Joseph Haydn és a zseniális zeneszerző tehetségének kibontakozását lehetővé tevő Esterházy Miklós herceg személyiségét megörökítő köztéri szobor terveire kilenc pályamunka érkezett be.

Binder Károly zeneszerző és zongoraművész és Varga Gábor jazz-zenész, zongorista szerzeményeit énekli most megjelent lemezén Keresztes Ildikó. A Holnaptól más lesz az énekesnő és színésznő harmadik CD-je. Összesen tíz dal hallható rajta.

A folyamat célja, hogy az asztrológiát gyakorlók, azzal ismerkedők, azt tanulók, illetve praktizáló asztrológusok mélyítsék tapasztalati tudásukat, s azt intuitív megismerésen alapuló és saját élményű tudássá is bővítsék.

A japán jazzdobos június 27-én, 84 évesen vesztette életét, miután Tokióban elütötte egy autó. A mester a modern taiko stílus alapító atyja volt, fél évszázad alatt az egész világgal megismertette muzsikáját.

Szürreális felütéssel és mondhatni teljes érdektelenség mellett tegnap kezdetét vette a Reneszánsz Év keretében a fél évesre tervezett Rennaissance Me! névre keresztelt koncertsorozat. Az újjászületés jegyében a koncerteken újszerű zenekarokkal és kevert zenei stílusokkal találkozhatunk, remélhetőleg az indító rendezvénynél jobb szervezés mellett.

A római korból származó Mithrász-szentély maradványait tárták fel a Savaria Múzeum régészei Szombathelyen egy belvárosi építkezés helyszínén. Mithrász a római császárkor egyik legnagyobb istene, a köré szerveződött misztériumvallás központi alakja volt.

Szakcsi Lakatos Béla Shakespeare népszerű tündérmeséjéből írta meg az első worldmusicalt, ami a zenész találmánya. A különleges produkció a Szegedi Szabadtéri Játékokra készült. Rendezője és művészeti vezetője Kerényi Miklós Gábor, a szöveget Müller Péter Sziámi írta.

Ismét megszállják a boszorkányok Szegedet. Tavaly hagyományteremtő szándékkal hívták életre a programot, amelyben idén már a jóslatok és a mágia mellett a boszorkányság történelme is szót kap. A július 9-én kezdődő ötnapos programsorozat alatt, a szegedi Árpád téren mindenki megismerkedhet a boszorkányhagyományokkal, a használt eszközökkel és legnevesebb képviselőikkel is.

Argentínából előkerültek Fritz Lang (1890-1976) német-osztrák filmrendező remekművének, az 1927-ben elkészült Metropolis című némafilmnek az idők során eltűnt, hiányzó jelenetei - jelentette be csütörtökön a legendás film szerzői jogait birtokló, Wiesbaden székhellyel működő Friedrich Wilhelm Murnau alapítvány.

A legendás Micimackó és a hírhedt Sztanyiszlavszkij színházjobbító találkozása a Józsefvárosban. Sopronban. Torokszorító casting LIBIOMFI. A Lő-vértől az igaziig. De győzködjön téged a Halál! PONT

Láttunk már patkányt főzni, zsiráfot görkorcsolyázni, mókusokat akciózni, most pedig egy kedves, tesze-tosza dagi kis panda harcolja le a mozikban a gonosz hóleopárdot.

Különös látványt nyújtott fekete köpönyegben állva az Astoriánál, ócska esernyője, mely egyben sétabot is volt, mindig a kezében pihent, és nyájas mosollyal dörmögte maga elé:

– Ide tessék, ide jöjjön, pillantson a dobozba, feneketlen mélység, a Halált láthatja odabent... – és ilyenkor gúnyos, csaknem sátáni vigyorrá rendeződtek ráncai. Mellette két kisfiú nyomogatta szorgalmasan egy számítógépes játék gombjait, az újságos előtt rövid sor, egy standnál pedig bioritmust készítettek számítógéppel, mindössze ezer forint ellenében.

Napok óta járok errefelé, és csodálkozva állapítom meg, hogy az a feketeruhás alak senkit nem érdekel, igaz, ő sem törődik a többiekkel, nagynéha gúnyosan végignéz rajtuk, aztán tovább mormolja azt a bizonyos mondatot.

„Feneketlen mélység... Megpillanthatja a Halált...” – ez járt eszembe még éjszaka is. Tudtam, hogy csakis valami ócska trükk lehet, mégsem szabadulhattam a gondolattól, másrészt annál biztosan nem nagyobb átvágás, mint azok a bizonyos bioritmusok. Egyszerre csábított hát a kívánság, és riasztott annak az embernek a tekintete – aztán egy reggel úgy döntöttem, megszólítom. És hogy belenézek-e abba a dobozba, azt majd eldöntöm ott és akkor.

Átvergődtem a bioritmusra várók között, és megálltam a feketeruhásnál. Az meg rám nézett azzal a förtelmes vigyorával: – Ide tessék, ide jöjjön, pillantson a dobozba, feneketlen mélység, a Halált láthatja odabent... – és felcsillant a szeme. – Jöjjön csak közelebb, fiatalember, nem harapom le a fejét, tessék, a doboz belseje Önre vár!

– Mondja csak, mibe kerül ez a bolondság? – kérdeztem tétovázva.

– Ugyan, jóember, hová gondol? A Halált akarja látni, és még fizetne is érte? Jöjjön, nézzen, lásson, zuhanjon, ameddig lehet, nem kerül egyetlen fillérjébe sem!

– Ne haragudjon, de olyan különös ez az egész... Van benne valami, hogy is mondjam, persze tudom, hogy szemfényvesztés ez is...

– Csodálkozik? – vágott közbe kajánul – A Halál már csak ilyen. Nem is értjük, tudomásul sem akarjuk venni, pedig mindig itt ólálkodik mindenki körül... De egyszer mégiscsak engednünk kell a csábításnak... Különben igaza van: szemfényvesztés. Mondom: szem-fény-vesztés...

– Egyáltalán belenézett már valaki ebbe a micsodába? – kérdeztem óvatosan.

– Ugyan – nevetett az idegen –, hiszen láthatta: az emberek észre sem vesznek, legfeljebb néhány kisgyerek, megijednek, és bömbölni kezdenek, aztán kapnak a sarkon egy csokifagyit, és elfelejtik az egészet hosszú évekre, évtizedekre...

– Ezt úgy érti, hogy... hogy Önt az emberek nem látják... Hogy Ön... – és végigfutott a hideg a hátamon.

– Hát igen... valahogy így van. De maga igazán megérdemli, kukkantson bele az én kis dobozkámba, jöjjön vissza, fiatalember, hová rohan, nem látja, az autóbusz, már nem tud lefékezni, mit csinál? Látja, most már késő, legalább belenézhetett volna a dobozba, mielőtt...