Kultúrpart


Műalkotások máglyán

Műalkotások máglyán

2012. 01. 28. | Ugron Réka

Angliában a Művészeti Tanács (Arts Council) 3000 fonttal támogatta azt a rendezvényt, amely lehetőséget adott a művészeknek munkáik elégetésére.

tovább
Megjelent a magyar Story

Megjelent a magyar Story

2012. 01. 28. | Ugron Réka

Jó hír leendő és beérett forgatókönyvíróknak egyaránt: elérhető a hollywoodi forgatókönyvírás egyik bibliája, az 1997 óta számtalan változatlan újranyomást megért Story! A Filmtett kiadásában megjelent könyv teljes címe Story – A forgatókönyv anyaga, szerkezete, stílusa és alapelvei.

tovább
Saját színház: Parasztopera Marosvásárhelyen

Saját színház: Parasztopera Marosvásárhelyen

2012. 01. 26. | Kultúrpart

Vannak olyan kulturális tartalmak, amelyekkel – bármennyire is szeretnénk – nem tudunk mit kezdeni. Olyan műfajok, stílusok, témák, amelyek kéznél vannak, jelen vannak, a jobb érzésű kultúra fogyasztó még erőfeszítéseket is tesz, hogy legalább saját fogyasztásra megmentsen néhány morzsát, néhány értékesebb falatot.

tovább
Az 50 éves Omega Sepsiszentgyörgyön

Az 50 éves Omega Sepsiszentgyörgyön

2012. 01. 26. | Kultúrpart

Az 50 éves legendás Omega együttes 2012-es turnéjának első állomása Sepsiszentgyörgyön lesz, a 21. Szent György Napok keretében. Az együttes világszínvonalú koncertjével zárul majd az idei programsorozat, amely ezúttal sem lesz szegényesebb, mint a jubileumi kiadás – ígérték a szervezők.

tovább
Bábmúzeum  a Terézia bástyában

Bábmúzeum a Terézia bástyában

2012. 01. 26. | Kultúrpart

A felújított Terézia bástyában szerdán megnyílt a város első bábmúzeuma, ahol a Merlin bábszínház régi és új bábjaival, díszleteivel ismerkedhetnek meg közelebbről az érdeklődők.

tovább
Farsangi, hagyományok, mulatságok Erdélyben

Farsangi, hagyományok, mulatságok Erdélyben

2012. 01. 26. | Kultúrpart

Fonójátékok
Az utcafonókban, ahol egy-egy utca asszonyai estéről estére együtt fontak, beszélgettek, mindenki jól ismerte egymást.
Ha valaki farsang idején távolmaradt a társaságtól, a többiek utána mentek, és úgy ahogy otthon találták - ha éppen munka közben is - lepedőt dobtak rá, összekötötték, szánkóra ültették, majd dob, csengő, rézmozsár fülsiketítő zaja, az asszonyok rikoltozása közepette vitték a fonóba.

Farsang idején nem hiányozhatott senki, mert akkor a játék már nem volt teljes értékű. A lányfonók különösen zajosok voltak, mert oda a legények is eljártak, és a tréfás játékok hajnalig tartó mulatozással végződtek. Ha egy leány leejtette az orsóját valamelyik legény gyorsan felkapta azt és csak csók ellenében adta vissza. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig a farsang végéig tartottak. Az utolsó fonóházi összejövetel a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.


A hamarabb összeült leányok szerelmi jósló cselekményeivel kezdődött a fonó majd ügyességi játékokkal folytatódott, melyeket a legények szeme előtt nem játszottak volna. A legények megérkezése és bizonyos idejű munka után kezdődött az ő virtuskodó, egymást beugrató játékuk, majd következett az este csúcspontja, amikor közösen játszottak, s ebből legtöbbször nem hiányzott a párválasztó játék. A menyecskék, asszonyok fonóját a munka töltötte ki, de ezekben is sor került énekre, táncra, asszonyi mulatságra.

Maszkos alakoskodások

A fonójátékoknál még szorosabban kapcsolódik a farsanghoz a maszkos alakoskodás. Ez a tipikus farsangi színjátszás. Ennek a Marosszéken többféle népi megnevezése van; nyugati-mezõségi részén fársángolás, a keleti-székelyes részében maszkurázás, valamint ezek alakváltozatai (farsangolás, muszkurázás, maszkázás). A marosszéki Küküllõmente alsó vidékén (Gyulakuta és környéke) elterjedt a batykózás, a Vécke patak mentén pedig a bakuszozás megnevezés. Mind a maszkurák, mind a fársángok lehetnek szépek és csúfok, általános a szép fársáng, csúf fársáng megkülönböztetés a farsangoló vidékeken. Szépek a szépen, különösen díszesen öltözöttek és akik szépen viselkednek; csúfok az ijesztõ, félelmet keltõ figurák és a rongyos, szedett-vedett ruhába öltözöttek. A játék típusát is meghatározta az, hogy valakik szép fársángnak öltöztek-e vagy ijesztõ, kacagást kiváltó alaknak.

