajok kipusztulását – gondoljunk csak a méhekre –, és azt is tudjuk, hogy a fényszennyezés a madarakra és számos más fajra is veszélyt jelent. Az viszont csak ebből a kutatásból derült ki, hogy a vízi rovarok valamennyien a fény polarizációja alapján tájékozódnak. A fény polarizációját pedig számtalan ember alkotta tükröződő felület – napelemek, toronyházak, autók és még sorolhatnánk – úgy módosítja, hogy a rovarok víznek nézik. Mindez egész rovarpopulációk eltévedéséhez, és kipusztulásához vezethet – valódi rovar apokalipszishez.

Szerencsére a kutatócsoport nem állt meg a probléma felismerésénél. A polarizáltan visszaverődő fény számos hasznosítási módjára dolgoztak ki javaslatot: a vegyszerek helyett a fény poláros tulajdonságain alapuló mezőgazdasági és humán egészségügyi rovarriasztóktól kezdve a polarizált fény tekintetben is ’zöld’ építészeti megoldásokig.

A poláros fényszennyezés témájának megfilmesítésén Balázs Gergő – civilben evolúcióbiológus - és Lerner Balázs – aki, amikor nem filmez antropológus – évek óta dolgoznak a kutatócsoporttal. A kutatók munkáját követve a magyarországi poláros fényszennyezés okozta károkat és a tudósok által javasolt megoldásokat a Dunavirág Mentőakció címet viselő dokumentumfilmben mutatták meg a Filmdzsungel Stúdió stábjával. Filmes szakemberek és kutatók egészen kivételes együttműködésének lehetünk itt szemtanúi, hiszen nemcsak egy lebilincselő dokumentumfilm készült, de az elkészült képkockákat a kutatáshoz is hasznosítják a szakemberek, például a rovarok számának becsléséhez.

A dunavirág mentőakció from Filmjungle on Vimeo.

Polarized World – magyar dokumentumfilm terv hódít Japántól Franciaországig

A filmterv, ami Olomouc-ban olyannyira elnyerte a zsűri tetszését, hogy meghívást nyert a tudományos dokumentumfilmes világ legnagyobb éves kongresszusára, a Tokióban megrendezésre kerülő WCFS-re a Polarized World címet viseli, és a magyar kutatók felfedezésének jelentőségét mutatja be világviszonylatban. Ám ez még csak a kezdet: a napokban derült ki, hogy az AFO Camp4science-en történt bemutatkozás nyomán a filmtervet és az alkotókat a Franciaországban júniusban megrendezésre kerülő Sunny Side of the Doc Fesztiválra is várják. 

„Nagyon örülünk a lehetőségnek. Már most olyan érdeklődés van a film iránt Európából és Amerikából egyaránt, hogy reméljük, valóban hozzá tudunk járulni vele ahhoz, hogy az emberiség időben megtegye a szükséges lépéseket az eddig ismeretlen szennyezéssel szemben. A maga komplexitásában szeretnénk megmutatni a tudományos munkát, egy mindeközben szórakoztató filmen. Egy ilyen felfedezés önmagában őrületesen izgalmas, csak jól kell elmesélni.”

Tahitótfalu, a poláros fényszennyezés elleni küzdelem éllovasa

Elsőként a világon a Tahitótfalunál a Dunát átívelő Tildy Zoltán hídon alakítottak ki kérészvédő fénysorompót, ahol a Dunavirág Mentőakciót is forgatták. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont, a Tahitótfalui Önkormányzat, a Magyar Közút NZrt. és az ELMŰ összefogásával létesülő védőrendszer két részből áll. Az egyik maga a fénysorompó, mely a híd pilléreire felszerelt, a víz felé irányított nagy fényerejű kék lámpákból áll, melyek feladata, hogy a hídhoz érkező rovarokat a lámpa előtt tartsák és megakadályozzák felrepülésüket a hídra. A védőlámpák kialakítása mellett szükséges volt a hídvilágítás átalakítása is: energiatakarékos, szabályozható fényerejű lámpákat szereltek a hídra, melyek a 3-4 hetes rajzási időszakban naponta 4 órán keresztül a hatóságok által is jóváhagyott kisebb fényerősséggel működnek.

A Duna mentén élők az elmúlt nyár példátlan méretű kérészrajzásait követően már mind megismerkedhettek a dunavirág nevével. A védett rovarfaj, melynek természetvédelmi értéke egyedenként 10 ezer forint, 2012 óta gyönyörködtet tömeges szárnyalásával a Duna teljes magyarországi szakaszán. A hófehér megjelenése miatt fehérkérésznek is nevezett rovar újkori térhódítása nem csak örömet, hanem korábban nem létező természetvédelmi és közlekedésbiztonsági problémákat is okoz. Mindennek hátterében a rovarfaj jellegzetes szaporodási viselkedése áll. A dunavirág szaporodása nyáron, 3-4 hetes rajzási időszakban történik alkonyat után. A nőstények a párzás után hatalmas, gyakran több százezres rajokba szerveződve kezdenek el repülni a Duna felett a folyásiránnyal szemben, majd néhány kilométernyi repülés után leereszkednek a vízfelszínre és lerakják petecsomóikat. A kérészek repülését a Duna folytonos optikai jele, a vízfelszínről visszavert vízszintesen poláros fény irányítja, amely a hidak előtt hirtelen eltűnik a vízfelszínen megjelenő hídtükörkép miatt. A kérészek ezzel elveszítik a repülésüket vezérlő iránytűjüket és óriási, egyre növekvő tömegben feltorlódnak a híd előtt. A rovarokat erősen vonzzák a mesterséges fények, így a tanácstalan állatok a vízfelszínt elhagyva felrepülnek a híd lámpákhoz. Itt a milliónyi kérész örvénylő táncba kezd, melynek végén a halálosan kimerült egyedek az útra leszállva kitojják petecsomójukat és elpusztulnak. Egy-egy ilyen éjszakai rajzást követően milliószámra borítják a védett dunavirágok a híd aszfaltját. A rovarok teljesen értelmetlenül pusztulnak el, mert petéiket nem tudják lerakni a vízbe, így utódgenerációjuk is nagymértékben sérül. A jelentős, akár több milliárd forintos természetvédelmi kár mellett, új veszélyhelyzetek kialakulásával is számolni kell. Az úton eltaposott kérésztetemek csúszóssá teszik az útfelületet, ami veszélyessé teszi a kerékpáros és autós közlekedést egyaránt. A kérésztetemek által felhalmozódó holt szerves anyag pedig közegészségügyi kockázatot is jelent: nemcsak a patkányokat vonzza, de dögszaggal teríti be az egész környéket

A fénysorompó hídpillérekre való felszerelésére április második felében került sor, míg a hídvilágítás korszerűsítése júliusban lesz esedékes. Így az augusztus elejétől várható rajzási időszakban már harcra készen állhat a teljes rendszer, amely a világon elsőként Tahitótfalun kerül kialakításra.

További információ itt.