Életre kel és gyilkolni akar a Lincoln-szobor Az Esernyő Akadémia második kötetében.
Már ennyit is elegendő mondani ahhoz, hogy egyértelmű legyen: Gerard Way és Gabriel Bá rendhagyó szuperhős-sorozata a második kötetre is megőrizte eszelős fantáziáját, morbid humorát és lelkesedését. Sőt mi több, talán nem túlzás azt állítani, hogy a Dallas című folytatás mindhárom említett területen fokozta az élvezeteket a szintén remek első rész után. Ez nem is meglepő, ha számításba vesszük, hogy Way ezúttal az időutazás ellentmondásos útvesztőjébe vezeti hőseinket. Az Esernyő Akadémia egykori gyerekhőseinek így a vietnami háborúval, pszichopata időügynökökkel, cowboynak öltözött Istennel és a kisfiú-testben ragadt profi gyilkos, Ötös időskori énjével is szembe kell nézniük azért, hogy... nos azért, hogy újra kinyírják Kennedy elnököt.
Nem csalás, nem ámítás, egymás szeszélyeivel és saját lelki nyomorukkal küzdő főszereplőink küldetése ezúttal a Kennedy-gyilkosság szabotálásának megakadályozása. Persze nem azért, mert hazaárulók vagy terroristák lennének, hanem a tér-idő kontinuum linearitásának megőrzése érdekében. Ám ezzel együtt is rendkívül bátor húzás Waytől, hogy a huszadik századi amerikai történelem egyik legbrutálisabb sokkélményéhez nyúl, és gyakorlatilag kiparodizálja azt. Ez olyanfajta merészség, amelyet csak igazán különleges és keményen kritikus mondanivalóval rendelkező írók engednek meg maguknak, épp ezért a Dallas még a híresen polgárpukkasztó Garth Ennis stílusára is emlékeztet helyenként. Az Esernyő Akadémia második kötete bölcsen és vakmerően mutat fityiszt egy tagadásba és szőnyeg alá söprésbe előszeretettel menekülő társadalomnak, és mindazoknak, akik kórosan félnek szembenézni saját maguk és társadalmuk démonjaival.
Az alapötlet is biztosítja, hogy ismét elszabadulhasson az őrület a képregény lapjain. A tomboló Lincoln-szobor mellett vietkong vámpírok és misztikus múmiák is színesítik az eszelősen kreatív összképet, ráadásul Way ebben a kötetben mutatja be a filmsorozat-adaptációból már ismert Hazel és Cha-Cha karaktereit. Az állatfigurás sisakban gyilkolászó páros lényege azonban a Netflix-szériához képest sokkal jobban átjön a képregény lapjain: ők az időutazás káoszában élnek, már ki tudja, mióta, és masszívan meglátszik rajtuk, hogy mindez már saját mentális állapotukat is rendesen kikezdte. Becstelen, könyörületmentes mészárosok, ugyanakkor a maguk perverz módján Az Esernyő Akadémia legszórakoztatóbb karakterei közé sorolhatók.
A patriotizmus dekonstrukciója és az élvezetes időutazós tematika mellett a kötet rajzstílusa is a különlegességek közé sorolható. Már az első részt is részben Gabriel Bá elragadó látásmódja tette emlékezetessé. Ismételten furcsa, de egyedi élmény a társadalomkritikát és a gyakran erőszakos jeleneteket a modern animációs filmek stílusában megfigyelni, különösen azért, mert a Dallas néhol egészen meghökkentő brutalitáshoz folyamodik.
Az Esernyő Akadémia második kötete mindent egybevéve pörgős, kellemes olvasmány. Gerard Way és Gabriel Bá párosa az első kötet zenei és művészi metaforái után az időutazás pazar újraértelmezésével mutatja be az amerikai szociális viszonyokat. Ügyes kis könyv.