A ház előtt, az ablak alatt megszólal a csengő, pattog az ostor, koppan a bot, és a fonóbeliek tudják; fársángok érkeztek. Ettõl a pillanattól kezdve játékházzá válik a fonó. Fiatal vagy meglett férfi lép be és tisztességtudó hangon kér szállást "valami idegen népeknek", akik az utazásban elfáradtak, megpihennének, megmelegednének, állataik is lennének stb. A bekéreztetés elmaradhatatlan. A bentiek beleegyezése után jöhetnek a maszkurák: a kicsibubás asszony, a cigány és vásáros, a doktor és cipõpucoló, a betyárok, a lakodalmasok, a halottsíratást paródizálók, jöhet a kéményseprő, az ördög és a halál, jöhetnek az állatmaszkos figurák: a kecske, a bika, a ló, a medve; besétálthat az úrfi és kisasszony és sokféle más szálláskeresõ. "Elõadásuk" az egyszemélyes pantomimjátéktól a többszereplõs énekes-táncos és párbeszédes megjelenítésig terjedhet. Leggyakrabban az öltözet, az álruha, a maszk "beszél", mert a maszkuráknak nem szabad megszólalni. A tét az: úgy mozogjanak, viselkedjenek, táncoljanak, hogy ne ismerjenek reájuk. A fonóbeliek viszont mindent elkövethetnek, hogy felismerjék őket. Ez a ketõsség biztosítja egy-egy jelenet sikerét. A szövegeges játékok általában parodisztikus, bohózati jellegûek és sok improvizációra, a fonóbeliek közremûködésére nyújtanak lehetõséget. Marosszéken igen népszerûek az emberi élet fordulóit (terhes vagy kicsi bubás asszony, gyermekének kéregetõ cigányné, szerelmespár, vőlegény és menyasszony, lakodalom, halottsiratás) megjelenítõ tréfás-parodisztikus illet groteszk-erotikus farsangi játékok. A játék során ezekbe beleszövik a közösség véleményét, ítéletét is a faluban megtörtént "esetekrõl".


Alsócsernátonban az alakoskodás lovas felvonulással történt. A maszkások lóháton végigjárták a falut, és jókívánságaikkal minden portára betértek, ahová beengedték õket. A maszkások között éppen ezért volt kiemelkedõ szerepe a "békérõnek", aki mindig a csapat elõtt járt, és megjelölte azt a kaput, ahol a házigazda hajlandó volt fogadni a farsangolókat.

Miután a békérõ engedélyt kapott a házigazdától, hogy bejöhet a csapat, nemsokára meg is érkeztek lóháton a maszkások. Volt közöttük menyasszony, võlegény, huszár, kéményseprõ, postás, doktor, cigány, vénasszony. Kíséretükhöz tartoztak a muzsikások, akik szekéren ültek, és gondoskodtak a talpalávalóról. Az alakoskodók közül kiemelt jelentõsége volt a menyasszonynak és a võlegénynek, akik a terménykenységet jelképezték. És itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy a maszkások egytõl egyig fiúk voltak. Menyasszonynak is rendszerint egy lányosabb arcú legényt öltöztettek be. De fontos volt a kéményseprõ jelenléte is, aki a szerencsét hozta a háznak. A maszkások között megjelenõ huszárok pedig egyértelmûen arra utalnak, hogy a székely mindig katonáskodó nép volt.


A maszkások megjelenésével megkezdõdött a vígasság, egymást követték a népdalok és a jókívánságok, de árnyaltan kifejezésre juttatták a házigazda rossz tulajdonságait is. Lányos háznál pedig arra irányultak a célzások, hogy az eladó lánynak ideje már férjhez mennie. A jókívánságok rendszerint az esztendõ bõ termésére vonatkoztak.

A maszkások fáradtságukért természetesen fizetséget is vártak, amit a következõ szavakkal hoztak a házigazda tudomására:

"Adjatok vagy hat garast,
S kolbászt mellé hat araszt.
Egy kis bort a belünkbe,
S kalácsot a kezünkbe."

Az alsócsernátoni maszkások így járták végig az egész falut, megfordultak a környékbeli falvakban, Albisban, Ikafalván, de gyakran eljutottak akár Hatolykára vagy Szentkatolnára is.

