"Az idő múlása bennem a szakadatlan, tempós vonulás érzetét kelti. Mintha állandóan úton volnék, mennék valahová. A képzeletet nem fékezi gravitáció, így bárhová eljutok. Hazatérni, megpihenni, jó. Olyankor megáll az idő.
Nem indulok sehová üres kézzel, de mindenhonnan hozok is valamit. Egy rozsdás torokból kiszakadt éneket, egy sárgaréz pitykét a vőlegény dolmányáról, a menyasszony mosolyát, cimbalomégzengést, hegedűjajszót, vagy elhullatott szarkatollat, üres darázsfészket, vízmosás kavicsát, gyerekkuncogást, kasza pengését, estéli szavakat, reggeli imát, vagy csak egy kifakult képet: a hernyóselyem kendőn áttetsző, megbarnult múltat.
Közben dalokat dúdolok." Az Etnofon Zenei Társulást alapító Kiss Ferenc most, június 23-án a MÜPÁ-ba hozza el nekünk mindezt: 35 év dalait.