Veszélyben vagyunk. Recsegnek a demokratikus színpad eresztékei, a jogállamiság kulisszái, a taláros testület alaptörvényt védő bástyái. A helyzet kritikus, ezen már Emil bácsi szavai sem segíthetnének, de erről majd később. Most inkább arról, hogy az MTV túró rudi automatáinak kifosztására irányuló népi kezdeményezés után 4 évvel itt lenne az ideje a küzdősportokban jártas harcosok tüntetésének az őket méltatlanul alul szpíkelő, úgynevezett szakkommentátorok ellen. Hangsúlyosan nem könyök-térd technikákra, pusztán békés, figyelemfelkeltő demonstrációra és hangsúlyosan csak a magyar szakkommentátorokra gondolok.
A mainstream magyar média sport-hozzáállását összességében sem értem, részleteiben még kevésbé. A sport jó, a sport hasznos, a sport követhető példát ad, a sport: élet, erő, egészség. A sport fontosságát hangsúlyozta bemutatkozó beszédében Schmitt Pál köztársasági elnök az ENSZ közgyűlésen, New Yorkban, sőt belevenné az Alkotmányba is. Erről nem kellene népszavazást tartani és normakontrollt sem kérni, így van és kész. Ehhez képest például sikerült a világban 200 millió nézőt képernyő elé ültető ősz eleji, budapesti Triatlon Világbajnokságról 0’40-ben beszámolni a Telesportban, máshol a versenyről se kép, se hang. Lassan mondom, hogy a hídhoz érve átmenjünk rajta: úszás, bringa, futás. Nagyon sokan csinálják, nagyon sokan kíváncsiak rá, nagyon sokan néznék is. Ezzel ellentétben viszont sikerül szinte minden érdektelen, nevetséges, röhejes, nyomorék magyar focit állandóan a köztévében promotálni. A csúcs ebben is a Duna TV, ott is a szombat este(!) követhető, nyilván csak általunk alulértékelt Vasas-Zalaegerszeg meccs.
Most is leegyszerűsítünk, persze hogy, mert azt még a legvadabb elfogultsággal is el kell ismerni, hogy az MTV-n, DUNA TV-n legalább van rendszeres sportműsor, sőt az RTL Forma 1-es beszámolói is átkerültek egy régóta várt fejcserés támadással a nézhető, vagy inkább hallgatható kategóriába. És akkor a nagyon ütősen promózott, csak nagyon hektikusan betervezett TV2-es BL-meccsekről nem is szóltunk, de ez már sok lesz a jóból.
Szóval akad sportközvetítés országosan és kábelesen is, sportcsatornából, ahogy gyerek chanel-ből is úgyszólván Dunát lehet rekeszteni. Van Sport1, Sport2, Sport Klub, ezeken viszont – legalábbis amikor én odakattintok estefelé – szinte mindig a múlt homályába vesző focimeccsek – ritkábban kosár, kézi - mennek hatalmas ÉLŐ felirattal. Pedig még jó meccsek is lehetnek, de, hogy nem valós időben, értsd a jelen pillanatban futnak a labda után a játékosok, az tuti. Nyilván élő kép, mert az adott pillanatban sugározza a csatorna, de ez ugye nem egészen ugyanaz, mint amit a felirat sugall. Szóval a magyar foci tematikára úgy hiszem a kereslet-kínálat makro- és mikroökonómiai összefüggései és a magyar néplélektan boncolgatása választ ad.
Amire nem, azt sem kell sokkal messzebb keresni a távkapcsolón. Aki ugyanis a nagyon-nagyon up to date-et, esetleg a világraszólót keresi, annak ott van a Jurószport, ráadásul az is magyarul. Méghozzá a szűk alámondó helyiségekben senyvedő, előre megkapott script-ből, halvány lámpafénynél dolgozó méltatlanul mellőzött szakemberekkel. Belőlük is ott vannak a legnagyobbak, a küzdősportokat az 1985-ös akció VHS-eknél is szürkébben, fahangon alámondó profik.
Mivel nem személyeskedünk, és Emil bácsiról már amúgy is volt egy beharangozó, álljon itt név nélkül egy részlet egyik
kedvencünk krédójából: „A kínai naptár szerint a Tigris évében születtem és már egészen kis gyermekkoromban érdekeltek a keleti küzdősportok és gyógymódok… A 102 fővel induló klub gyermekhada itta Emil bácsi szavait. A judót nagyon megszerettem, de elmémet nyitva hagytam más stílusok megismerésére is. ... Több harcművészeti stílust gyakoroltam, hosszabb-rövidebb ideig. (Kung-fu, Wing Tsun kung-fu, Ju Jutsu, Nihon Tai Jitsu, Kick Boksz, Muay Thai.)…”
Nos, ez a jóember és a társa 2002 óta közvetíti a Harcosok Klubja (Fight Club) magazint, tavaly óta pedig a Total KO-t is a Eurosport-on. A baj csak az, ahogy más tévéműsoroknál nyilván ez mások baja, hogy engem érdekelnek a küzdősportok. Űztem is egy darabig ezt-azt, szóval még sejtem is, hogy a térdrúgás nem azért térdrúgás, mert térden találja az ellenfelet, sokkal inkább azért mert térddel rúgják, de ne legyünk telhetetlenek. A gond inkább az, hogy amikor két elképesztő jól képzett, talán még a laikusok számára is hihetetlenül kemény férfiember beveti magát a ringbe és olyan harcot vív, amibe egy átlagember az első percben belehalna, nos, akkor ezek a szakkommentátorok olyanokat mondanak, hogy nem tudják, mire lesz elég, amit addig mutatott az egyik vagy a másik versenyző. Meg olyat is, hogy valószínűleg az edzésmunkával lehet a baj, amikor valakit kiütnek, ami ugye ebben a műfajban a legjobbakkal is megesik. Azért néha felhomályosítanak minket, nézőket, hogy az a rúgás, amit az imént láttunk nem tűnt ugyan nagynak, de higgyük el, tud fájni. Bizony, mert iszonyú nagynak is tűnt. Viszont amit perces kihagyásokkal, a ködös őszi pusztánál is fakóbban alámondanak az nagyon kicsinek, vagyis gyengének tűnik.
Mindez persze teljességgel elhamarkodott, megalapozatlan vélekedés. Nem veszi figyelembe, hogy a szakkommentátor is ember. Ez esetben viszont irigységről legalább szó sem lehet, ugyanis soha nem akartunk, nem is akarunk szakkommentálni küzdősport műsorokat. Csak rögzítettünk egy újabb tényt, mely szerint a Total KO magyar közvetítése olyan, mint a címe. Úgy tűnik – mert nagyon régóta csinálja Emil bácsi tanítványa és a társa - ők megtehetik, hogy figyelmen kívül hagyják az összes lényeges és érdekes szempontot. Így viszont nekünk elég csak őket figyelmen kívül hagyni.
