Több mint egy éven át forgott a kamera Jane Goodall, a csimpánzok megmentője intézetében, mélyen Kongó szívében. Az árva csimpánzok legnagyobb afrikai menedékhelyén lépésről lépésre végigkövették, hogyan készítik fel ezeket az állatokat arra, hogy visszatérjenek természetes közegükbe.
„Úgy tűnhet, hogy amit az egyén tesz, az nem sok, de ha egymillió ember tesz valamit minden egyes nap, az összeadódik" – nyilatkozta a világszinten elismert etológus, Jane Goodall.
A csimpánzok a bolygó bármely teremtményénél jobban hasonlítanak az emberre. Veszélyeztetettek élőhelyük elvesztése, az orvvadászat és az illegális állatkereskedelem miatt.
Dr. Jane Goodall több évtizede harcol az állatok megmentéséért, Kongóban található intézményében 140-nél is több árva csimpánz nevelkedik, és a világ minden részéről jött gondozók arra készítik fel őket, hogy ismét a saját otthonukban éljenek.
„Az édenkertet szeretnénk nyújtani neki" – fogalmazott dr. Rebecca Atencia intézetigazgató.
Jane Goodall nemrég hazánkba is ellátogatott, és teltházas előadások keretében mutatott rá arra, hogy minden apró cselekedet számít, amivel kicsivel jobbá tehetjük a világot.
Az 1934-ben, Londonban született Jane Goodall mindössze kétéves volt, amikor kapott egy élethű játékcsimpánzt, amiről sokan úgy vélték, hogy meg fogja rémíteni őt, ehelyett elválaszthatatlan társak lettek (a mai napig őrzi).
Etológusként a majmok egyéni és szociális viselkedését tanulmányozta, kutatásai pedig alapjaiban változtatták meg azt, amit a csimpánzokról gondolunk. Ő fedezte fel, hogy az állatok eszközöket használnak, ezt pedig korábban kizárólag az emberekről feltételezték.
Érett kora ellenére évente nagyjából 300 napot utazik, hogy környezeti válságokról, a fegyverkezés csökkentéséről, az AIDS megállításáról vagy a nyomor megszüntetéséről tartson előadásokat. Munkásságáért többek között az ENSZ békenagyköveti, a Francia Becsületrendet vagy az ázsiai Nobel-díjnak tartott Tang-díjat is elnyerte.
És hogyan integrálják természetes közegükbe az állatokat?
A Jane Goodall, a csimpánzok megmentője című dokumentumsorozat egyik legérdekesebb része, amikor erdei kirándulások keretében túlélési tevékenységekre oktatják őket: hogyan törjenek diót kővel, hogyan keressenek élelmet stb.
A szabadságig számos „vizsgán" kell átmenniük – ilyen a menedéképítés, az élelemkeresés vagy a csapatmunka. Idegen csimpánzok hívásának lejátszásával a reakciókat, illetve az egymás közti kommunikációt is tesztelik.
Az emberekhez hasonlóan a csimpánzok is eltérő karakterrel rendelkeznek, és előbb-utóbb kiemelkedik közülük egy domináns vezető, aki majd a vadonban is irányítja a többieket.
Először az intézményhez tartozó zárt erdőben engedik szabadon az állatokat, közben mozgásérzékelő kamerákkal folyamatosan monitorozzák őket, és ha „levizsgáznak", akkor jöhet a teljes szabadság.
Egy csimpánz akár 10-14 évig is az intézet növendéke lehet, és csak akkor térhet vissza a vadonba, ha valóban alkalmas erre, de – ahogy Jane Goodall fogalmazott – a program azon kevés lehetőségek egyike, amivel növelni lehet az oly régóta fogyatkozó populációt.
