A Smaragzöld tanulmány Neil Gaiman méltóságteljes főhajtása Sherlock Holmes és a Cthulhu-mítosz előtt.
Korunk gigantikus fantasyóriása, Neil Gaiman már túl volt legkiemelkedőbb karrierdefiniáló művein, a Sandman-képregénysorozaton és az Amerikai istenek című regényen, amikor 2003-ban egy Arthur Conan Doyle és H.P. Lovecraft munkái előtt tisztelgő kötethez megírta Smaragzöld tanulmány című novelláját, amelyet később Rafael Albuquerque öntött képregényes formába. 2020-ban a kiadvány a magyar olvasók polcain is díszeleghet nagyszerű luxuskiadásban. A történet lapjain a 19. századi Angliába látogatunk, ahol egy Afganisztánból súlyos testi és lelki sérülésekkel hazatérő mesterlövész egy titokzatos, de zseniális bűnügyi tanácsadó mellé szegődik annak Baker Street-i otthonába. A különc páros egyik napról a másikra titokzatos gyilkossági rejtély közepén találja magát. Az áldozat nem az emberi világ szülötte, a csavaros nyomozás válaszai pedig izgalommal tölthetik el a detektív beállítottságú és a spirituális gondolkodású szemlélőket egyaránt.
Egy Neil Gaimannel készült interjú elolvasása, bármelyik művének fejtegetése, az Agymenőkben produkált, pusztítóan vicces vendégszereplése, sőt, még akár egy őt ábrázoló fotó megtekintése is elegendő ahhoz, hogy leszűrhessük a szerző egyik legnagyobb értékét: az alázatot. Gaiman azontúl, hogy egyedülálló fantáziával és műveltséggel rendelkezik, minden művészi és emberi mozzanatával sugallja, hogy mennyire tiszteli ihletforrásait. A Smaragzöld tanulmány már csak ezen attitűd miatt is fenséges alkotás, hiszen egy Gaiman saját bevallása szerint is fan fictionről, egy rajongói történetről van szó, amellyel felidézi Sherlock Holmes és a lovecrafti Cthulhu-mítosz jellegzetes elemeit. Megindító és elismerésre méltó, amikor egy ekkora alkotó is mer rajongani, hogy nárcizmus helyett a tiszteletet választja, és a nagyképűséget félretéve nem megtagadja, hanem magához öleli hőseit és példaképeit, létrehozva valamit, ami újdonságokkal ugyan nem szolgál, de mégsem láttunk még hozzá foghatót. Ugyanis Gaiman nem csak ahhoz ért, hogy pazar új ötleteket vessen papírra, hiszen már létező mitológiák újragondolásában is jeleskedik (gondoljunk csak a Sandmanre vagy a néhány éves megjelent Északi mitológiára). A Smaragzöld tanulmányban is ilyen módon brillírozik Doyle és Lovecraft esszenciáját vegyítve úgy, hogy ha a kötet kevert ital lenne, bármelyik koktél helyett ezt fogyasztanánk.
A cselekmény Sherlock Holmes, vagy inkább egy holmesi imposztor karakterének köszönhetően furfangos és csibész, számos kis részletből intelligens detektívsztorit kovácsol, megidézve az érzést, amit minden jó krimitől várunk: hogy ezeket a részleteket mi eddig hogyan nem vettük észre! Így kapunk a fejünkhöz, mint a rejtélyes főhőshöz segítségért folyamodó, izzadó és kövér nyomozó, majd felvonjuk a szemöldökünket, amikor zöld színű vér fröccsen a falra, a királyi család tagjai pedig csápokat növesztenek. A Smaragzöld tanulmány olyan lehelet finoman keveri a természetfelettit a krimi-fősodorba, mint amikor a rántottába már csak egyetlen csipetnyi só kell a tökéletességhez. A Sherlock Holmes-i keretet végül Gaiman nagyon szerény, de annál elgondolkodtatóbb fordulattal teszi igazán sajátossá, egy olyanfajta nyitott befejezéssel, amely valójában egyáltalán nem kíván folytatást.
Rafael Albuquerque legalább akkora tisztelettel adaptálta képregényre Neil Gaiman novelláját, mint amilyennel a történet szerzője viszonyult Doyle-hoz és Lovecrafthoz. Festményszerű rajzai precízek és enyhén meseszerűek, a bűnügyi történetből adódó erőszak pedig gyönyörűen, önkényességtől mentesen, a világban uralkodó bestialitás fölött érzett szomorú sóhajként jelenik meg a szép paneleken. A Smaragzöld tanulmány megkapó, szemet gyönyörködtető és a lehető legőszintébben elegáns képregény.
Igen, ez rá a legjobb szó. Mind Neil Gaiman történetében, mind pedig Albuquerque adaptációjában ez a mű úriemberi, akár a szerzők, akik előtt fejet hajt parádés ívet bejáró cselekményével és poszterre kívánkozó képeivel. Smaragzöld színében nemessége jelenik meg, amelyben hálával osztozhatunk.
