Ha elmennek rá, azt sokan meg fogják bánni, mert ijesztő, érthetetlen lesz  számukra, éppen amilyen mások halála, vagy az elkerülhetetlen saját haláluk is  az életükben.

„Asszem néha emlékszek... Ül az ágy szélén, kezét a fejemre teszi, és azt mondja: hű de forró... Nemtom... Talán a nő az intézetbe.... Próbálok emlékezni, asszem, hogy nő volt.”