Első királyunk inspirálta a lovagos-sárkányos történetek egyik ősét.
Szent István és Gizella annyira meghatározó alakjai voltak koruknak, hogy még 200 év múltán is élénken éltek a krónikások emlékeztében, olyannyira, hogy amikor a Nibelung-éneket – amelyek több változata is létezik és amely tulajdonképpen egy Izlandtól a Duna-kanyarig ívelő fantasztikus regény – papírra vetette az ismeretlen passaui szerző, akkor az egyik főszereplőt, Attilát, a hunok királyát nem másról, mint Szent Istvánról mintázta. A Nibelung-ének Attilája ugyanis egy européer, megegyezésre törekvő, a kereszténységgel kacérkodó megfontolt uralkodó, feleségén, Krimhildén, pedig átsejlik Passaui Gizella, azaz Gizella királyné alakja.
Na de miről is van szó voltaképpen?
A Nibelung-ének tartalmát pont olyan nehéz pár sorban leírni, mint az általa inspirált fantasyk történetét, legyen az a Trónok harca, a Gyűrűk ura, vagy bármelyik sárkányos-varázslós-lovagos sztori. A lényeg, hogy van Siegfried, a hatalmas erejű hős, aki sárkányvérben fürdik, hogy sebezhetetlen legyen, aztán van láthatatlanná tévő sipka és persze kincs, két királynő, aki halálosan összevész, gyilkosság, ármány és Attila, a hunok királya, aki a sztori egyetlen túlélője.
A történetnek ráadásul az a pikantériája, hogy a Nibelung-ének lejegyzésének idején, midőn a passaui ismeretlen (az is rejtély, hogy miért ismeretlen, hisz ebben a korban már javában szignózták műveiket a szerzők) regényt formált a legendákból, elképesztő hírek érkeztek Esztergom felől: azt rebesgették, hogy a magyar főurak összefogtak, és meggyilkolták II. András király feleségét.
A történelmi tény, amely Katona Józsefet is megihlette, nem hagyta hidegen a névtelen krónikást sem, ez, és még nagyon sok izgalmas részlet derül ki a fordítóval, Márton Lászlóval készült beszélgetésünkből:
