Izgalmas, pörgős dokumentumfilm a Senki többet, mely soha nem hagyja pihenni a nézőt miközben a kortárs nemzetközi művészvilág nyüzsgő, folyamatosan új impulzusokra éhes közegébe kalauzol.
„Vannak jó páran, akik mindennek tudják az árát, de az értékét semminek sem.” – jegyzi meg a filmben mosolyogva a műgyűjtő Stefan Edlis, aki ezzel rátapint az egyik fontos kérdéskörre, mellyel a film foglalkozik. Mégis mely tényezők határozzák meg egy alkotás értékét? Mennyire van egyensúlyban az érték az árral? Mitől lesz valami jól eladható? Ki számít sikeres művésznek? Mi történik azzal, aki kívül kerül a galériások, aukciósházak rendszerén? A Senki többet (The Price of Everything) a műgyűjtők, műkereskedők világára fókuszál, rajtuk és a kortárs alkotók szemszögén keresztül mutatja be és rántja le a leplet ennek az igencsak szűk réteg számára elérhető művészvilágnak a titkairól. A dokumentumfilm erénye, hogy minden egyes megszólaló szemszöge egy újabb dimenziót nyit a néző előtt. A film szereplőiben mégis van közös, ez a munkájuk iránti szenvedélyük.
A Senki többet keretét a new york-i Sotheby’s Aukciósház egyik árverése és az erre való több hónapos felkészülés adja. Miközben számunkra felfoghatatlan nagyságrendű összegek röpködnek, a Sotheby’s Global Fine Arts vezetője, aki egyben az aukció előkészítését is egészében felügyeli és szervezi, teljes átéléssel beszél munkájáról, az izgalomról, ami végigkíséri a képek összeválogatása és a vevők kerítése közben. Vele tartunk munkája több állomására is. Megszólalnak galériások, kurátorok is, kezd körvonalazódni egy rendszer, melynek teljes működését valószínűleg csak az láthatja át igazán, aki ebben dolgozik.
A film a jelen mellett a múlttal is foglalkozik, folyamatosan ott van összehasonlítási alapként, miből nőtt ki a kortárs műkereskedelem és hogy működik ma. Legyen szó alkotókról, összegekről, vagy éppen az aktuálisan futó trendekből. Például mit jelent, ha egy kortárs művész „branddé” válik, vagy miért tesz rosszat munkásságának, ha „lobby art”-ként állítják ki egy alkotását.
A rendszer kiszolgálói, a vásárlók is színesítik a képet, többek között a már korábban említett Stefan Edlis, akit a világ egyik legjelentősebb gyűjtőjeként tartanak számon. Edlis az 1970-es évek óta vásárol műalkotásokat, melyben partnerére talált feleségében, Gael Neeson-ban. Ami az ő szemszögükben meglepő, hogy milyen könnyeden beszélnek egy-egy darab megszerzéséről. Miközben minden esetben komoly üzletekről van szó és millió dolláros tételekről, ők mintha mégis játékként fognák fel az egészet. Persze szenvedélyesen ragaszkodnak a műtárgyaikhoz, mindegyiknek saját története van. De a nagy egészet nézve ez mégiscsak befektetés, egy gyűjtőnek pedig presztizse van ebben a világban, ezért mindig képbe kell lennie a futó trendekkel.
A film magját mégis a művészek alkotják, akik kölcsönös függésben állnak az őket kiszolgáló,-belőlük meggazdagodó rendszerrel. Felmerül a kérdés, vajon mivel jár jobban az alkotó, ha munkái sok pénzért magángyűjteménybe kerülnek, vagy ha a múzeumban bárki, bármikor megnézheti őket. A filmben olyan alkotók történetébe látunk bele, mint Jeff Koons, Gerhard Richter, George Condo, Margaret Lee, Marilyn Minter, Njideka Akunyili Crosby vagy Larry Poons. Vannak közöttük aktuális „sztárok” mint Jeff Koons és Gerhard Richter, vannak még feltörekvők, például Njideka Akunyili Crosby és azok, akik már nem részei a körforgásnak, ilyen Larry Poons. Az ő és a többi periférián lévő művész története árnyalja a kialakult képet, ám a film alkotói ügyeltek arra, hogy mindenki sztorijában ott bújjon valahol a happy end.
A film nem csak témája miatt izgalmas, az élményhez hozzá járul a remekül felépített dramaturgia, a párhuzamosan futó történetszálak jó tempóban épülnek egymásra, Larry Poons kiállításmegnyitója pedig meghozza a várt katarzisélményt.
A Senki többet Nathaniel Kahn dokumentumfilm rendező munkája, aki korábban olyan filmjeivel vált ismertté, mint a My Architect, melyet Kahn saját apjáról készített a férfi halála után, vagy a Two hands, ami Leon Fleischer zongoraművész életét dolgozza fel. A rövidfilmet jelölték a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó Oscar-díjra.
Aki szívesen böngészne tovább a Senki többet-ről, itt megteheti: http://www.thepriceofeverything.com
A dokumentumfilm a Magyarhangya forgalmazásában kerül majd a magyar mozikba.