A járványhelyzet és a filmforgalmazás továbbra is harcban állnak – az alábbiakban a legújabb fejleményekről olvashattok.
Nemrég áttekintettük, hogy milyen lehetetlen helyzetbe hozta a koronavírus a filmfesztiválokat és a független filmeket, de az igazi harcot a nagy költségvetésű darabok, a stúdiók és a(z Amerikában) hónapok óta zárva tartó mozik vívják a korlátozó intézkedésekkel – és néha egymással is. Március óta számos premiert halasztottak el, rengeteg forgatás állt le, majd indult újra, a filmek közül amit lehetett, eladtak vagy elvittek különböző online platformokra, az elmúlt hetekben pedig több olyan döntés is született, amely fontos mérföldkőnek bizonyulhat a filmforgalmazás tekintetében, ezekről lesz szó ebben az írásban.
2013-ban egy rövid időre Magyarország is felkerült a filmvilág térképére – igaz, ennek nem volt okunk örülni. A Disney, arra hivatkozva, hogy a Vasember 3. kamerás kalózverziója (állítólag) a magyar mozikból szivárgott ki az internetre, jó ideig azzal büntette hazánkat, hogy a világpremier után csak hetekkel engedte bemutatni itthon a különböző produkcióit. Az ehhez hasonló esetek jól mutatják, hogy akármennyire is fontosak a stúdiók számára az Amerikán kívüli területek, azt csak az elmúlt 1-2 évben kezdték el bevállalni (ironikus módon erre többek között pont a két legutóbbi Bosszúállók a példa), hogy valódi világpremiereket tartsanak. A spoilerfóbiától a bemutatók esemény-jellegének felturbózásáig számos trend mutat arra, hogy ez a jövő, ugyanakkor még így sem ritka, hogy a kínai vagy a japán bemutató akár hónapokkal követi az amerikait. (De attól sem állunk messze, hogy egy magyar újságírónak testüreg-motozással és titoktartási nyilatkozatok aláírásával járjon, hogy egy szerda esti sajtóvetítésen merészeli látni az USA-ban csak pénteken debütáló Marvel-filmet.)
Példátlan tehát az, hogy az Államokban még tomboló járvány miatt a Warner Brothers úgy döntött, hogy Európa (de még például Dél-Korea vagy Japán is) egy héttel korábban láthatja a hazájában egyébként is csak részlegesen bemutatott Tenetet, amelynek debütálását egész nyáron halasztgatták. Mint az elmúlt hónapban mindig, most is tegyük hozzá, hogy "jelen állás szerint", de a lényeg, hogy az adott körülmények hatására az a szabály is felrúgható, hogy minden bemutatódátummal Amerikához kell igazodni.
Ezzel együtt a globális forgalmazás kapott egy jó nagy pofont is, amikor a Disney úgy döntött, hogy a Tenet nagy nyári riválisát, a Mulan élőszereplős változatát a mozik helyett végül saját streamingoldalán teszi elérhetővé – az Egyesült Államokban és Kanadában. (Sok más országban persze nem is tudná, hiszen a Disney+ alig pár tucatnyi helyen érhető el.) Másutt, így például hazánkban is marad a mozibemutató, azonban ennél sokkal érdekesebb, hogy a Mulan a Disney+-on nem a szokásos előfizetéses tartalmak között lesz megtalálható, hanem egy egyszeri 30 dolláros áron vásárolhatják meg az előfizetők is.
A karantén kezdete óta folyamatos elemzés tárgya, hogy a PVoD (premium video-on-demand, lényegében prémium árazásos online videotéka) mennyire lehet riválisa a mozinak, és ennek kapcsán csak annyit láthattunk, hogy az oda menekített produkciók szép számokat hoztak (amelyekből a stúdiók arányaiban jóval több bevételt láttak), de közel sem olyan bombasztikus eredményeket, mint egy-egy mozis kasszasiker. Ráadásul igazi viszonyítási alapunk nem volt, hiszen mozizás híján ez maradt a nézők egyetlen módja a premierfilmek fogyasztására.
