Már bocsánat, de valahogy nem igazán tudom élvezni nagy népnemzeti ünnepeinket. Minden évben ugyanazt hallgatom – logikus, hiszen egy-egy konkrét eseményre emlékezünk -, és már rég nem találok semmi magasztos dolgot magamban és a történetmesélésben egy-egy március 15-én. És Piedone pofonjai sem hatnak már rám úgy, mint gyerekkoromban. Pedig a zertéel minden évben próbálkozik.
