Harminc éve olvastam először Csoóri Sándor Szalmavirág című esszéjét, melyben valamelyik cigányfaluban tett látogatásáról ír. Elmeséli, hogy abban a „vakarék-Édenben” barátja miként fotózott egy meztelen cigányasszonyt. Pontos, szemléletes leírása alapján megjelent előttem a fénykép, de a legutóbbi időkig csak saját, belső tárlatomon láthattam.
