Mikor lettem ennyire rossz ember? Mikor lettem ennyire ronda, ennyire? Mikor kezdtem rohadni kívül-belül egyaránt? Mi ez a kór, és mi ez a kor, amelynek ily’ hitvány a minősége, hogy pillanatok alatt kifordít önmagunkból? Régen, ha valakivel évekig nem találkoztál, szimplán konstatáltad, hogy megbolondult. Manapság ez a valaki kimegy a vécére, és mire visszajött, már megbolondult. Nem értem…

Vannak borongós, örökké elégedetlen, befelé forduló, mindenben hibát kereső emberek, és vannak, akik örülnek az élet minden pillanatának, akik számára az ünnep szakralitásának fénye átragyog a hétköznapokba is. Legtöbben azonban ilyenek is vagyunk, meg olyanok is, hangulatemberek, akik számára egy napsütötte délután is jelentheti a reménytelen szürkeséget, hogy aztán másnap, vagy akárcsak egy órával később már a szakadó esőben boldogan az utcára szaladjunk és az ég felé kiáltsuk hirtelen támadt jókedvüket.