Farsang farka
A farsangtemetés, a hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt. Legfontosabb kelléke a
telet jelképező szalmabábú – több faluban Illésnek nevezik - , amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak.

A sirató asszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete szoknyában gyászolják "az elhunytat" miközben a rangos hétköznapi ruhát öltött halottviők kezét lábát megfogva végighurcolják a falun. A menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivő vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet a falubéli gyermeksereg és a muzsikások követik utcáról utcára, miközben a főszereplő a siratóének szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják a szalmabábút, dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház előtt elhaladva "felmagasztalják" az ottlakókat színesen elmesélve ismert történeteiket. A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábú égetésén hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és "zsoltáréneklés" során.


A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelőkbe, megkergetik a lányokat. Közben a szalmabábú "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát. Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot. (népművészet.lap)

A Nyárádmentén vénleány - és vénlegénycsúfolással, csutakhúzással fejezõdött be a farsangi bál és vele együtt az egész farsangi ünnepkör. Szentgericén a legények csapata a farsangon meg nem nõsült "vénlegényeket" csutak, tuskó elé fogta és ezt végig kellett húzzák az egész falun. A csutakhúzó menet megállt a pártában maradt vénleányoknál, megdöngették a kaput és csúfulódó mondókákat kiabáltak. Az egykor büntetõ szokás tréfás játékká vált, majd kikopott a hagyományból.

Alsócsernátonban a farsang farkához két jelentõs esemény kapcsolódott. Egyik volt a bábégetés, másik pedig a farsangi bál. A bábégetés rendszerint a falu közelében levõ Kalács- vagy Kalacs-hegyén történt, hogy a faluból is szemlélhetõ legyen. A bábégetés jelezte, hogy eltemetõdik a régi esztendõ és ezzel egyidõben új kezdõdik. A farsangi bál a farsangi idõ végét, valamint a böjt kezdetét jelentette. Ezen túl már tilos volt mindenféle mulatozás, vígadozás.

A farsangtemetés a Sóvidék egyik leglátványosabb ünnepe, amire még a faluból elszármazott rokonok is visszatérnek. Minden évben nagy izgalommal, várakozással teli készülõdés elõzi meg, amelynek célja, hogy a színjáték olyan tökéletes legyen, mint még soha. A hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt, ezért volt idõ, amikor a falu vezetõi betiltották, mondván, hogy inkább dolgozzon az a sok ember. Mindez szerencsére már a múlté és a farsangtemetés - bár ma is a férfiak a fõszereplõi - napjainkra, különösen Alsósófalván - soha nem látott pompával született újjá.

A többi térséghez hasonló farsangi menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivõ vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelõkbe, megkergetik a lányokat. Közben Illyés "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát.

Drága Illyés mért hagytál el
Ifjúságom így porlad el
Itt maradtam özvegyen
Gyászba borult életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!

Míg szerettél, szerettelek
Ha öleltél öleltelek
Más sarjúra nem néztem
Boldog víg volt életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!
Stb.

A siratóének szinte végnélküli és tetszés szerint variálható, a helyzetnek megfeleõen sokszor pikáns kétértelmû szavakat beleszõve a hallgatóság szórakoztatására. Miután az elhunytat kellõképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingébõl gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot.

Aztán egy bálterembe értem,
s táncolni kezdtem táncos éjjel,
táncoltam zengő korcsolyákkal,
torkig lakó, vak szenvedéllyel.
Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!
Rogyásig-tánc, te álmok álma!
Csak álmainkban táncolunk így.
(Kosztolányi Dezső)
tovább
Öngyilkos Hidak

Öngyilkos Hidak

2012. 01. 24. | Kultúrpart

Nem épp vidám téma, de sajnos gyakori jelenség Amerikában is a hidak korlátján egyensúlyozó öngyilkos jelöltekről szóló híradás. Bizonyos hidak kifejezetten vonzzák az életüket eldobni kívánókat.

tovább
Pán Péter Sohaországban

Pán Péter Sohaországban

2012. 01. 23. | Kultúrpart

A felnőtté válás nehézségeiről, az örök gyermekekről és a fiatalkori depresszióról is olvashatnak az érdeklődők Kathleen Kelley-Lainé Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című könyvében. "Peter Pan története egy szomorú gyermek története, aki olyan szomorú volt, hogy nem akart felnőni" - írja a magyar származású, pszichoanalitikus szerző, aki Peter Pan (Pán Péter) meséjén keresztül feleleveníti saját gyerekkorának és életének hangsúlyosabb mozzanatait.

tovább
süti beállítások módosítása