Éppen ezért mindenki úgy tartotta, hogy a blockbusterekkel a stúdiók biztosan ki fogják várni a mozik újranyitását - erre cáfolt most rá a Disney, ugyanakkor döntés alapvetően még mindig nem ennek a forgalmazási csatornának az életképességéről tesz tanúbizonyságot. Nézzük csak meg az árazást: a Disney-nél egy mozijegy árából durván 6-7 dollár landolt volna, viszont a saját felületén (ahol minden egyes cent bevételt megtarthat) ennek ötszöröséért árulja - még az előfizetőknek is. Azaz a Disney valószínűleg arra számít, hogy a Mulannak ebben a formában ötödannyi fizető nézője lesz, mint egy mozipremier esetén. De természetesen a végső számot (és mennyi mozijegyet adtak volna el rá a jelenlegi helyzetben), soha nem fogjuk megtudni.
Tegyük hozzá, hogy a Mulan bizonyára sokkal több kölcsönzésre számíthatna, ha nem egy viszonylag friss streamingfelületen, hanem riválisaihoz hasonlóan az iTuneson, Amazonon és társain is árulnák, ahogyan az is jogos észrevétel lehet, hogy a 30 dollár valójában a standard PVoD-árazás egy ilyen kaliberű film számára. És ez egyáltalán nem egetverő összeg, ha abból indulunk ki, hogy egy négyfős (amerikai) család így tulajdonképpen még olcsóbban is jut hozzá a produkcióhoz, mint a moziban. (Az USA-ban lassan a 15 dollárt is eléri egy mozijegy ára.) Mindenesetre azt gondolom, a PVoD hiába nyert újabb csatát, igazi fenyegetést akkor fog a mozira jelenteni, ha már árban is fel tudja, de leginkább fel meri venni a versenyt - és persze amikor nem hónapok óta zárva tartott és a csőd szélén táncoló mozik lesznek a versenytársak.
Ami egyből felveti a kérdést: mennyire vannak bajban a mozik egy 1-től 90-ig tartó skálán? Erre a kérdésre pontosan tudjuk a választ: 73. A mozik ugyanis eddig azt követelték meg, hogy az ott játszott filmek 90 napig semmilyen más módon (DVD, Blu-Ray, streaming, VoD) ne legyenek elérhetők, ami persze számos konfliktust eredményezett. A Netflix-filmeket ezért nem láthattuk a legtöbb helyen nagyvásznon, hiszen a streamingplatform (egy-két frissebb kivétellel) ragaszkodott ahhoz, hogy ugyanakkor legyen a premier a saját felületén, mint a mozikban. De már a nagyobb stúdiók is évek óta agyaltak azon, hogy hogyan lehetne lefaragni ebből a három hónapból, vagy éppen a mozival egyszerre online is árulni a filmeket.
Tavasszal alaposan ki is verte a biztosítékot, hogy a Universal nem várta meg a mozik újranyitását, hanem a Trollok a világ körül című animációs darabot inkább PVoD-n kezdte árulni – az AMC-mozilánc erre azzal kezdett fenyegetőzni, hogy mostantól bojkottálni fogja a stúdió produkcióit. És hogy miért pont 73? Mert ennyivel csökkent az exkluzivitás időszaka, az eddig halálos ellenségnek számító felek most arra jutottak, hogy az AMC most már beéri azzal is, ha 90 helyett csak 17 nap után távoznak a Universal filmjei a különböző kölcsönző- és streamingfelületekre.
Ez rendkívül szélsőségesen hangzik, de valójában a 90 nap már így is irreálisan hosszú idő volt. A Bosszúállók: Végjáték például 17 nap alatt végső bevételének 85%-át, 30 nap alatt 92%-át érte el, ami ugyan kiugró eredmény, de 2019 többi legjövedelmezőbb produkciója sem hozott sokkal rosszabb számokat. Azaz egy blockbuster esetében lényegében eddig is 2-3 hét volt az az időszak, amikor bevételeinek túlnyomó részét megkereste. Ez nem véletlen, hiszen a stúdiók az első hétvégék eredményeiből magasabb arányban részesednek, ennek megfelelően arra is mennek rá, hogy minél inkább a bemutató környékén tekintsék meg alkotásaikat.
Ez persze rossz hír a mozik számára, akik a 17 nap leteltével egyre többet tarthattak volna meg a jegybevételekből, és persze rossz hír azon filmek számára is, amelyek a bombasztikus debütálás helyett inkább a szájhagyományra hagyatkoztak
A fentiek tehát nem feltétlenül földindulásszerű változások, de jól jelzik, hogy milyen irányba fog haladni a filmforgalmazás, ha a jelenlegi helyzet valamilyen formában fennmarad. Hiszen egyelőre még az sem biztos, hogy a már Európában is fel-fellángoló járvány nem söpri el a Tenet legújabb bemutatóját is...
