Nézegessünk vadidegen, pucér embereket szürreális, disztópikus vagy elfuseráltan utópikus, mégis nagyon is létező helyszíneken!
2020. igen érdekes évként vonul majd be a történelemkönyvekbe, illetve biztos, hogy még nagyon sokáig fogjuk emlegetni a Nagy Kollektív Dehiányzol évét - de azért történnek jó dolgok is.
Ugyan sok művészeti projekt megszenvedte a nyilvánosság és a közönség hiányát, a kreatív energiák azért a közösségi távolságtartás ellenére is működnek, illetve az internetnek hála igazi személyes kontaktus nélkül is kivehetjük a részünket valami nagyobból, valami eredetiből és valami közösségiből.
Példának okáért számtalan módon támogathatjuk az alkotókat abbéli törekvéseikben, hogy megakadt projektjeiket végre tető alá hozzák. Tavaly nyáron már írtunk egy cseh fotós, Martin Gabriel Pavel nagyszabású fotósorozatáról, amely során négy városban négyszáz portrét készített helyi lakosokról, akik (lehetőleg) nyilvános, illetve valamilyen szempontból (legyen az kulturális, történelmi vagy építészeti) érdekes helyszínen álltak a fotós kamerája elé. Annyi plusz csavarral, hogy mindezt meztelenül tették.
A fotósorozat a Portrait Daily sorban a harmadik ilyen projektje, amely az eddigi legnagyobb, leghosszabb és talán a legizgalmasabb vállalkozása volt.
A vírus ellenére sikerült befejeznie a sorozatot, és Budapest mellett Brnoban, Bratislavában és Bécsben is elkészült mind a száz portré, mint a volt Osztrák-Magyar Monarchia "vizuális életkalauza", amely sokszínűen, sokszor nyersen, sokszor meghitt hangulatban vagy igencsak szokatlan látásmóddal mutatja be a történelmi helyek építészetének és lakosainak sokszínűségét.
A sorozatban eleve izgalmas az a tény, hogy sok száz év közös történelme után hol tartanak és hogyan változnak a különböző városok, illetve igen lebilincselő azt nézni, hogyan bukkannak fel, ismétlődnek vagy mutálódnak a közös elemek, hangulatok es apró részletek, amik mintegy keretbe foglalják a helyszínek sajátos ízét és különlegességét.
A fotós szerint a nagyvárosokban egyre kevesebb olyan helyszín van, ahol valóban önmagunk lehetünk, így a képek folyama egyúttal egy olyan vizuális narratívát is kínál, ahogy ezeken a helyeken élő egyének, karakterek és közösségek szembeszállnak a növekvő unalommal, egysíkúsággal és sterilitással. Hiszen Pavel nem válogatott a modellek között - a projektre bárkit jelentkezhetett, aki betöltötte a tizennyolcadik életévét, és kellően elszánt volt ahhoz, hogy a lehető legpőrébb módon mutatkozzon meg a kamerája előtt.
A kötetben szereplő helyszínek között találunk brnói vegán konyhával kombinált bicikliműhelyt, amit ma már újonnan épült irodaházak vesznek körbe, vagy olyan budapesti művészeti stúdiót, amely már új helyre kényszerült költözni - vagy épp olyan bécsi környéket, amely inkább hajaz egy japán kertvárosra, ahol a lakók a saját kedvük szerint dekorálják a házakat, így csempészve egy csipet humort a sablonos városrészekbe.
A kis (no jó, igencsak vaskos) kelet-európai tabló képanyaga 2018 és 2020 között készült el, és nem egy olyan helyszín szerepel benne, ami már nem, vagy hamarosan nem fog a dokumentált állapotában létezni, így az emberi testekhez hasonlóan organikusan és gyorsan változó urbánus szövet pillanatfotójaként is felfoghatjuk a képeket.
A könyv megvalósulását bárki támogathatja, aki szeretne vadidegen és pucér embereket nézegetni szürreális, disztópikus vagy elfuseráltan utópikus, mégis nagyon is létező helyszíneken - mert ki tudja, mikor bukkan fel egy ismerős arc vagy helyszín. A cél, hogy a kötet közösségi finanszírozás segítségével nyerje el végső formáját, különösen izgalmas jelentésréteget kap egy olyan időszakban, amikor a vírus miatt szerencsés minél távolabb lennünk egymástól. Nézni azért még szabad, nemde?
A kötet létrejöttét támogatók hozzájuthatnak magához a meggyőző tulajdonságokkal rendelkező (500 oldal, 381 kép, 30x40 cm, keményborítás, választható színű borító) könyvhöz, illetve összegtől függően egyéb printekhez is.
A projekt támogatási lehetőségeiről, illetve a további képi anyagokról az alábbi linkeken lehet tájékozódni:
